A Csatornázásról - 1. rész
Mi az, hogy csatornázni, és miért is csatornázzak/csatornázzunk?
Szeretnék néhány dolgot leírni erről a folyamatról, szétoszlatva ezzel kapcsolatban néhány tévhitet, mely sok embert megakadályoz abban, hogy bármilyen csatornázást, vagy azzal kapcsolatos információt, tényt elolvasson, önmagához közel engedjen.
Mindenki tud csatornázni. Sőt! Azt kell mondjam, hogy mindannyian tesszük is, csak nem tudjuk, hogy ez már az. Mert az intuíció, a megérzés és az átlagember életében nagy ritkán bekövetkező olyan állapotok, amikor minden pillanatban tudja, hogy mit és hogyan tegyen, az már „csatornázás”. A minden a helyén és rendben van érzése. A flow.
Ez egy olyan adottság, ami mindenkiben megvan.
Mi is hát a csatornázás, én mit tekintek annak?
Minden olyan pillanat, amikor egy kicsit fellibben a fátyol, amikor azt érzed, hogy igen, most bevillant, most megvan az összefüggés, most tudom, hogy mit kell tennem … És azt is tudod, hogy ez a tudás valahonnan máshonnan jön, nem az elméből, nem gondolat csak önmagában, hanem mindez be van csomagolva a felfedezés örömét és a minden rendben van érzését adó csodálatos érzésbe. Amikor jól és egészen érzed önmagad önmagadban, kicsit olyan, mint amikor szerelmes vagy és ez az érzés viszonzásra lel …
Ilyenkor önmagadat csatornázod, újra kapcsolatba kerülsz önmagaddal, lényed legfontosabb részével, nevezhetjük belső vezetőnek, vagy isteni énnek is. Önmagad vagy és tudod, hogy ez mit jelent számodra abban a helyzetben, amikor ez bekövetkezik. És nagyon sokan ezt úgy írják le, hogy nem is emlékeznek, hogy mit és hogyan csináltak, csak tették, ami jött. Mert ott és akkor nem az elme vezérelt, és ezért persze nem is emlékszik semmire, köszöni szépen még csak emlékként sem szeretne erről az egészről tudni. Mert az elme számára ez félelmetes, félelmetes az, hogy nem tud kontrollálni, nem tud mindent megérteni és analizálni, berakni a kartotékdobozokba és felcímkézni úgy, ahogyan azt neki tanították.
Tehát az elme fél ettől, és éppen ezért kevesen vagyunk – még – akik ezt gyakran és hosszabban teszik.
Mert nem mindegy, hogy kit csatornázunk. Valóban felsőbb énünket, a fátyolon túl lévő fénylényeket, vagy csak valamely elnyomott énrészünket, aki áttörve a korlátokat most tombol, figyelmet kér és kap. Ez az, amit meg lehet tanulni és érdemes is. Hogy meg tudjuk különböztetni, hogy a gondolataink által szabadon hagyott térbe ki milyen energiákkal, milyen információkkal csúszik be.
Tehát a csatornázás egy állapot, egy olyan állapot, amikor megengeded magadnak, hogy olyan energia- és információ csomagokat kapj, hallj, érezz, vagy élj át teljesen, melyek a körülötted és benned lévő tágabb univerzumból/valóságból származnak és nem az elmédből.
De hogyan és miként hívhatjuk elő ezt az állapotot, ha egyáltalán elő lehet egyszerűen csak hívni?
Ennek az állapotnak az elérésére egy tudatosan kereső ember automatikusan vezetődik, mondhatnám, ez egy belső vezérlés által rendeződik köré, egyszerűen nem tud nem erre menni. Mert ez egy emlék, egy nagyon mélyen bennünk lévő emlék abból az időszakból, amikor még mindannyian EGYEK voltunk és egymást éppen így láttuk, éreztük, energetikailag „csatornáztuk”, szavak nélkül is hallottuk, együtt voltunk a pillanattal a pillanatban, a gondolat keletkezésénél.
Mert ez az, ahonnan jövünk és ez az, ahova tartunk.
Az otthon melege és mélysége, a folyamatos áramlás, az ÉLET.
Most, hogy az utak és a módok megnyíltak, hogy egyre többen emlékezzünk sejt szinten mindarra, amiben valamikor léteztünk és mindezt egyre többen szeretnénk újra átélni, ez egy olyan hiány állapotot gerjesztett a térben, hogy ebbe a vákuumba már könnyebben be tudnak/tudtak áramolni azok az erők, azok a lények/lény(egiség)ek, akik ennek az állapotnak az elérésében nekünk a legtöbbet tudnak segíteni.
Fényben lévő és fénybe emelkedett szeretett részeink/mestereink egyre közelebb vannak, egyre könnyebben és egyre intenzívebben tudnak nekünk üzenni, lelkünket megérinteni. És éppen ezért az az állapot is, amit ennek észleléséhez ki kell alakítanunk magunkban, egyre inkább elérhető és megtanulható.
