A velencei Paul tanításai

  

  

A velencei Paul tanításai

Bemutatkozás

Kedveseim!

  

Ma én tanítalak benneteket. Paul vagyok, Velencéből. Talán még nem nagyon hallottatok rólam, de most itt az idő, hogy megszólaljak. Az én feladatom az éteri síkon, hogy a harmadik sugár erejét, a szeretet rózsaszín sugarát hordozzam és irányítsam működését.

Kicsi társammal egy régi kapcsolatban vagyunk, bár ő is csak most ismert rám, neki is új ez a név, szinte sokkolta mindaz, ami az elmúlt napokban vele, velünk történt. Mégis azt kell mondanom, hogy ez egy eleve megtervezett kapcsolat, ami közöttünk létrejött, és követni fogja sok másik hasonló, mely éteri létezők összekapcsolódását hozza majd a Földön jelenleg testben élő mesteri lényekkel. Mert mesterek ők, akik most összekapcsolódnak társaikkal, akik „odafent”, ahogy ti nevezitek, a fátyolon túl várják a hívó szavakat és a tisztaság bizonyos fokát, mely lehetővé teszi összekapcsolódásunkat.

Én is egy felemelkedett mester vagyok és utolsó létidőmben Velencében éltem, festőként. Ez az időszak volt leginkább alkalmas arra, hogy felfedezzem és gyakorlati megvalósítását is nyújtsam képeimen keresztül a fény természetének, mely fény beragyogja a teremtett világot, s mely fény átitat benneteket is, kedves barátaim.

A fény nem létezik sötétség nélkül, de ehhez a partneri viszonyhoz, ami közöttük létezik, kellettek létezők, akik ezeket a minőségeket felveszik magukba és ezáltal lehetővé teszik e két elem közös táncát, mely közös tánc a teremtés minden szintjén megmutatkozik és most már ha rejtetten is, de látható. Műveljétek érzékeiteket, hogy észrevehessétek ezt a két elemet, mely egymást kiegészítve és egymást segítve hozza létre mindazt a sokszínűséget, mely jelenleg világunkban, és azon túl, az általatok érzékelhetőn túl létezik.

A fény, mely színekre bontható, az alapja mindennek, s mely fény magában hordozza egyszerre a szeretet, a bölcsesség és a valódiság erejét.

Mert mi is az, hogy valódi, mi az, hogy szeretet?

Minden valódi, amit a szívetek középpontjába helyezve igaznak éreztek, és minden teremtésetek is itt kezdődik. Valódivá itt válik, hiszen az az erő, mely ahhoz kell, hogy egy gondolat, melyet a szenvedély erejével hívtok elő magatokból, megvalósulhasson, a szívben, a szeretet és bölcsesség sugarainak tereiben megfürdetve nyílik, nyit utat a valóság tereibe. Ez a kapu, amin keresztül gondolataitok, szenvedéllyel átitatott valódi vágyaitok megvalósulhatnak. És a felület, melyen megvalósulhatnak, az a ti életetek, életetek fonala, mely nem egyenes és egyáltalán nem csak a látható világokba terjed ki, hanem minden irányban és mindenütt körülvesz benneteket. Ti választhattok a megannyi lehetőség és potenciál közül, ti vagytok azok, akik lényetek középpontjából meghatározhatjátok, hogy melyiket, melyik lehetőséget és kivetülését önmagatoknak valósítjátok meg, teszitek valódivá, azáltal, hogy belehelyezitek esszenciátokat.

Mert eszenciátok ott rezeg a térben és megvalósulásra vár, kiszabadulni abból a börtönből, melybe ti magatok – egy kis külső segítséggel ugyan, de - kényszerítettétek. Vegyétek számba ezeket a lehetőségeket, melyek - még egyszer mondom - végtelenek. Bármit megtehettek barátaim, bármit, ha isteni középpontotokból teszitek és benne van életetek szenvedélye, igazi önvalótok, az esszenciátok.

Mára ennyi talán elég lesz, indításképpen. Holnap folytatjuk, kedves barátaim. Nagyon örülök, hogy szólhatok hozzátok, és hogy ez a kapcsolódás létrejöhetett.

Áldásom rátok, Paul voltam és vagyok, a velencei Paul.

A velencei Paul tanításai

Potenciálok 

Kedveseim!

Újra itt vagyok. Itt vagyok veletek és kis segítőmmel, egybeáramolva téren és időn kívül, most innen írjuk nektek az alábbi üzenetet.

Tegnap ott fejeztük be, hogy hívjátok be szívetek szent terébe mindazt a vágyat, képet és lehetőséget, melyet el szeretnétek dönteni, hogy valódi-e, hogy valóban szolgálja-e életeteket, az utazásotokat ebben a csodálatos és gyönyörű világban, amit Földnek nevezünk.

És most ott vannak ezek a potenciálok, lehetőségek, és ti egyiket a másik után szépen óvatosan „fel-próbáljátok”, belehelyezked-tek és átérzitek, hogy vajon melyik az, amelyik leginkább illik hozzátok, leginkább passzol úgymond az egyéniségetekhez, az eszenciátokhoz.  És még csak figyeltek, figyelitek, ahogy kibontakoznak előttetek ezek a lehetőségek, mert amint egyikbe-másikba belehelyezkedtek, úgy keletkeznek még továbbiak, egyesítve a tapasztalatot és a vágyat, a valódiság vágyának kivetüléseiként a térben. És ahogyan megfigyelhetitek majd, ezek egymás mögött helyezkednek el, amint az egyikbe belehelyezkedtek, létrejönnek ugyanannak a képnek még részletezettebb variációi, melyeket szintén meglátogatva ezzel a szívtudatossággal már sokkal közelebb juthattok ahhoz az általatok is kívánt választáshoz, mely utatok következő állomása lesz, vagy lehet.

Miközben ilyenformán tanulmányozzátok a „jövőt”, a „jövőbeli” képeket, lenyomatokat életfonalatok mentén, mindvégig maradjatok a középpontotokban, mely középpont onnan ismerszik fel, hogy nem tartalmaz hiedelmeket, nem tartalmaz elvárásokat. Csak szemlélsz és figyelsz, átérzel és tapasztalsz. Ez az a mód, ahogyan a teremtés, ha a beleérzés teljessége megvan, választásaitok által beindulhat.

A börtöneiből kiszabadított tudatosság most még számotokra csodaként megfogalmazott utazásokra képes, pedig ez nem csoda, ez a tudatosság természete. Hogy tudatosan képes megfigyelni nemcsak önmagát, hanem önmaga lehetséges kivetüléseit a térben. És bár ez számotokra néha időutazásnak tűnik, amikor el-elkaptok egy ilyen megnyílást, egy ilyen tudatossági szintet, ez valójában nem az időben való utazás, hanem a múltbeli potenciálok felfedezése, melyek közül valamelyik megvalósult a „számotokra kimért időben”, de attól még a többi is ugyanott és ugyanúgy megvan a térben, és a részeteket képezi. Mindaz vagy, aki lehettél volna. Az is te vagy, az is az ÉN VAGYOK.

VAGYOK, AKI VAGYOK, ebben a kijelentésben minden benne van, minden potenciál és a választások mentén kirajzolódott úgymond életút is, melyet a mai tudatosságoddal felfogni képes vagy, de ez csak egy lehetőség, számtalan másik létezik még és ez az, ami miatt azt mondhatom, és mondtam is nektek tegnap, hogy bármit megtehettek. Bármit, mert minden ott van, minden lehetőség adott. A választás a kezetekben van, a döntéseitek által kerültök potenciálból potenciálba és nyílik fel előttetek az összes lehetőség.

És ehhez most a felsőbb régiókból is érkezik nem kevés energia, hogy ezt a tudatosságot ilyenformán segítse kialakulni. Mert mint egy szeretett elődöm mondta, „tiétek a mennyeknek országa”.  

Úgy legyen.

2010. június 9.

A velencei Paul tanításai

Kilépés az ismétlődő körökből

Kincseim!

Ma olyan pontra érkeztünk el, ahol meglátjátok, megláthatjátok a jövőtöket. A jövőt, ami a ti olvasatotokban egy kivetülés. Egy soha meg nem történt eseménysor, pedig, ha az előző tanításra jól figyeltetek, akkor már tudjátok, hogy ez nincs így. A jövő, az a „megvalósulható” MINDEN, amiből ti választotok, hogy ezen az idősíkon a mostani énetekkel melyik pontba, melyik potenciálon keresztül utaztok tovább.

