A velencei Paul tanításai

  

  

A velencei Paul tanításai

Bemutatkozás

Kedveseim!

  

Ma én tanítalak benneteket. Paul vagyok, Velencéből. Talán még nem nagyon hallottatok rólam, de most itt az idő, hogy megszólaljak. Az én feladatom az éteri síkon, hogy a harmadik sugár erejét, a szeretet rózsaszín sugarát hordozzam és irányítsam működését.

Kicsi társammal egy régi kapcsolatban vagyunk, bár ő is csak most ismert rám, neki is új ez a név, szinte sokkolta mindaz, ami az elmúlt napokban vele, velünk történt. Mégis azt kell mondanom, hogy ez egy eleve megtervezett kapcsolat, ami közöttünk létrejött, és követni fogja sok másik hasonló, mely éteri létezők összekapcsolódását hozza majd a Földön jelenleg testben élő mesteri lényekkel. Mert mesterek ők, akik most összekapcsolódnak társaikkal, akik „odafent”, ahogy ti nevezitek, a fátyolon túl várják a hívó szavakat és a tisztaság bizonyos fokát, mely lehetővé teszi összekapcsolódásunkat.

Én is egy felemelkedett mester vagyok és utolsó létidőmben Velencében éltem, festőként. Ez az időszak volt leginkább alkalmas arra, hogy felfedezzem és gyakorlati megvalósítását is nyújtsam képeimen keresztül a fény természetének, mely fény beragyogja a teremtett világot, s mely fény átitat benneteket is, kedves barátaim.

A fény nem létezik sötétség nélkül, de ehhez a partneri viszonyhoz, ami közöttük létezik, kellettek létezők, akik ezeket a minőségeket felveszik magukba és ezáltal lehetővé teszik e két elem közös táncát, mely közös tánc a teremtés minden szintjén megmutatkozik és most már ha rejtetten is, de látható. Műveljétek érzékeiteket, hogy észrevehessétek ezt a két elemet, mely egymást kiegészítve és egymást segítve hozza létre mindazt a sokszínűséget, mely jelenleg világunkban, és azon túl, az általatok érzékelhetőn túl létezik.

A fény, mely színekre bontható, az alapja mindennek, s mely fény magában hordozza egyszerre a szeretet, a bölcsesség és a valódiság erejét.

Mert mi is az, hogy valódi, mi az, hogy szeretet?

Minden valódi, amit a szívetek középpontjába helyezve igaznak éreztek, és minden teremtésetek is itt kezdődik. Valódivá itt válik, hiszen az az erő, mely ahhoz kell, hogy egy gondolat, melyet a szenvedély erejével hívtok elő magatokból, megvalósulhasson, a szívben, a szeretet és bölcsesség sugarainak tereiben megfürdetve nyílik, nyit utat a valóság tereibe. Ez a kapu, amin keresztül gondolataitok, szenvedéllyel átitatott valódi vágyaitok megvalósulhatnak. És a felület, melyen megvalósulhatnak, az a ti életetek, életetek fonala, mely nem egyenes és egyáltalán nem csak a látható világokba terjed ki, hanem minden irányban és mindenütt körülvesz benneteket. Ti választhattok a megannyi lehetőség és potenciál közül, ti vagytok azok, akik lényetek középpontjából meghatározhatjátok, hogy melyiket, melyik lehetőséget és kivetülését önmagatoknak valósítjátok meg, teszitek valódivá, azáltal, hogy belehelyezitek esszenciátokat.

Mert eszenciátok ott rezeg a térben és megvalósulásra vár, kiszabadulni abból a börtönből, melybe ti magatok – egy kis külső segítséggel ugyan, de - kényszerítettétek. Vegyétek számba ezeket a lehetőségeket, melyek - még egyszer mondom - végtelenek. Bármit megtehettek barátaim, bármit, ha isteni középpontotokból teszitek és benne van életetek szenvedélye, igazi önvalótok, az esszenciátok.

Mára ennyi talán elég lesz, indításképpen. Holnap folytatjuk, kedves barátaim. Nagyon örülök, hogy szólhatok hozzátok, és hogy ez a kapcsolódás létrejöhetett.