A teljes transz és az én kihelyezése a testből a csatornázás idejére volt az a lehetőség, amit régebben egy-egy csatornázásnál alkalmaztak, vagy a nagyon mély álomállapot, mint Cayce esetében. De ezekben az esetekben a csatornázó nem hallotta és nem tudott együttműködni azzal az erővel, aki őt ott és akkor áthatotta. Rendkívül tiszta és erős testre és emberfeletti bizalomra volt ehhez szükség mindenkor, nem véletlen, hogy kevesen voltak/vannak, akik erre képesek lettek/lehettek. És ez általában valamely régebbi egyezség vagy közös elhatározás gyümölcse (volt).
Ma már ahhoz, hogy valaki csatornázzon - fénylényeket, felemelkedett mestereket, angyalokat - nem kell testéből eltávoznia, sőt, sokkal inkább benne kell legyen testében mint addig bármikor. Ezzel egyidejűleg elég „helyet engednie” gondolataiban, megvendégelnie azt a szeretett másikat a körülötte lévő térben, mely által létrejön egy közös metszet, mely metszetben a hozzá áramló információk és energiák saját energiarendszerének megfelelően vannak elhelyezve, számára érthető és átélhető módon. Maga a csatornázás folyamata is jelentősen leegyszerűsödött, az emberi test és elme – a beérkező energiák hatására - alkalmassá vált arra, hogy helyet adjon újfajta, gyökeresen eltérő gondolatoknak.
Persze ennek megvalósításához, megvalósulásához az egyénnek tennie kell, először is saját magában. Önmagában egy tiszta és egyensúlyi állapotot kell létrehoznia, megtartania, majd ezt folyamatosan energiával feltöltve létrehozni magában azt a fényoszlopot, mely fényoszlop vevőkészülékként és energiatranszformátorként is működik.
Ez elsősorban az érzelmek és drámák kiürítését jelenti, az elme kiürítését a felesleges és kínzó gondolatoktól, hiedelmektől, a folyamatos gondolkozási kényszer megszűnését, a belső figyelem előhívását és folyamatos fenntartását, eggyé-válást a figyelővel.
És a legfontosabb, ami nélkül nincs csatornázás, feltétel nélküli bizalom önmagadban és abban, hogy szeretve vagy, hogy védve vagy és hogy minden a lehető legnagyobb rendben van a teremtés egészében.
A CSATORNÁZÁS CÉLJA
Maga a csatornázás egy olyan kapcsolat létrehozása, önmagad megnyitása olyan módon, hogy engeded beáramlani a térben körülötted lévő információkat anélkül, hogy azokat az elme kontrollja elé tartanád.
Ehhez a tudatos befogadás állapotának megtartásán túl leginkább az elmédet „kell” edzeni. Hogy el tudjon lazulni, ne hozzon be rémképeket és ne akarjon azonnal kategorizálni. Engedje, hogy történjen, hogy jöjjenek az információk és képes legyen azokat később, a maga módján a helyére tenni.
Az első élmények meghatározóak lehetnek, ezért nagyon fontos, hogy aki csatornázni szeretne, de nincs meg még ehhez a megfelelő tapasztalata, vagy az nem spontán alakult ki nála, mindenképpen tartson be néhány szabályt.
Csatornázni akkor érdemes elkezdeni, amikor teljesen tiszta vagy az elvárásoktól és az elméd, a gondolataid is ebben az irányban csak pozitív gondolatokat tartalmaznak.
Annak, aki fél ettől, akinek először a „mi bajom lehet nekem ebből” gondolatkör ugrik be, még jobb várnia, és másképpen közelítenie a nyitottság állapotához. Lehet, hogy testét sokkal inkább bevonva tud inkább előre haladni önmaga tágabb valóságának megismerésében. Talán a harcművészetek valamely ága, vagy egyszerűen csak egy szenvedéllyel végzett tevékenység az, amin keresztül önmaga legmélyebb részével – minden hókusz-pókusz nélkül – kapcsolódni tud.
Mert ez a cél, és ehhez csak egy lehetőség maga a csatornázás.
De a cél és következő állomás mások csatornázása után vagy közben és által, hogy ÖNMAGADDAL kerülsz kapcsolatba, azzal a „Szellemi” részeddel, aki veled leginkább rokon, aki hozzád legközelebb áll, akivel legkönnyebben és legmélyebben tudsz egyesülni, magadba beengedni és ezáltal eggyéválni.
"Másokat" hallani és beszélgetni velük rendkívüli élmény.
Megtapasztalni a vezetést, a vezetettséget, azt, hogy több van annál, mint amit a fizikai érzékszerveid közvetíteni képesek számodra, szintén az.
De megtapasztalni azt a végtelen szeretetet és elfogadást, azt a feltétel nélküli bizalmat, amit Szellemed számodra nyújtani képes, az mindennél hihetetlenebb.
Rendkívüli érzés, szavakkal nem kifejezhető és nem átadható.
Csak érezhető és onnantól kezdve, amikor ezt megérzed, már nem kételkedsz és nem keresel. Mert ott belül a lélek már tudja és ujjong és átveszi a vezetést, mert beleszagolt az otthon illatába és soha többé nem hajlandó már enélkül létezni.