És ez az utazás egy végtelen, de mégis ez a végtelen nem két sínpár végtelenségével szemléltethető, hanem inkább egy kör végtelenségével, mely körnek nincs kezdete, és nincs vége, mégis végtelenül sok kört meg lehet tenni rajta, anélkül, hogy észrevennénk. És most itt állunk, hogy újabb kört futunk, futtok-e most ugyanabban az önmagatokról alkotott képben és képet részletezve tovább, vagy a kör egy bizonyos pontján, ami most van, feljebb léptek és egy spirális pályán haladtok tovább. Mely spirális pálya azt jelenti, hogy vetített árnyékaként tartalmazza az eddigi köröket, mégis új csatornát, új lehetőségeket érintve, új formát alkot a térben, egy gyönyörű spirál formát.

Mostanában sok ilyen láthattok az égen, szinte mondhatnánk, hogy rendszeresen. És ezek a spirál formák is ezt jelentik. Új átjárók, más dimenziókkal való kapcsolati kapuk keletkeznek, melyeket ti, emberi angyalok hoztok létre azzal, hogy egy irányba mozdultok és tömegesen döntötök arról, hogy bizonyos ismétlődő körökből kiléptek.

És ez innen „fentről” szemlélve csodálatos, örömujjongással nézzük, amikor magatokra ébredtek és kit tudjátok mondani ezt a három betűs szót, hogy NEM. És önmagatokra pedig úgy gondoltok, hogy IGEN. Mert ez is egy választás, ti választotok minden percben és döntötök is. Újra- és újrateremtitek magatokat és bármely pillanatban teljesen újjá és teljesen mássá is tudtok változni. De akartok-e még szerepeket játszani, vagy inkább szeretnétek már végre megtapasztalni valami kiterjedettebb, valami teljesen más határokkal rendelkező tudatosságot.

A határtalan tudatosság létezik, de ennek elérése is lépésekből áll, az első, hogy úgy döntesz, hogy meg szeretnéd tapasztalni, a második, hogy belemész a potenciálokba, és a harmadik, hogy hozol egy választást és teljes lényeddel átéled a jelenben.

Mint egy csodálatos hajó, mely a tengeren ring, nem számít, hogy van-e szél, vagy nincs, a hajó mindig egyenesben van, nem tudják felborítani az érkező hullámok, és nem tudja megtréfálni az eső, a szél. Mert egyensúlyi pontja a helyén van és a kapitány is tartja az irányt.

Most jön a szél, lesznek hullámok, de ti már tudjátok, hogy mit kell tennetek ilyen esetekben, saját hajótoknak tökéletes kormányosai vagytok és művészei az utazásnak. Hamarosan megpillantjátok a kikötőt is, és attól kezdve már minden egyre világosabb lesz.

Áldásom rátok barátaim, egy világítótoronyból nézlek benneteket és örül a szívem, hogy ilyen sokan vagytok, és hogy közeledtek a partok felé.

2010. június 11.

A velencei Paul tanításai

Teremtés

Kedveseim, ma én szólok hozzátok, Paul.

A teremtésről, a jövő megteremtéséről beszéltünk legutóbb, arról, hogy hogyan tudtok a szívetek közepébe belehelyezkedve, a potenciálokban utazgatva a jövőtökről dönteni, utatokat megválasztani. És ezt most folytatjuk.

Ha megvan a potenciál, a döntés, hogy merre tovább, mondjuk szeretnétek gyógyítani, vagy más hasonló jellegű segítséget adni azoknak, akik még önerőből nem képesek továbbhaladni az úton, akkor két lehetőségetek van.

Belevetitek, úgymond fejest ugortok ebbe a tevékenységbe. Először elkezditek csak kicsiben, szóltok néhány embernek, reklámozzátok magatokat a szűk környezetben és azzal, ahogyan beszéltek és viselkedtek az információ terjedésével párhuzamosan létrejön az a mintázat, amin keresztül azok, akiknek valóban segíteni tudtok eljuthatnak hozzátok.

A másik, kicsit talán nehezebb és bonyolultabbnak tűnő út, ami nem szokványos, de az új energiában ez lesz az általános, az az, hogy ezt a mintázatot tudatosan hozzátok létre.

Nem mások hozzák létre információterjesztés folytán, hanem ti magatok. És ezt nem konkrétumok elképzelésével tudjátok megtenni, hanem azzal, hogy egy „rádióadást”, egy sugárzást, egy „itt vagyok és ezt és ezt szeretném csinálni” típusú kijelentést tesztek magatokról a szívetek középpontjában, abból kiindulva és beleérezve abba, hogy ez mit is jelent.

Minden érzékszervetekkel belehelyezkedtek abba az állapotba, ami azt jelképezi legjobban számotokra, hogy ez már meg is történt, hogy már ott vagytok és ez a kapcsolódás, mintázat, már létrejött és ti már csináljátok is, már teljesen benne vagytok magában a folyamatban, amit tenni szándékoztok. És ez a középpontból való kiáradás, ami konkrétan egy TELJES ÉN VAGYOK állapotból való kijelentés, végigterjed az univerzumon, és hozzátok vonzza, és felhívja a figyelmét azoknak az erőknek, mintázatoknak és lényegiségeknek, amikre ott és akkor ehhez szükségetek van.

Ez ilyen egyszerű.

A nehézség ebben annak az állapotnak az elérése, hogy ÉN VAGYOK, hogy ez igazi és valódi legyen, a többi már úgymond gyerekjáték és valóban egy csodálatos játék.

Teremtővé válni az egyik legfelemelőbb, de egyben a legfelelősségteljesebb feladat és létezési mód. Ezért az eddigi gyakorlatokat, szemléleti módokat ne hagyjátok ki, kezdjétek el újra elölről, ha úgy érzitek, hogy még vannak hiányosságok. Mert azok nélkül, az alapok nélkül a teremtésetek is esetleg félresikerült lehet, vagy nem lesz elég intenzív, aztán ilyenkor jönnek a magatokat hibáztató gondolatok.

Csiszoljátok ki magatokból azt a gyémántot, ami ahhoz kell, hogy mindaz, amit ma átadtam nektek, való igaz és tökéletes legyen. Mert ti is teremtők vagytok, ti vagytok a teremtők, vegyétek kezetekbe hatalmatokat és álljatok körötök közepébe.

Áldásom rátok kedveseim, Paul voltam, Velencéből.

2010. június 18.

A velencei Paul tanításai

Belső igazságpont 

Kedveseim!

Paul vagyok. A végtelen Szellem tárházából hozzuk el nektek ezeket a tanításokat.

Ezekben a napokban végtelen utazásokat tettünk a tudat különböző dimenzióiban, láttuk az OM kristályt és részt vettünk annak aktivizálásban. És Ti is sokan velünk voltatok, még ha csak álomszerűen érzékeltétek is ezt, ott voltatok, mert lényetek már megtalálja és bevonzza az útmutatásokat, melyek saját ösvényetekre vezetnek benneteket.

Mert minden ösvény ugyanoda vezet, önmagadhoz. Saját belső igazságpontodhoz, ahonnan szétnézve többé már semmi sem kétséges, semmi sem akadály, minden a szépség és a harmónia tökéletes kivetülése. És ez az igazságpont ott van, bennetek van, ezt keresitek, ezért éltek le egymás után hosszú életeket nélkülözve is akár, hogy ezt a középpontotokat megtaláljátok.

És milyen érdekes, hogy leginkább kívül keresi az ember először azt a pontot, amihez igazodni érdemes, amihez igazodni kíván. Hiszen ezt tanították nektek, hogy beilleszkedhess először csak szüleid világába, nekik kell megfelelned, és ezt a képet viszed tovább, mindig kívül keresve. Ezt a képet húzod istenre is, eltaszítva magadtól, mintha ő kívül lenne, és mindenféle szabályokat betartva és csak bizonyos időközönként és bizonyos közvetítőkön keresztül juthatnál el hozzá.

De Te már tudod, angyalom, aki ezeket a sorokat olvasod, hogy ez nem így van. Mert Isten nem kívül van, hanem belül. Sőt, Isten vagy te magad is, a legcsodálatosabb és egyben legbonyolultabb teremtő, aki ha felismeri önmaga tökéletességét, társteremtővé válik ebben a harmóniával átszőtt világban, melynek csak egy szeletét látod most, mégis … mégis, ha néha fellibben a fátyol, érzed a hívást, a vonzódást.