Áldásom rátok, Paul voltam és vagyok, a velencei Paul.

A velencei Paul tanításai

Potenciálok 

Kedveseim!

Újra itt vagyok. Itt vagyok veletek és kis segítőmmel, egybeáramolva téren és időn kívül, most innen írjuk nektek az alábbi üzenetet.

Tegnap ott fejeztük be, hogy hívjátok be szívetek szent terébe mindazt a vágyat, képet és lehetőséget, melyet el szeretnétek dönteni, hogy valódi-e, hogy valóban szolgálja-e életeteket, az utazásotokat ebben a csodálatos és gyönyörű világban, amit Földnek nevezünk.

És most ott vannak ezek a potenciálok, lehetőségek, és ti egyiket a másik után szépen óvatosan „fel-próbáljátok”, belehelyezked-tek és átérzitek, hogy vajon melyik az, amelyik leginkább illik hozzátok, leginkább passzol úgymond az egyéniségetekhez, az eszenciátokhoz.  És még csak figyeltek, figyelitek, ahogy kibontakoznak előttetek ezek a lehetőségek, mert amint egyikbe-másikba belehelyezkedtek, úgy keletkeznek még továbbiak, egyesítve a tapasztalatot és a vágyat, a valódiság vágyának kivetüléseiként a térben. És ahogyan megfigyelhetitek majd, ezek egymás mögött helyezkednek el, amint az egyikbe belehelyezkedtek, létrejönnek ugyanannak a képnek még részletezettebb variációi, melyeket szintén meglátogatva ezzel a szívtudatossággal már sokkal közelebb juthattok ahhoz az általatok is kívánt választáshoz, mely utatok következő állomása lesz, vagy lehet.

Miközben ilyenformán tanulmányozzátok a „jövőt”, a „jövőbeli” képeket, lenyomatokat életfonalatok mentén, mindvégig maradjatok a középpontotokban, mely középpont onnan ismerszik fel, hogy nem tartalmaz hiedelmeket, nem tartalmaz elvárásokat. Csak szemlélsz és figyelsz, átérzel és tapasztalsz. Ez az a mód, ahogyan a teremtés, ha a beleérzés teljessége megvan, választásaitok által beindulhat.

A börtöneiből kiszabadított tudatosság most még számotokra csodaként megfogalmazott utazásokra képes, pedig ez nem csoda, ez a tudatosság természete. Hogy tudatosan képes megfigyelni nemcsak önmagát, hanem önmaga lehetséges kivetüléseit a térben. És bár ez számotokra néha időutazásnak tűnik, amikor el-elkaptok egy ilyen megnyílást, egy ilyen tudatossági szintet, ez valójában nem az időben való utazás, hanem a múltbeli potenciálok felfedezése, melyek közül valamelyik megvalósult a „számotokra kimért időben”, de attól még a többi is ugyanott és ugyanúgy megvan a térben, és a részeteket képezi. Mindaz vagy, aki lehettél volna. Az is te vagy, az is az ÉN VAGYOK.

VAGYOK, AKI VAGYOK, ebben a kijelentésben minden benne van, minden potenciál és a választások mentén kirajzolódott úgymond életút is, melyet a mai tudatosságoddal felfogni képes vagy, de ez csak egy lehetőség, számtalan másik létezik még és ez az, ami miatt azt mondhatom, és mondtam is nektek tegnap, hogy bármit megtehettek. Bármit, mert minden ott van, minden lehetőség adott. A választás a kezetekben van, a döntéseitek által kerültök potenciálból potenciálba és nyílik fel előttetek az összes lehetőség.

És ehhez most a felsőbb régiókból is érkezik nem kevés energia, hogy ezt a tudatosságot ilyenformán segítse kialakulni. Mert mint egy szeretett elődöm mondta, „tiétek a mennyeknek országa”.  

Úgy legyen.

2010. június 9.

A velencei Paul tanításai

Kilépés az ismétlődő körökből

Kincseim!

Ma olyan pontra érkeztünk el, ahol meglátjátok, megláthatjátok a jövőtöket. A jövőt, ami a ti olvasatotokban egy kivetülés. Egy soha meg nem történt eseménysor, pedig, ha az előző tanításra jól figyeltetek, akkor már tudjátok, hogy ez nincs így. A jövő, az a „megvalósulható” MINDEN, amiből ti választotok, hogy ezen az idősíkon a mostani énetekkel melyik pontba, melyik potenciálon keresztül utaztok tovább.

És ez az utazás egy végtelen, de mégis ez a végtelen nem két sínpár végtelenségével szemléltethető, hanem inkább egy kör végtelenségével, mely körnek nincs kezdete, és nincs vége, mégis végtelenül sok kört meg lehet tenni rajta, anélkül, hogy észrevennénk. És most itt állunk, hogy újabb kört futunk, futtok-e most ugyanabban az önmagatokról alkotott képben és képet részletezve tovább, vagy a kör egy bizonyos pontján, ami most van, feljebb léptek és egy spirális pályán haladtok tovább. Mely spirális pálya azt jelenti, hogy vetített árnyékaként tartalmazza az eddigi köröket, mégis új csatornát, új lehetőségeket érintve, új formát alkot a térben, egy gyönyörű spirál formát.

Mostanában sok ilyen láthattok az égen, szinte mondhatnánk, hogy rendszeresen. És ezek a spirál formák is ezt jelentik. Új átjárók, más dimenziókkal való kapcsolati kapuk keletkeznek, melyeket ti, emberi angyalok hoztok létre azzal, hogy egy irányba mozdultok és tömegesen döntötök arról, hogy bizonyos ismétlődő körökből kiléptek.

És ez innen „fentről” szemlélve csodálatos, örömujjongással nézzük, amikor magatokra ébredtek és kit tudjátok mondani ezt a három betűs szót, hogy NEM. És önmagatokra pedig úgy gondoltok, hogy IGEN. Mert ez is egy választás, ti választotok minden percben és döntötök is. Újra- és újrateremtitek magatokat és bármely pillanatban teljesen újjá és teljesen mássá is tudtok változni. De akartok-e még szerepeket játszani, vagy inkább szeretnétek már végre megtapasztalni valami kiterjedettebb, valami teljesen más határokkal rendelkező tudatosságot.

A határtalan tudatosság létezik, de ennek elérése is lépésekből áll, az első, hogy úgy döntesz, hogy meg szeretnéd tapasztalni, a második, hogy belemész a potenciálokba, és a harmadik, hogy hozol egy választást és teljes lényeddel átéled a jelenben.

Mint egy csodálatos hajó, mely a tengeren ring, nem számít, hogy van-e szél, vagy nincs, a hajó mindig egyenesben van, nem tudják felborítani az érkező hullámok, és nem tudja megtréfálni az eső, a szél. Mert egyensúlyi pontja a helyén van és a kapitány is tartja az irányt.

Most jön a szél, lesznek hullámok, de ti már tudjátok, hogy mit kell tennetek ilyen esetekben, saját hajótoknak tökéletes kormányosai vagytok és művészei az utazásnak. Hamarosan megpillantjátok a kikötőt is, és attól kezdve már minden egyre világosabb lesz.

Áldásom rátok barátaim, egy világítótoronyból nézlek benneteket és örül a szívem, hogy ilyen sokan vagytok, és hogy közeledtek a partok felé.

2010. június 11.

A velencei Paul tanításai

Teremtés

Kedveseim, ma én szólok hozzátok, Paul.

A teremtésről, a jövő megteremtéséről beszéltünk legutóbb, arról, hogy hogyan tudtok a szívetek közepébe belehelyezkedve, a potenciálokban utazgatva a jövőtökről dönteni, utatokat megválasztani. És ezt most folytatjuk.

Ha megvan a potenciál, a döntés, hogy merre tovább, mondjuk szeretnétek gyógyítani, vagy más hasonló jellegű segítséget adni azoknak, akik még önerőből nem képesek továbbhaladni az úton, akkor két lehetőségetek van.

Belevetitek, úgymond fejest ugortok ebbe a tevékenységbe. Először elkezditek csak kicsiben, szóltok néhány embernek, reklámozzátok magatokat a szűk környezetben és azzal, ahogyan beszéltek és viselkedtek az információ terjedésével párhuzamosan létrejön az a mintázat, amin keresztül azok, akiknek valóban segíteni tudtok eljuthatnak hozzátok.