Kicsit talán elkalandoztunk eredeti témánktól, de semmi sincs véletlenül és minden rendben van a teremtés egészében, ezt már ismeritek. De hogyan vezet ez el ma bennünket a következő lépcsőfokig, hogyan tudunk ezek alapján az ismételt információk alapján még feljebb jutni, vagy inkább beljebb jutni önmagunkba.

Hát úgy, kincseim, hogy most szépen fogjátok magatokat és ebből a belső igazságpontból megszemlélitek világotokat. Csak szemlélitek, nem ítélkeztek, nem mondotok véleményt, nem kezdtek el rajta gondolkodni, csak szemlélitek. És a szemlélés folyamán engeditek, hogy feltörjenek belőletek érzelmek, azok az érzelmek, amiket hajlamosak vagytok még mindig elfojtani, amit eltagadnátok legszívesebben még önmagatok elől is.

Igen, szemléljetek ÉS érezzetek.

Egyszerre a kettő, és lehetőleg minél több érzékszerveteket bevonva a folyamatba. És megengeditek, hogy ezek az érzelmek, érzések a felszínre kerüljenek, és nem akarjátok őket megmagyarázni, csak engeditek a folyamatot. És ha van olyan érzés, ami többször is előtör belőletek, mondjuk legyen az a veszteség feletti szomorúság, akkor ebbe az élménybe, érzésbe úgymond belementek egy kicsit jobban, engeditek, hogy az érzésben, az érzés mögött lévő képhalmaz feltáruljon. És ahogyan szépen, kockáról kockára végignézitek a képeket, amit ez az érzés előhozott, máris a tudatosság terébe hívtátok, a tudatosság terébe engedtétek ezeket a képeket, és vele az érzést, és ezáltal megkapjátok a benne tárolt üzenetet. Mert mindezek üzenetek számotokra, és amikor a tudatotok ezt az üzenetet kibontja ezekből a képekből, az érzések is a megfelelő helyre kerülnek bennetek, és nem fognak többé rángatni, elbizonytalanítani és eltéríteni többé.

Ezt a „gyakorlatot” adtam most át nektek, éljetek vele, nagyon mély és tiszta állapotokat lehet vele elérni, kitisztítva mindazokat a gátakat és blokkokat akár az előző életeitekből is, amik most akadályoznak a fejlődésben, vagy inkább a tisztánlátásban. Igen, mert fejlődésnek ezt Ti hívjátok, pedig minden itt van, csak nem látjátok.

Áldásom rátok, ott leszek veletek a folyamatnál, ha kéritek.

Paul voltam, nagyon szeretlek benneteket.

Június 22. 

A velencei Paul tanításai

Belső igazságpont - gyakorlati tanácsok

Szeretteim!

 

Paul vagyok ismét.

Azért jöttem el ma is hozzátok, mert néhányatok elkezdte azt a gyakorlatot, amit tegnap átadtam és ezzel kapcsolatban még néhány információ jó lenne.

Kincseim, ne tudatosan akarjatok utazni a múltban, nem ez a cél. Nincs cél, csak az, hogy önmagadra találj, hogy megtaláld azt az igazságpontot. Innen nézz bele azokba az érzelmekbe, melyek nagyon sokszor és mélyen érintenek, amikből nem tudsz kilépni, pedig próbálod, de valamiért beleragadsz. Ez azért van, mert egy erős mintázatot hoztál létre valamikor az időben, mely mintázat még mindig meghatározza a cselekvéseidet. És a mintázat uralmának megtörésére a legjobb, hogy tudatosítod. Ez csak egy módszer, vannak még mások is, de most ezzel foglalkozunk. 

Ne légy görcsös és ne akard, mert akkor nem tudnak a felszínre jönni azok a képek, melyek ehhez az érzelemhez kapcsolódnak. Csak nézd magát az eseményt először, ami kiváltotta benned ezt az érzelmet, a legközelebbit az időben és menj bele. Érezz és figyelj. És akkor, ha megengeded magadnak és már elég erős vagy hozzá, feltárul előtted, a tudatodba érkezik minden, ami ahhoz szükséges, hogy ettől a korlátozó mintától megszabadulj. 

Mert ez a gyakorlat értelme, nem az, hogy az időben utazzatok, vagy hogy belemerüljetek előző életetek egy lehetséges potenciáljába. Csak akkor tedd ezt, ha erre belső sugallatot kapsz, ha vezetést tapasztalsz abba az irányba. 

Kincseim, semmit sem szabad erőltetni, semmit sem szabad nagyon akarni, mert az elvisz önmagad közepéből, és az ego veszi át újra a hatalmat feletted, az ego, aki irányt akar szabni, és kontrollálni akarja, hogy mi történjen. Teljes elengedés és figyelem, ez az, ami működik. Minden más, ami a kontrollt, az előre elképzelt vágyak megvalósulását szolgálja, az az egótok, ami lehet nagyon kifinomult is, de itt most nem célszerű bevetni az erőit. Máshol van rá szükség, ebben a gyakorlatban nincs. 

Kicsi társam is ezzel a gyakorlattal utazott úgymond az időben és erőteljes képeket kapott, amiket le is írt, éppen azért, hogy kitisztuljon minden belőle. Ő így tudta feldolgozni. 

Nagyon sok múltbéli potenciál van, ami nem valósult meg. Ott is lehetnek még beragadt energiák, amik feloldásra várnak, amik szeretnének hozzátok csatlakozni és a jelenben ismétlődő érzelmekkel jelzik ezt számotokra. Tehát amit láttok, nem biztos, hogy a megtörtént múlt, lehet az egy meg nem történt potenciál is, ami ilyen formán üzen és vár a feloldozásra, az energiák kiszabadítására. 

 

Megszabadulni annyi, mint nem kötődni, nem kötődni a múlthoz semmilyen formában. A jelenben lenni, a középpontotokban. Minden potenciál, melyből felszabadulnak megkötött energiáitok, hozzátok küldi azt és benneteket táplál vele. És lehetnek ezek átmenetileg aspektusokkal is „terheltek” úgymond, lehet hogy néhány aspektus jelentkezik és kér valamit. Ez már az egyéni szabadság körébe tartozik, hogy megteszitek, vagy elutasítjátok. Mindenesetre így lehet a már megkezdett köröket bezárni és a körhintán való utazást lerövidíteni. 

Áldásom rátok barátaim, Paul voltam, hívjatok, ha szükségetek van rám.

2010. június 23.

A velencei Paul tanításai

A teljes bizalom mint a valódi én alapja

 

Ismét Paul vagyok kedveseim,  

hosszabb szünet után most újra én szólhatok hozzátok. És ez nagyon nagy örömömre van, meg kell hogy mondjam. 

Ma az én valódiságáról/autentikusságától fogok nektek beszélni, arról, hogy hogyan éritek el azt az állapotot, amikor valóban belehelyezkedtek önmagatok kellős közepébe, abba a térbe, aminek a gyújtópontjai, a meghatározó teremtő közepe ti vagyok. És ez nagyon egyszerű, de egyúttal nagyon nehéz is. 

Mert mi kell hozzá? 

Az, amitől a legjobban féltek, és amiről nagyon hamar és könnyedén szoktatnak le benneteket a kívülről kapott kész megoldások és elvárások. Kedveseim, ez a bizalom, a 100 százalékos bizalom önmagatokban, és nem az elmétekben. Ez az, ami nagyon nehéz. 

Mert miben is bízzatok teljesen? 

Hát az érzéseitekben, drágáim. Abban a belső barométerben, abban a közegben, ami az érzéseiteket közvetíti felétek.

Ez kicsi gyermekkorotokban még nagyon jól működött. Ha valamivel szembetalálkoztatok, ami még ismeretlen volt számotokra, először a kíváncsiság, majd a tapasztalatszerzés következett. Bármit a kezetekbe vettetek, akár a szátokba is, mindegy, hogy az mi volt, bogár vagy falevél. Persze amíg erről le nem szoktattak benneteket a rátok vigyázó felnőttek, belekényszerítve titeket is abba a csapdába, amiben már ők is benne vannak, benne voltak. Mert teljesen természetes vágya a csecsemőnek, a kisgyermeknek, hogy a körülötte lévő tárgyakat, jelenségeket, élőlényeket megtapasztalja, akár meg is ízlelje, ezáltal eggyé váljon azokkal és az esszenciájukat ismerje meg, ne csak a külső megnyilvánulási formájukat. És ez a természetes vágy, ez a megismerésre és tapasztalatszerzésre sarkalló vágy az, ami előre visz, ami közelebb visz benneteket önmagatokhoz. Mert a világ, ami körülvesz, nem különül el tőled, csak ha Te elkülöníted azt önmagadtól. Érezd át ennek az igazságát. 