A másik, kicsit talán nehezebb és bonyolultabbnak tűnő út, ami nem szokványos, de az új energiában ez lesz az általános, az az, hogy ezt a mintázatot tudatosan hozzátok létre.

Nem mások hozzák létre információterjesztés folytán, hanem ti magatok. És ezt nem konkrétumok elképzelésével tudjátok megtenni, hanem azzal, hogy egy „rádióadást”, egy sugárzást, egy „itt vagyok és ezt és ezt szeretném csinálni” típusú kijelentést tesztek magatokról a szívetek középpontjában, abból kiindulva és beleérezve abba, hogy ez mit is jelent.

Minden érzékszervetekkel belehelyezkedtek abba az állapotba, ami azt jelképezi legjobban számotokra, hogy ez már meg is történt, hogy már ott vagytok és ez a kapcsolódás, mintázat, már létrejött és ti már csináljátok is, már teljesen benne vagytok magában a folyamatban, amit tenni szándékoztok. És ez a középpontból való kiáradás, ami konkrétan egy TELJES ÉN VAGYOK állapotból való kijelentés, végigterjed az univerzumon, és hozzátok vonzza, és felhívja a figyelmét azoknak az erőknek, mintázatoknak és lényegiségeknek, amikre ott és akkor ehhez szükségetek van.

Ez ilyen egyszerű.

A nehézség ebben annak az állapotnak az elérése, hogy ÉN VAGYOK, hogy ez igazi és valódi legyen, a többi már úgymond gyerekjáték és valóban egy csodálatos játék.

Teremtővé válni az egyik legfelemelőbb, de egyben a legfelelősségteljesebb feladat és létezési mód. Ezért az eddigi gyakorlatokat, szemléleti módokat ne hagyjátok ki, kezdjétek el újra elölről, ha úgy érzitek, hogy még vannak hiányosságok. Mert azok nélkül, az alapok nélkül a teremtésetek is esetleg félresikerült lehet, vagy nem lesz elég intenzív, aztán ilyenkor jönnek a magatokat hibáztató gondolatok.

Csiszoljátok ki magatokból azt a gyémántot, ami ahhoz kell, hogy mindaz, amit ma átadtam nektek, való igaz és tökéletes legyen. Mert ti is teremtők vagytok, ti vagytok a teremtők, vegyétek kezetekbe hatalmatokat és álljatok körötök közepébe.

Áldásom rátok kedveseim, Paul voltam, Velencéből.

2010. június 18.

A velencei Paul tanításai

Belső igazságpont 

Kedveseim!

Paul vagyok. A végtelen Szellem tárházából hozzuk el nektek ezeket a tanításokat.

Ezekben a napokban végtelen utazásokat tettünk a tudat különböző dimenzióiban, láttuk az OM kristályt és részt vettünk annak aktivizálásban. És Ti is sokan velünk voltatok, még ha csak álomszerűen érzékeltétek is ezt, ott voltatok, mert lényetek már megtalálja és bevonzza az útmutatásokat, melyek saját ösvényetekre vezetnek benneteket.

Mert minden ösvény ugyanoda vezet, önmagadhoz. Saját belső igazságpontodhoz, ahonnan szétnézve többé már semmi sem kétséges, semmi sem akadály, minden a szépség és a harmónia tökéletes kivetülése. És ez az igazságpont ott van, bennetek van, ezt keresitek, ezért éltek le egymás után hosszú életeket nélkülözve is akár, hogy ezt a középpontotokat megtaláljátok.

És milyen érdekes, hogy leginkább kívül keresi az ember először azt a pontot, amihez igazodni érdemes, amihez igazodni kíván. Hiszen ezt tanították nektek, hogy beilleszkedhess először csak szüleid világába, nekik kell megfelelned, és ezt a képet viszed tovább, mindig kívül keresve. Ezt a képet húzod istenre is, eltaszítva magadtól, mintha ő kívül lenne, és mindenféle szabályokat betartva és csak bizonyos időközönként és bizonyos közvetítőkön keresztül juthatnál el hozzá.