Bármivel eggyé válhatsz, ha te az eggyé válást választod, és ez nem jelenti azt, hogy benne maradsz, vagy hozzá tartozol ezentúl, egyszerűen csak megismered, egy más, egy kiterjedtebb módon. Megismered a potenciáljait és egyesíted a sajátodéval. És ezáltal egy nagyobb, egy tágasabb világ teremtőjévé válsz, és nem korlátozod le magad annyira. És minél több tárggyal, jelenséggel, emberrel és lénnyel tapasztalod meg az egységet, annál több lehetőséged van, annál több potenciált aktivizálsz és hozol létre a térben magad körül. Tehát ne féljetek ettől, érzek némi félelmet ezzel kapcsolatban, holmi uralkodás és hatalomvágy szeleként, pedig itt egyáltalán nem a hatalomról vagy mások uralásáról van szó. Hanem arról, hogy tapasztalatokat szerzel, és azokat beépíted a lehetőségek, a lehetőségeid közé. 

Kicsi társam most kiesett egy kicsit, mert ez a problémakör most őt is nagyon mélyen érinti, ő is ebben jár, ezzel küzd, mondhatnám, hogy vajon milyen irányba, merre folytassa tovább az utat, az útját, és időnként mintha választania kellene két ellentétes vagy két különböző út között, pedig nincs több út, csak egy van. És ezen az úton vannak állomások, vannak lépcsőfokok és vannak próbatételek, mely próbatételek nagyon komolynak tűnnek addig, amíg át nem haladsz rajtuk, utána visszatekintve már akár jó mókának is tűnhetnek, egy színdarab egyre táguló kulisszáinak, egy-egy függönynek, melyen áthaladva már nevetségesnek tűnnek a függöny mintáiban előzőleg valóságosnak tűnő démonok arcai. Pedig ez is Te vagy, ezeket is Te teremtetted magadnak, hogy megtapasztalhass valamit mélyebben, valami újat önmagadról, hogy emlékezhess, hogy mélyebben és mélyebben bonthasd ki magadból a benned lévő tapasztalatokat és lehetőségeket. 

Tehát kincseim, a valódiság első lépcsője az, hogy feltétel nélkül bízol magadban és ez a bizalom mindenre kiterjed, ami körülötted van, valahogyan úgy, hogy: ami ott van, annak most ott van a helye, az része a harmóniának, és én hoztam létre akkor is, ha számomra nem kellemes, mert ezzel önmagamnak szeretnék valamit megmutatni, vagy önmagamat szeretném ezáltal elvezetni valahová. Ha így tekintesz a történésekre, amik körülvesznek, kevésbé tudsz eltévedni, kevésbé tudsz beleveszni a körülmények hibáztatásába, más emberek hibáztatásába, mert az csak elvezet önmagadtól, míg a bizalom önmagad középpontjába vezet, és oda gyökereztet le téged. 

Áldásom rátok, legyetek most és mindig a középpontotokban, az autentikus én legszebb játszóterén, amit valaha is el tudtok képzelni. Paul voltam és vagyok. 

2010. október 18.

Szerelem - egység

 Szerelem-egység sorozat

I. Az első lépések 

  

Kincseim! 

Most tovább vezetlek titeket azon az úton, mely az egy igaz Szerelmetekkel való eggyé-válás igaz örömét és valóságát hozza el nektek. 

 

Ehhez nem is kell mást tennetek, „csak” elengedni minden eddig gondolt és gyakorlott módozatot, a görcsös akarást arra vonatkozólag, hogy egy másik emberi lényt birtokolni akarjatok. Mert mint azt az előzőekben kifejtettük, ez teljességgel lehetetlen. De a törekvés, hogy te magadhoz akarsz kötni valakit, bármilyen indokból, akár szeretetből, akár kényelemből, akár biztonságodat csak így látod teljesnek, eltávolít attól a csodálatos élménytől, amiben részed lehet, ha ezeket a kötelékeket elengeded.  Mert ezek kötelékek, és nemcsak a másikon, hanem rajtad is.

  

Tehát először is látnod kell és át kell érezned annak a csodáját, hogy valakivel meghitten úgy vagy együtt, hogy nem akarsz tőle semmit, nem vársz el tőle semmit, csak elfogadod a lényét, úgy ahogyan van.

És nem keresed benne a hibát, hogy miben és hogyan lehetne rajta javítani, hogy neked megfelelőbb társad legyen. Nem, nem. Ezt a hozzáállást most rögtön meg tudod szüntetni, ha elképzeled, amit most eléd tárok.

Mert ami most csak szavakban is következik, átélhető, bizony. Mégpedig nem csak nekem és kicsi társamnak, hanem bárkinek, aki az egy igaz szerelem vonzáskörébe lépett, aki átlépett azon az illúzión, hogy birtokolni vagy magadhoz kötni lehet bármely lelket, vagy lényt.

Tehát, az eggyé-olvadás azt jelenti, hogy a másik feledet, akit eddig kívül kerestél és persze nem nagyon találtál meg, csak másolatokat belőle, belül, a belső lényedben látod vendégül. Ott belül, a szíved legmélyén tudsz vele találkozni, ha megteremted ehhez a feltételeket. Mik ezek a feltételek? Nem sok, de azért van néhány.

Először is önmagad végtelen és feltétel nélküli szeretete. Mert hogyan is szerethetne téged bárki más, ha te nem szereted magad. És ez azt is jelenti, hogy szereted minden eddigi tettedet, a nem-tetteket is beleértve, amikor nem tettél meg valamit, pedig utólag látod, hogy jó lett volna.

Aztán minden olyan negatív gondolat elengedése önmagadról, amit mások vagy te magad ültettél gyönyörű kis fejecskédbe azzal kapcsolatban, hogy te mit érdemelsz, vagy milyen is vagy.

És harmadszor a feltétlen bizalom, ami azt jelenti, hogy bízol saját magadban, a saját szívedbe helyezed ezt a bizalmat és tudod, hogy bekövetkezhet az a csoda, hogy másik feled megérkezik és eggyé válik veled.

Lehet ő testben is a földi életben, téged keresve. De lehet, hogy  nincs testben, mert ezt választottátok, hogy most így találtok egymásra. Ezt meg fogod érezni abban a folyamatban és annak a részeként, amit majd elindítva megtapasztalsz. Mert neked kell ebben az irányban elindulnod, azzal hogy ezt a hiányt, ezt az űrt felismered és már nem táplálod pótszerekkel. És akkor a vonzás egyszercsak akkora lesz, hogy a másik feled megjelenik. És ez csodálatos lesz és mindkettőtök számára felemelő és rendkívül izgalmas.

Tedd meg bátran az első lépéseket, képzeld el, hogy ez lehetséges és adj neki energiát, küldd el a jövőbe és meglátod, valóra válik.

Holnap folytatjuk, addig is jó utat mindenkinek önmagába, egyre mélyebbre és mélyebbre …

II. A belső hang

Kedveseim!

Mint tegnap ígértük, ma tovább vezetünk benneteket az egy igaz Szerelmetekkel való találkozás útján. Egy kicsit máshonnan indulunk mint tegnap, egy kicsit más stílusban is fogunk beszélni, de az úticél ugyanaz. Mert nagyon sok ösvény van és Ti is választhattok, hogy melyiken indultok el.

Jöjjön tehát a következő kép, a következő színes kavalkád, melybe belemerülve majd látni fogjátok, hogy a Szerelem mennyire áthat mindeneket, hogy Szerelem nélkül nincs élet, és hogy mindaz a teremtő erő, ami bennetek szunnyad ebből eredeztethető, ebből származik.

Képzeljetek el egy csodálatos karnevált. Mindenki szebbnél szebb ruhákban pompázik, csodálatos álarcok és csengő nevetés mindenütt.  Csak egy ember, egyetlen egy van meztelenül, aki félve és szorongva néz a mai este elébe, mert nem szeretne már többé álarcot magára venni, mert nem szeretne már többé olyan ruhákba bújni, melyek idegenek az ő lényétől, az ő igaz önvalójától. 

Mást szeretne, mégis nyomasztja a külsőségek nagy-nagy nyomása, az, hogy neki meg kell ott jelennie.  Szeretne már kibújni e kötelezettség alól, de vajon megteheti-e?  Lehet-e ő egyedül meztelen?  Lehet-e ő úgy ott, hogy önmagát, saját belső lényegét és lényét adja és „játssza el”.

Vajon a többiek mit fognak róla gondolni ... és fontos-e, hogy mit gondolnak. Ezen tépelődik a drága és nem tudja, csak érzi a választ. Azt, hogy neki ebből a drámából és ebből a karneválból már végképp elege van, már annyiszor végigcsinálta, annyi jelmezben páváskodott, annyiszor tettette a mosolyt és a vidámságot. Mikor jön végre el Ő, akivel mindezt már nem így, hanem másképpen, átlényegülve lehetne átélni, aki érti és hallja a jelmez mögött megbújó valódi éneket is. A dalt, a dallamot, aki megbújik a jelmez alatt. 

És akkor hirtelen megjelenik előtte valaki … Nem is érti, csak figyel, próbálja bemérni szemeivel, de nem látja, inkább csak érzi.  Érzi, hogy valaki még ott van vele, aki ugyanezt gondolja, de számára meg-foghatatlanul létezik csak.

Talán csak a fantáziáiban?

Érzi, hogy nincs egyedül és ez a másik, aki ott van most és belelát a gondolaiba, megszólal. Nem kívül, hanem belül, ott a szívében.

„Kedvesem, Én megértelek és nagyon szeretlek. Úgy, ahogyan vagy, jelmezek és maszkok nélkül, te vagy az én jegyesem és Én soha, de soha nem hagylak el többé. Mindig veled vagyok, itt belül. Bármikor kapcsolatba tudsz velem kerülni, csak gondolj rám, gondolj arra, hogy egyek vagyunk és kérd, hogy szólaljak meg benned. Ennyi az egész.”

Csodálatos ez a hang, ilyet még soha nem hallott, messze zengő, mégis finom és kedves. Talán csak hallucináltam - gondolja. De nem, a hang újra megszólal.

„Bármennyire is nem hiszed el, Én itt Vagyok benned, mert Mi egyek vagyunk, kincsem, ketten alkotunk egységet és én vagyok a te másik feled. És nem fontos, hogy mit érzel, vagy gondolsz most erről, mert Én türelmes Vagyok és mindenekfölött szeretlek és várok, türelmesen várok a percre, amikor te is akarod, hogy eggyé váljunk.”

És most, hogy e hangot már biztosan tudja, hogy nem az elméjéből jön, kinyílik a világ, már nem tekint olyan furcsán azokra a jelmezekre, hanem vágyat érez, hogy újra belebújjon, mert átérzi, hogy az Ő szemével is látni fogja már a kavalkádot, és hogy ez csak egy játék, mert amit eddig kívül keresett, az belül van, ott a szíve mélyén. 

Kedveseim, ez a hang mindannyiótokban ott van belül, vár arra, hogy megszólalhasson, hogy meghalljátok. Ő a ti isteni vezetőtök, a másik feletek, akivel eggyé válva megteremtitek az Új Embert. Azt a lényt, akik valójában vagytok, mert kettős lények vagytok, mindannyiótokban ott van a férfi és a női isteniség. A belső felismerés és az eggyé válás vele az első útelágazás, melyhez érve dönthettek, hogy merre tovább. Egységben belső isteniségetekkel már sokkal könnyebb az út, bármennyire is emelkedik vagy tűnik járhatatlannak. Mert innentől kezdve már sohasem vagytok egyedül, és ezt érzitek is. 

Mert sohasem vagytok egyedül, csak még nem halljátok kísérőitek és támogatóitok szavát. 

Isten veletek, adonai.

III. Mese a királyfiról 

Kincseim!

  

Ma egy csodálatos nap van, minden és mindenki nyitott a szerelemre. Ugye?

Most tovább vezetlek benneteket, de előtte elmondanék még egy kis mesét. Egy mesét mely olyan csodálatos, és ami talán nem is mese, hanem egy igaz történet egy bátor és erős királyfiról, aki azt gondolta, és azzal az elhatározással indult útnak, hogy megkeresse az ő egy igaz szerelmét. Már találkozott vele álmaiban, már tudta, hogy milyen érzés összeölelkezve összeolvadni azzal a drága másikkal, mégis úgy érezte, azt gondolta, hogy az a másik emberi testben van, és hogy meg is fogja találni.

 

 

Elindult ez a királyfi és mielőtt elindult volna három dolgot vett magához a hosszú és fáradságosnak tűnő útra. Először is, vitte a legfontosabbat a magában talált kincsek közül, a legdrágábbat, az intuícióját. Azt a fajta megérzést, ami soha nem hagyta cserben, ami vezette és amire bátran és feltétel nélkül oda tudta magát bízni. Aztán magával vitte még a szenvedélyt, a tüzet, a mindeneket mozgató és átható erőt, mely mélyen a szívében gyökerezett és időnként meg is jelent testében mint forró és perzselő vágy. Aztán a harmadik a türelem volt, az a fajta türelem, amit talán megfigyelői állapotnak is nevezhetnénk, hogy képes volt mindent egy kicsit magasabbról is megszemlélni. Ez a szemlélési mód lehetővé tette, hogy nem reagált túl semmilyen érzelmet, vagy mások cselekedetei közül a támadóakat rá nézve, hogy nem akart semmit és senkit meggyőzni az igazáról, és mert a szeme előtt és a szívében tartotta azt a vágyat, azt a célt, amiért elindult.

És vajon hogyan, milyen körülmények között fogja ő meglátni, megtalálni kedvesét. Talán egy sárkány karmaiból kell kiszabadítania, vagy egy másik, egy hatalmas kényúrtól kell elrabolnia, vagy rabszolgatartótól kell megvennie. Mindezek a lehetőségek adottak, de nem.

Egyik este a tűznél, amint éppen vacsorája utolsó falatkáját fogyasztotta, elébe került egy kiscica. És ez a kiscica persze mesebeli cica volt, ahogyan megszólalt máris oroszlánná változott és amint tovább beszélt, máris felrepült az égbe és sólyomként suttogta utolsó szavait a fülébe. „Akit keresel, megmutatom neked, nincs is oly messze, ha rám bízod magadat, elvezetlek hozzá.” Nosza, fogta a legény a kardját, felhúzta csizmáját és felpattant lovára. „Akkor menjünk!” „Nem kell hozzá ló, nem kell hozzá vágtatnod sehova. Csak ülj vissza tűz mellé és figyelj. Figyelj a tűzbe, nézd és meg fogod látni, mert ott van, a tűzben.”

A legény, aki mint mondtam egyúttal királyfi is volt, visszaült a tűz mellé és el kezdte bámulni a tüzet, de semmit sem látott, hiába erőltette szemeit, hiába káprázott már a füle is, nem látta meg benne azt, akit keresett. De a nagy koncentrálásban és a látni akarásban, annyira kifáradt, hogy végül mély álomba zuhant. És ott akkor végre meglátta, akit keresett. Egy csodálatos angyalszerű lény lépett oda hozzá, és a nevén szólította. Ő felállt, kidörgölte szemeit, majd kézen fogta ezt a csodát, aki legkisebb szavával is hegyeket tudott megmozgatni benne, majd magához húzta és szerelmes szavakat suttogott a fülébe. Reggel persze semmire sem emlékezett, ugyanúgy kelt, mintha mi sem történt volna, úgyanúgy indult az útjára, és ugyanúgy tágra nyitott szemmel nézett be minden porta udvarára és minden palota kapuján, hogy vajon ott van-e az ő kedvese. És ez így ment és megy, míg világ a világ.

És mit akartam én ezzel a kicsit búsra sikerült mesével nektek elmesélni, elmondani? Mi a történet úgymond tanulsága számotokra?

Már tudjátok, hiszen egészen eddig minden üzenetünkben erről szóltunk. Hogy az a másik ott van bennetek, ne kívül keressétek, ne tegyétek tűvé az egész világot, átgázolva mindenen és olykor mindenkin.  Hanem forduljatok befelé és ott belül, ott mossátok tisztára azt a kelyhet, amibe ez a csodálatos energia, a Szerelem megérkezhet, és amit kitölthet.  