De Te már tudod, angyalom, aki ezeket a sorokat olvasod, hogy ez nem így van. Mert Isten nem kívül van, hanem belül. Sőt, Isten vagy te magad is, a legcsodálatosabb és egyben legbonyolultabb teremtő, aki ha felismeri önmaga tökéletességét, társteremtővé válik ebben a harmóniával átszőtt világban, melynek csak egy szeletét látod most, mégis … mégis, ha néha fellibben a fátyol, érzed a hívást, a vonzódást.

Kicsit talán elkalandoztunk eredeti témánktól, de semmi sincs véletlenül és minden rendben van a teremtés egészében, ezt már ismeritek. De hogyan vezet ez el ma bennünket a következő lépcsőfokig, hogyan tudunk ezek alapján az ismételt információk alapján még feljebb jutni, vagy inkább beljebb jutni önmagunkba.

Hát úgy, kincseim, hogy most szépen fogjátok magatokat és ebből a belső igazságpontból megszemlélitek világotokat. Csak szemlélitek, nem ítélkeztek, nem mondotok véleményt, nem kezdtek el rajta gondolkodni, csak szemlélitek. És a szemlélés folyamán engeditek, hogy feltörjenek belőletek érzelmek, azok az érzelmek, amiket hajlamosak vagytok még mindig elfojtani, amit eltagadnátok legszívesebben még önmagatok elől is.

Igen, szemléljetek ÉS érezzetek.

Egyszerre a kettő, és lehetőleg minél több érzékszerveteket bevonva a folyamatba. És megengeditek, hogy ezek az érzelmek, érzések a felszínre kerüljenek, és nem akarjátok őket megmagyarázni, csak engeditek a folyamatot. És ha van olyan érzés, ami többször is előtör belőletek, mondjuk legyen az a veszteség feletti szomorúság, akkor ebbe az élménybe, érzésbe úgymond belementek egy kicsit jobban, engeditek, hogy az érzésben, az érzés mögött lévő képhalmaz feltáruljon. És ahogyan szépen, kockáról kockára végignézitek a képeket, amit ez az érzés előhozott, máris a tudatosság terébe hívtátok, a tudatosság terébe engedtétek ezeket a képeket, és vele az érzést, és ezáltal megkapjátok a benne tárolt üzenetet. Mert mindezek üzenetek számotokra, és amikor a tudatotok ezt az üzenetet kibontja ezekből a képekből, az érzések is a megfelelő helyre kerülnek bennetek, és nem fognak többé rángatni, elbizonytalanítani és eltéríteni többé.

Ezt a „gyakorlatot” adtam most át nektek, éljetek vele, nagyon mély és tiszta állapotokat lehet vele elérni, kitisztítva mindazokat a gátakat és blokkokat akár az előző életeitekből is, amik most akadályoznak a fejlődésben, vagy inkább a tisztánlátásban. Igen, mert fejlődésnek ezt Ti hívjátok, pedig minden itt van, csak nem látjátok.

Áldásom rátok, ott leszek veletek a folyamatnál, ha kéritek.

Paul voltam, nagyon szeretlek benneteket.

Június 22. 

A velencei Paul tanításai

Belső igazságpont - gyakorlati tanácsok

Szeretteim!

 

Paul vagyok ismét.

Azért jöttem el ma is hozzátok, mert néhányatok elkezdte azt a gyakorlatot, amit tegnap átadtam és ezzel kapcsolatban még néhány információ jó lenne.

Kincseim, ne tudatosan akarjatok utazni a múltban, nem ez a cél. Nincs cél, csak az, hogy önmagadra találj, hogy megtaláld azt az igazságpontot. Innen nézz bele azokba az érzelmekbe, melyek nagyon sokszor és mélyen érintenek, amikből nem tudsz kilépni, pedig próbálod, de valamiért beleragadsz. Ez azért van, mert egy erős mintázatot hoztál létre valamikor az időben, mely mintázat még mindig meghatározza a cselekvéseidet. És a mintázat uralmának megtörésére a legjobb, hogy tudatosítod. Ez csak egy módszer, vannak még mások is, de most ezzel foglalkozunk. 