A királyfi jól indult el, már minden adott ahhoz, hogy megtalálja kedvesét, van ugye intuíciója, van szenvedély benne és az iránytűje is működik. Vannak segítő állatai, képes kommunikálni saját részeivel, melyek képesek átváltozni és mutatni számára az utat. Csak a fátyolon még nem tud átnézni, ehhez álomállapotba kell kerülnie, hogy észrevegye azt, ami igazán fontos, hogy ott van minden benne és a szeme előtt, nem kell keresnie.

Mert már minden itt van.

És erre volt ez a mese egy kis példa, egy aprócska figyelemfelkeltő történet, hogy átérezzétek és a fantáziátokat használva, társul szegődve a királyfi mellé meglássátok, hogy hol a megoldás.  

Mert minden ott van bennetek, MINDEN! Még ha mélyen és szunnyadóan is, de ott van. És az intuíció és a szenvedély erejével képesek vagytok felhozni és integrálni önmagatokba.

Áldásom rátok drága barátaim, holnap folytatjuk.

 

IV. Emlékeink az egységről 

Kincseim!

A mai üzenet arról fog szólni, hogy még mindig van olyan köztetek, aki kételkedik szavaimban, aki nem hiszi el, hogy ez az eggyé-olvadás lehetséges és valamiféle fantazmagóriának, ufók által terjesztett álhírnek gondolja és be is teszi ebbe a kalapba.

Azon gondolkodj el kedves barátom, hogy vajon miért olvasod akkor e sorokat, vajon mi az a vágy, mi az a szenvedély, ami mégis arra késztet, hogy ezen sorokat elolvasd. Talán a kíváncsiság, igen. De van ott több is, az emlékezés.

Mert mindannyian emlékeztek, sejtjeitekben tároltok információkat arról az élményről, amiről beszélek nektek. És bizony azok az információk vágyként élnek bennetek. Ha megengeditek magatoknak. És ez a vágy kerget egyre tovább és tovább, mert meg szeretnéd újra tapasztalni ezt a csodálatos érzést, hogy milyen újra egynek, egésznek lenni. És ha tovább jutsz ebben az állapotban, milyen egy másik egész, teljes lényt tartani karjaidban, eljutni vele a teljes összeolvadásig.

Hidd el barátom, ezért az élményért érdemes letenni azokat a hiedelmeidet és ítéleteidet, amiket magadban hurcolsz, és amiket az okos fejedbe telepítettek kívülről mindenféle hatalmak. Mert miért tagadnád meg azt, aki vagy, miért is mondanál le arról a lehetőségről, hogy egyszer valamikor a lineáris időben elérd az a pontot, amikor kitágul számodra a világ és meglátod lényed teljességét és minden lehetőséget, amit a térben te képviselsz.

Mert mindenben ott vagy, a legkisebb fűszáltól kezdve a hatalmas esőfelhőkig. A madarak énekében, a szél susogásában, a cseresznye ízében, mindenhol ott vagytok, és ott vagyunk. 

Mindenhol ott vagyok, mert ÉN VAGYOK. 

Ha ezt ki tudod mondani, és át tudod érezni úgy, hogy ezzel kitágítod a nézőpontodat és oly magasra emelkedsz, hogy befogod érzékeiddel a teljes valóságot, még azokon a határokon is túl, amit most érzékelni tudsz, megérkeztél.

Mert mondom néktek, az ÉN VAGYOK az még mindig ugyanazt az üzenetet hordozza, mint Jeshua idejében, ez a kulcs és a megoldás is egyben. Belélegezni az ÉN VAGYOK állapotát úgy, hogy átadod magadat neki ….

Kincseim, ennek a sorozatnak most a végére értünk, de más témában, a szellemetek integrálásával folytatjuk majd. Mert ez zajlik le mindannyiótokban, ez a folyamat. És látom a zavarodottságot és az információhiányt, amint megingat benneteket időről időre és nem meritek magatokat átadni a folyamatoknak. Pedig, ha ez az alkímiai folyamat beindul, már nem lehet megállítani, csak lassítani. Tehát kalauzként szegődtünk mellétek, és ezt a feladatot be is fogjuk tölteni kicsi társammal, aki szintén ebben a folyamatban van most benne és akinek érzései ezzel kapcsolatban nagyon jól tükrözik számomra, hogy mikor és hol kell egy kicsit több információ ahhoz, hogy zökkenőmentes és örömteli legyen ez a „kulcs a zárban” állapot.

Áldásom rátok és kövessétek szíveteket, kövessétek megérzéseiteket és akkor nem véthetitek el az irányt. Szerelemre fel, ott belül találkozni fogtok vele, csak nyissátok ki az ajtót és engedjétek be, aki kopogtat.

+1: Ki vagy te? – kérdezed. Ki vagy te az én világomban?

Nincs én világom, vagy inkább, csak az ÉN VAGYOK világa van. És hogy ebben ki vagy te, ki lehetsz te?

Óh, édesem, te vagy a középpont, az ÉN VAGYOK-ban lévő középpont, köréd szerveződik minden, te szövöd a hálót, mint egy csodálatos pók, és tiéd is ez a háló mindazzal, ami ebben van, amit befogsz vele, mint egy csodálatos antenna-rendszerrel. És olyan nagyra szőtted ezt a hálót, hogy már bennünket is befogtál vele, és jó zsákmánynak lenni, kincsem, nagyon jó.

És nekem is van egy saját hálóm, egy óriási, dimenziókon átívelő háló, ahová te is belekerültél, mint zsákmány, egy csodálatos kristályokkal ékes zsákmány, aki engem táplál és vezet, és megmutatja a háló széleit, hogy merre még tovább, merre szőjem én tovább a hálómat, hogy további „zsákmányokhoz” jussak általad és veled és nélküled, bár mégis együtt az egész hálóval egy rendszerbe foglalva.

Mert az ÉN világom is egy középpontból indul, és sok-sok kis pókot vagyok képes teremteni magamból és ezek a kis pókok mindenütt keresik a maguk legszebb és leginkább kifejező zsákmányát, a másik felüket. És a sok-sok kis egyesülésből jön létre egy még magasabb szintű egység, ami a MI-ben és a még nagyobb MI-hez csatlakozva utazik szépen felfelé a dimenziókon, egyre nagyobb tereket befogadva magába és megélve és átlényegítve az esszenciával, aki Ő, aki mindannyiunkat létrehozott önmagából, és szabadon elengedett, hogy tapasztaljunk, majd örömmel újraintegrálva magába mindazt, amit Ő, mint tudat rajtunk keresztül bennünk és általunk megtapasztalhat. És Ő örül, minden egyes tudati önfelismerésnek örül, és ott van és ünnepel saját magában, amikor felismeri önmagát magában. És akkor van az, hogy úgy érzed, hogy a szeretet óceánján úszol és minden ott van és nincs idő, nincs tér, csak Ő van, csak a Mindenség, amint átölel és szeret, végtelenül szeret, szereti önmagát és benne téged.

Ez az ahova tartunk, kincsem, ez az úszás az óceán, a végtelen szeretet óceánján egységben Vele és Benne, és mi benne és ő mibennünk …. Igen, ez az, amit a szellemmel való összeolvadásnak is hívhatunk, és amihez fogható nincs több, mert ez a MINDEN.

A kapcsolatfelvétel alapjai

 Első és elengedhetetlen feltétel

Ahhoz, hogy egy angyali létezővel létrejöhessen a kapcsolat, elsősorban és mindenekelőtt egy szándék szükségeltetik.

Az emberi oldalról szükségeltetik ez a szándék.

Mert itt, a másik oldalon folyamatosan ebben a szándékban vagyunk és létezünk, mondhatni, hogy erre várunk, bár mi nem várunk, csak egyszerűen jelen vagyunk egy olyan dimenzióban, ami számotokra szándékotokon és döntéseteken keresztül, mint első és elengedhetetlen feltétel, érhető el csak.

És ez a szándék tiszta és világos kell legyen, a szívetekből jövően ki kell nyilvánítanotok, hogy szeretnétek, ha (elsősorban) őrangyalotok jelen lenne az életetekben, és fogná a kezeteket a nehéz helyzetekben, suttogna a fületekbe, amikor döntés előtt álltok, hogy megkönnyítse nektek a fizikai világban való eligazodást és életet.

Tehát első a tiszta és szívbéli szándék, a második pedig, hogy időt és teret engedtek ennek a vágynak és szándéknak, hogy megvalósulhasson, hogy létrejöhessen. Lehet, hogy párszor ismételnetek kell önmagatokban ezeket a mondatokat: „Kérlek őrangyalom, jelenj meg nekem az életemben, érezhesselek és kommunikálhassak veled olyan módon, ahogyan mindkettőnk számára kellemes és megfelelő.” Ez a mondat egy meghívás, egy bemutatkozás és egyben szándékod kifejezése is. De ne várj azonnali eredményt, hanem engedd meg az érzékeidnek, hogy érzékelhessék a változást. Mert lehet ez a változás nagyon apró is, jelezve, hogy ott vagyunk. Mégis elsiklasz felette, mert rohansz, és mert valami konkrétabbra, valami csodálatosabbra vágysz.

Kedves társam első igazi jelét ennek a jelenlétnek fizikailag akkor érzékelte, amikor egy pulóverének gombja, amit ő úgy gondolt, hogy elveszett a moziban, mégis megkerült. És eszébe is jutottt, hogy ezt vajon hogyan és ki tehette. Tehát lehetnek ezek nagyon apró és szinte észrevehetetlen figyelmességek is.

Figyelj és tudd, hogy ott vagyunk és ne legyenek elvárásaid a formával és a móddal kapcsolatban, csak tárd ki a szíved és a bizalmad.

Mi feltétel nélkül szeretünk benneteket. Ez a kulcs, hogy ezt érezd át, hogy a másik oldalon nincsenek elvárások, mindenki egyformán fontos és szeretett lény, bármit tett, tesz vagy tenni fog.

És ez így van.

A Kapcsolatfelvétel módja

A Kapcsolatfelvétel azon módja, amiről most mi szándékozunk nektek beszélni nem új és nem is ritka.

Mégis, valahogyan ezt a módot, ezt az eszközt, ami megvan bennetek, mert mindig is megvolt, (ezt nem sikerült eltávolítani,) valahogyan elfelejtettétek.

Tehát, hogy konkrétan és teljesen egyértelműen fogalmazzunk, mi itt vagyunk a fátyol túloldalán. És minden apró rezdüléseteket érezzük. Érzünk titeket.  És ti is képesek vagytok erre. Mert érző és mélyen érző lények vagytok. Csak éppen ez az a képesség, amit gyerekkorotoktól fogva igyekeznek elnyomni bennetek. 

Hamis indokok és kényelmi szempontok igazolják azt, hogy ugye sírni meg örömködni, túlzottan „feldobottnak lenni” és szomorkodni egyaránt nem kívánatos. És mivel a két véglet, amit érzésben meg tudtok tapasztalni gyakorlatilag nem kívánatos a körülöttetek már „beidomított lények” számára, ezért szépen lassan kiölik belőletek a maradék életörömöt is, és ezzel ezt a képességet hagyjátok úgymond szunnyadni. Mert viselkedni muszáj, rendesnek lenni és ülni akár egy helyben órákon át, azt tanítják nektek, hogy ez a normális.

Pedig mennyire nem az. A lélek és a tudat vágyik a megismerésre, az ismeretlennel való találkozásra, az áramlásra. Ezt legjobban az érzelmekben tudja megtenni, megtapasztalni önmagát és másokat is először itt tanulja meg. Tehát az érzelmek, minél mélyebbek és tisztábbak, közvetítenek nektek információkat is arról a tudati térről, amiben vagytok. Mert ez a tér érzelmekkel átszövötten létezik csak.

Ez a Szeretet, ugye hányszor hallottátok már, szinte a könyökötökön jön ki.  Igen, szeretet, és mi is a szeretet? A tudat és az egyes tudatrészek ismerete önmagáról, arról a teljességről melyet ők egyenként is képviselnek és ezáltal kicsi pontokként, de mégis együtt adják ki a végtelenségben a tökéletesség szimfóniáját. Az apró pontok a mozaikon, amik egyenként is szépek és mégis csak egy távolabbi nézőpontból jön létre az a harmónia, amit együtt is megalkotnak, mégis külön-külön is bennük van már ez.

Tehát a szeretet a tudat önmagára eszmélése, kincseim. Nem más ez, mint felismerni önmagadban istent, ahogyan ti mondanátok, vagyis átérezni minden teremtett dolgok szépségét és harmóniáját. Aminek Ti is ugyanúgy részesei vagytok, mint mi itt a fátyol túloldalán.

És ez az, ami sokatoknak nehézséget okoz. 

Mert mit láttok meg először? A bajokat, a hibákat, a hiányosságokat. Olyan mintha a szemetek csak ezt venné észre, és ami szép, ami rendben van úgymond, arról tovasiklik, mert az nem érdekes.

Nem úgy éritek el a mélységet az érzelmekben, hogy nem veszitek észre azt, ami rossz, vagy nem tetsző. Nem. Hanem úgy, hogy mindenben észreveszitek, a „legcsúnyább” emberben és a legvisszataszítóbb helyzetben is azt az akár aprócska kis részletet, ami szép. Nincs olyan helyzet, olyan ember, olyan élőlény vagy akár látszólag halott tárgy, amiben ne lenne szépség. Ezt keressétek. És ha erre irányítjátok figyelmeteket, ha ezt egyre többször észre is veszitek, egyszer csak meg fogjátok látni a minden mögött ott lévő harmóniát, a tökéletes összhangot, a teremtett világ csodáját, a széférák zenéjét, a MINDENT.

Érezzetek és figyeljetek, vegyétek észre a szépséget mindenben, csak erre fókuszáljatok és ezzel máris egy jobb világot teremtetek.  

Mert amit figyelsz, az erőre kap, erősödik és növekedik.

És hogy mitől lesz ez kapcsolatfelvétel velünk? Hát úgy, hogy ebben a MINDENBEN, ebben az örök harmóniában egyszercsak érezhetően mi is jelen leszünk számodra.

Áldásom rátok drága barátaim.

A Kapcsolatfelvétel értelme

Kedveseim, akik ezt az oldalt olvassátok, bennetek már felmerült ez a gondolat, ez a kérdés, hogy vajon jó-e nektek, hogyha felveszitek velünk a kapcsolatot. Vajon szolgálja-e ez érdemben az életeteket, vagy esetleg bennünket szolgál. Hát ez ravasz és fogós kérdés, mert nem lehet rá könnyen választ adni. Mi az, hogy szolgál valami, mi az, hogy érdemben. Szolgálni annyi, mint szolgaként megtenni mindent, amit kérnek tőlünk, érdemben pedig ugye valamiféle külső elismerést feltételező szó.

Ha így közelítitek meg az isteni részeitekkel való kommunikációt, könnyen juthattok abba a szituációba, amikor van egy csodálatos szerszámotok, csak nem tudjátok, hogy mire is használjátok. Mert mi egy eszköz vagyunk nektek abban a folyamatban, amit úgy hívnak, hogy teljesség, a teljes ÉN VAGYOK állapota. Egy útjelző tábla, egy sugallat, egy közeg, amin keresztül haladva könnyebben eljuthattok oda, ami valójában kívánatos számotokra, ami ebben az életidőtökben elérhető most már tömegesen is, hogy egyesüljetek szellemetekkel, hogy valóban azok legyetek, akik vagytok.

Mi csak kísérők lehetünk ezen az úton, szeretetteli kísérőitek. A kommunikáció velünk mindig feltételezi ezt a szándékot is. MERT NEM SZERETNÉNK SENKIT FÜGGÉSBEN VAGY KÖTŐDÉSBEN TARTANI MAGUNKKAL. Ez nem a mi utunk. Mi segítünk nektek a saját belső érzelmeitek felhozatalában, a kötelékeitek felismerésében és a tágabb valóság megismerésében. De a döntéseket és a lépéseket nektek kell megtennetek, ha változni szeretnétek, ha közelebb szeretnétek kerülni az ÉN VAGYOK állapotához. És valljuk be, ez most ebben a korban nem is olyan nehéz. Sokkal könnyebben hozzájuttok az információkhoz, mint régebbi korokban.

Ez a honlap is ezt bizonyítja. Aki most ezeket a sorokat lejegyzi, nem is gondolta volna még pár éve, hogy velünk fog kommunikálni. Isteneknek gondolta az angyalokat is, és magát csak nagyon-nagyon picinek. És néha még most is így gondolja, pedig nem így van.