Ne légy görcsös és ne akard, mert akkor nem tudnak a felszínre jönni azok a képek, melyek ehhez az érzelemhez kapcsolódnak. Csak nézd magát az eseményt először, ami kiváltotta benned ezt az érzelmet, a legközelebbit az időben és menj bele. Érezz és figyelj. És akkor, ha megengeded magadnak és már elég erős vagy hozzá, feltárul előtted, a tudatodba érkezik minden, ami ahhoz szükséges, hogy ettől a korlátozó mintától megszabadulj. 

Mert ez a gyakorlat értelme, nem az, hogy az időben utazzatok, vagy hogy belemerüljetek előző életetek egy lehetséges potenciáljába. Csak akkor tedd ezt, ha erre belső sugallatot kapsz, ha vezetést tapasztalsz abba az irányba. 

Kincseim, semmit sem szabad erőltetni, semmit sem szabad nagyon akarni, mert az elvisz önmagad közepéből, és az ego veszi át újra a hatalmat feletted, az ego, aki irányt akar szabni, és kontrollálni akarja, hogy mi történjen. Teljes elengedés és figyelem, ez az, ami működik. Minden más, ami a kontrollt, az előre elképzelt vágyak megvalósulását szolgálja, az az egótok, ami lehet nagyon kifinomult is, de itt most nem célszerű bevetni az erőit. Máshol van rá szükség, ebben a gyakorlatban nincs. 

Kicsi társam is ezzel a gyakorlattal utazott úgymond az időben és erőteljes képeket kapott, amiket le is írt, éppen azért, hogy kitisztuljon minden belőle. Ő így tudta feldolgozni. 

Nagyon sok múltbéli potenciál van, ami nem valósult meg. Ott is lehetnek még beragadt energiák, amik feloldásra várnak, amik szeretnének hozzátok csatlakozni és a jelenben ismétlődő érzelmekkel jelzik ezt számotokra. Tehát amit láttok, nem biztos, hogy a megtörtént múlt, lehet az egy meg nem történt potenciál is, ami ilyen formán üzen és vár a feloldozásra, az energiák kiszabadítására. 

 

Megszabadulni annyi, mint nem kötődni, nem kötődni a múlthoz semmilyen formában. A jelenben lenni, a középpontotokban. Minden potenciál, melyből felszabadulnak megkötött energiáitok, hozzátok küldi azt és benneteket táplál vele. És lehetnek ezek átmenetileg aspektusokkal is „terheltek” úgymond, lehet hogy néhány aspektus jelentkezik és kér valamit. Ez már az egyéni szabadság körébe tartozik, hogy megteszitek, vagy elutasítjátok. Mindenesetre így lehet a már megkezdett köröket bezárni és a körhintán való utazást lerövidíteni. 

Áldásom rátok barátaim, Paul voltam, hívjatok, ha szükségetek van rám.

2010. június 23.

A velencei Paul tanításai

A teljes bizalom mint a valódi én alapja

 

Ismét Paul vagyok kedveseim,  

hosszabb szünet után most újra én szólhatok hozzátok. És ez nagyon nagy örömömre van, meg kell hogy mondjam. 

Ma az én valódiságáról/autentikusságától fogok nektek beszélni, arról, hogy hogyan éritek el azt az állapotot, amikor valóban belehelyezkedtek önmagatok kellős közepébe, abba a térbe, aminek a gyújtópontjai, a meghatározó teremtő közepe ti vagyok. És ez nagyon egyszerű, de egyúttal nagyon nehéz is. 

Mert mi kell hozzá? 

Az, amitől a legjobban féltek, és amiről nagyon hamar és könnyedén szoktatnak le benneteket a kívülről kapott kész megoldások és elvárások. Kedveseim, ez a bizalom, a 100 százalékos bizalom önmagatokban, és nem az elmétekben. Ez az, ami nagyon nehéz. 

Mert miben is bízzatok teljesen? 

Hát az érzéseitekben, drágáim. Abban a belső barométerben, abban a közegben, ami az érzéseiteket közvetíti felétek.