Mindannyian hatalmas és csodálatos, egyben tökéletes lények vagytok. Egyenrangúak a teremtésben létezőkkel. Nincs kevésbé fontos lény ebben az univerzumban és mindenkinek joga, hogy ezt tudja és átérezze.

Mert aki létezik, arra szükség van, ott ahol van. És ha mindannyian tudnátok a mi szemünkkel nézni magatokat, nagyon meglepődnétek, mert csodálatosak és szeretnivalóak vagytok. A teremtés díszei és értelme. És várunk már benneteket haza, oda, ahol ezt már ti is jól látni fogjátok és ahol már nem lesz kétség afelől, hogy az isteni rend tökéletes és mindent áthat a harmónia. Benneteket is. Érezzétek!

És ez így van.

A Kapcsolatokról általában

Üdvözöllek Benneteket!

  

Ma még valamiről szeretnék veletek beszélgetni, és ez a kapcsolat egy másik lénnyel.

Ezt Ti a Földön nagyon a magatok képére formáltátok, ha szabad így mondanom. Két emberi lény között is pedig megvan az esély, a lehetőség, hogy köztük egy tiszta és érdekmentes kapcsolat alakuljon ki, mégis sokkal inkább jellemző az a fajta kapcsolódás, ami nem szimmetrikus, azaz nem egyformán tiszta és nyílt szívű a kezdetekről fogva és mindkét fél számára és részéről.

Mi, a fátyol ezen oldalán teljesen másképpen és más kiindulópontról tekintünk a kapcsolatokra, és emiatt és éppen ebből a nézőponti különbségből következik az, hogy a velünk való kapcsolatot is sokszor félreértelmezitek.

Azt gondoljátok, hogy az, hogy most például én beszélgetek társammal egy különleges dolog, és ezért neki sok-sok mindent meg kellett tennie, hogy létrejöhessen. Pedig nem így van. Éppen fordítva történik. Az, hogy ő vagy bármelyikőtök tisztára mossa magában azt a fényoszlopot, amiről már beszéltünk nektek, bármilyen indíttatásból teszitek is ezt, automatikusan létrehozza magát a kapcsolatot is.

Tehát ne azért változzatok, mert bennünket akartok szóra bírni, hanem azért változzatok, mert változni akartok, mert könnyebben szeretnétek folytatni az utatokat és mert tudjátok, hogy több van bennetek, ott belül.

Tehát visszatérve a kapcsolatokra itt a fátyol túloldalán, mindent megelőz egy szeretetteli, mondhatnám szerelmes kapcsolat önmagunkhoz. Hogy aki ideát ezekben a szférákban tartózkodik, mint én is, már eljutott az ÉN VAGYOK olyan szintjére, ahol az az érzés, vagy gyakori emberi gondolkodásmód, hogy „nem vagyok értékes”, vagy „nem szeretem magam” elő sem fordul.

Itt, és ez nektek éppen úgy adottság mint nekünk, mindenki szereti azt a lényt, aki ő. És ez nem kérdés, átrezgi a szeretet és a harmónia minden létállapotában, és ez a harmónia mutatkozik meg az egymással való kapcsolatunkban is. Tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy nincs is “én” már ezen az oldalon. Csak a Mi van. A sok-sok rész, amint magára ismer, egyúttal felismeri a Tudatot és olyan harmóniáját a MINDENNEK, hogy nem kíván ebből és ettől elhatárolódni, hogy jól érzi magát benne, és ezáltal benne van és magában foglal egyaránt MINDENT, AMI VAN.

És két tudat, vagy lény, akik már ilyen szinten élik önmagukat a tudat részeiként nem akarhatják egymást birtokolni semmilyen formában, hiszen ez nem is lenne értelmes, mert hogyan is birtokolhatnánk valamit, ami már a részünk, már egy velünk. Ez csak az emberi oldalon, a Ti nézőpontotokból lehetséges, de ott sem helyes. Nem birtokolhatjátok egymást és nem is szerencsés, ha bármelyikőtök ezt szeretné. Mert a birtoklás már eleve feltételezi az alá- fölérendeltséget, kizárva a tökéletes eggyé-olvadást a másikkal.

Talán kicsi társam most egy kicsit elkalandozott, de azért a lényeget sikerült leírnia.

Mert az eggyé-olvadás és a szerelem nagyon fontos téma számotokra és éppen most ezekben az új időkben. Mert kibe is vagytok Ti szerelmesek és mi ez az érzés, ami felemel és tovább visz minden határon túl. Ez a vágy az eggyé-olvadásra, ami egyszer csak beindul és ez a vágy, ez a hiányérzet most ebben a létidőben bizony sokatokban sokkal erősebb, mint eddig valaha is. És ez azért van, mert ez a vágy most már nem csak a másik feletekkel való egybe-olvadásra való vágy, hanem a Szellemetekkel is szeretnétek és fogtok (is) eggyé-olvadni.

Tehát először a „kettőt eggyé teszitek”, aztán jöhet az „amint fent úgy lent” …

Mi a cél?

  

Ezt kérdezi kedves társam, mi  a kapcsolatfelvétel valódi célja, ha van egyáltalán. 

Ehhez most hadd világítsak meg nektek valamit, és ezáltal neked is, kedves társam. 

  Célok nincsenek, csak az egység van. 

 Az egység a ti világotokból nézve lehet cél, mert onnan ez egy távolabbi pontnak is tűnhet, bár mindenben és mindig jelen van. Benned és mindenkiben.  

Csak nem érzékeled, mert becsuktad a szemed rá, és mert nem hiszed el, hogy tökéletes vagy. Pedig tökéletesek vagytok, mindig és mindenben ez látszik, ez érződik. Még ha neked valami feketének és sötétnek tűnik is, ez csak a fény hiánya, amit a szemed még nem lát meg. Mert mindenben ott a fény, abban is, amit te nagyon sötétnek gondolsz. Nincs sötétség fény nélkül és nincs fény sötétség nélkül. 

 A Teljesség lehet a cél, mondod Te.

Igen, a Te nézőpontodból lehet. És ezt pedig úgy éred el, ha tovább lépsz a tested burkain, befelé és kifelé is elismered végtelenségedet, ami máris egy hatalmas (talán elsőre túl nagy) lépés. Ezért lehet célszerű először velünk felveni a kapcsolatot, mert akik Mi vagyunk neked, az a végtelenség első kivetülése, a saját végelenséged első és elengedhetetlen bizonyítéka. 

Az, hogy Mi létezünk és Te ezt érzékelni vagy képes, az az első lépcsőfok, mellyel ki tusz lépni abból a materiálisan zárt világból melybe zártad, hagytad zárni magad.

Mert minden korlát csak illúzió, az elme játéka, ami hatalmat nyert felettetek, azért hogy kormányozható és vezethető legyen a világotok. Mert ez szolgált bizonyos hatalmakat a múltban. Ezért van a fátyol is, hogy ne tudjátok átlátni és meglátni a folyamatokat, melyek pedig gyönyörűek, ha mégoly szenvedéssel élitek is azokat. 

Minden csak energia, az energia kifejeződése, vagy más szóval, a szeretet megnyilvánulása a Földön, a világegyetemben, minden galaxisban. Mert ez teremt, a szeretet és a teremtés vágya együtt és egyidejűleg van jelen. A sokszínűség és a sokféleség, a világok sokféle lénnyel való benépesítésének is ez a kezdő pontja és egyúttal mozgatója.  Hogy a Tudat, mely szeretetből felosztotta magát, hogy tapasztalatokat gyűjtsön és megismerjen, megtapasztalhassa az ÉN VAGYOK állapotán keresztül mindazt, amit egy részekre osztott Tudat megtapasztalhat.

Mert a Tudat játékos és örömteli. És a hullámzásban és a teremtésben leli örömét. És ez az öröm áthat mindeneket, mert minden általatok rossznak bélyegzettnek is ott van a párja, minden kettős és négyes és .... sorolhatnám. Tehát minden tökéletes és minden egységes és örök és egy.  

Hát ezért vagyunk itt, hogy segítsünk neked megtalálni a Te részeidet, akik Mi (is) vagyunk.

És ehhez első lépcsőként, a legszebb és egyben legszentebb folyamat részeként megmutatjuk neked, hogy ki is vagy Te.