Ez kicsi gyermekkorotokban még nagyon jól működött. Ha valamivel szembetalálkoztatok, ami még ismeretlen volt számotokra, először a kíváncsiság, majd a tapasztalatszerzés következett. Bármit a kezetekbe vettetek, akár a szátokba is, mindegy, hogy az mi volt, bogár vagy falevél. Persze amíg erről le nem szoktattak benneteket a rátok vigyázó felnőttek, belekényszerítve titeket is abba a csapdába, amiben már ők is benne vannak, benne voltak. Mert teljesen természetes vágya a csecsemőnek, a kisgyermeknek, hogy a körülötte lévő tárgyakat, jelenségeket, élőlényeket megtapasztalja, akár meg is ízlelje, ezáltal eggyé váljon azokkal és az esszenciájukat ismerje meg, ne csak a külső megnyilvánulási formájukat. És ez a természetes vágy, ez a megismerésre és tapasztalatszerzésre sarkalló vágy az, ami előre visz, ami közelebb visz benneteket önmagatokhoz. Mert a világ, ami körülvesz, nem különül el tőled, csak ha Te elkülöníted azt önmagadtól. Érezd át ennek az igazságát. 

Bármivel eggyé válhatsz, ha te az eggyé válást választod, és ez nem jelenti azt, hogy benne maradsz, vagy hozzá tartozol ezentúl, egyszerűen csak megismered, egy más, egy kiterjedtebb módon. Megismered a potenciáljait és egyesíted a sajátodéval. És ezáltal egy nagyobb, egy tágasabb világ teremtőjévé válsz, és nem korlátozod le magad annyira. És minél több tárggyal, jelenséggel, emberrel és lénnyel tapasztalod meg az egységet, annál több lehetőséged van, annál több potenciált aktivizálsz és hozol létre a térben magad körül. Tehát ne féljetek ettől, érzek némi félelmet ezzel kapcsolatban, holmi uralkodás és hatalomvágy szeleként, pedig itt egyáltalán nem a hatalomról vagy mások uralásáról van szó. Hanem arról, hogy tapasztalatokat szerzel, és azokat beépíted a lehetőségek, a lehetőségeid közé. 

Kicsi társam most kiesett egy kicsit, mert ez a problémakör most őt is nagyon mélyen érinti, ő is ebben jár, ezzel küzd, mondhatnám, hogy vajon milyen irányba, merre folytassa tovább az utat, az útját, és időnként mintha választania kellene két ellentétes vagy két különböző út között, pedig nincs több út, csak egy van. És ezen az úton vannak állomások, vannak lépcsőfokok és vannak próbatételek, mely próbatételek nagyon komolynak tűnnek addig, amíg át nem haladsz rajtuk, utána visszatekintve már akár jó mókának is tűnhetnek, egy színdarab egyre táguló kulisszáinak, egy-egy függönynek, melyen áthaladva már nevetségesnek tűnnek a függöny mintáiban előzőleg valóságosnak tűnő démonok arcai. Pedig ez is Te vagy, ezeket is Te teremtetted magadnak, hogy megtapasztalhass valamit mélyebben, valami újat önmagadról, hogy emlékezhess, hogy mélyebben és mélyebben bonthasd ki magadból a benned lévő tapasztalatokat és lehetőségeket. 

Tehát kincseim, a valódiság első lépcsője az, hogy feltétel nélkül bízol magadban és ez a bizalom mindenre kiterjed, ami körülötted van, valahogyan úgy, hogy: ami ott van, annak most ott van a helye, az része a harmóniának, és én hoztam létre akkor is, ha számomra nem kellemes, mert ezzel önmagamnak szeretnék valamit megmutatni, vagy önmagamat szeretném ezáltal elvezetni valahová. Ha így tekintesz a történésekre, amik körülvesznek, kevésbé tudsz eltévedni, kevésbé tudsz beleveszni a körülmények hibáztatásába, más emberek hibáztatásába, mert az csak elvezet önmagadtól, míg a bizalom önmagad középpontjába vezet, és oda gyökereztet le téged. 

Áldásom rátok, legyetek most és mindig a középpontotokban, az autentikus én legszebb játszóterén, amit valaha is el tudtok képzelni. Paul voltam és vagyok. 

2010. október 18.