2023. december 29., péntek

Mese az utazóról - 5 tételben

 

I. KÉT VILÁG HATÁRÁN 


Végre kijutott.

Már azt hitte, teljesen elveszett ebben a sötét labirintusban, ami fogva tartotta.

Apró kis fényfoszlányok vezették az alagútban, de újabbnál újabb folyosók, mély tárnák nyíltak mindenfelé. Hányszor, de hányszor eldöntötte már magában, hogy többet nem ugrik, nem megy le oda, marad a szélén, a biztonságos peremeken, egyensúlyozva és óvatosan.

Mégis újra és újra hívta a mélység, először a kiváncsiság, később már csak a tudása vezette, hogy jobb, ha követi megérzéseit és átérzi, átengedi magán mindazt, amit ott lenn tapasztal. Mert nem valamiféle szörnyek vagy szellemek várták ott lenn, hanem saját eltemetett érzései, vágyai és félelmei.

Minden egyes tárna, amin túljutott, csak fokozta a vágyat. Közelebb … még közelebb kerülni a Forráshoz.

Téli erdő, fagyos hideg. Már érzi is, nemcsak testét, de elméjét is átjárja. Már nem tud gondolkodni és nem is akar. Minden gondolat, minden kételkedés egyszerűen megfagyott a levegőben. Elég csak érezni …

Valami húzza a hátát. A hátizsák! Hát persze, idáig cipelte. Leül egy kidőlt fára és kinyitja.

Fényképek: egy mosolygó kisgyerek, érettségi tabló, ifjú pár, gyerekzsúr, fürdés a Balatonban … Aztán levelek … az első szerelmes levél, meg az utolsó. Néhány szép kirándulás emléke: kavicsok, levelek, préselt virágok … Bizonyítványok, igazolványok … Az idei naptár … Nincs már erre szükség! És leteszi a földre.

Az elengedés utolsó könnycseppjén már megcsillan a napfény, és valahol a távolban harangoznak …

És most látja csak, hogy mindenfelé hátizsákok, táskák és tarisznyák fekszenek szétszórva, de mögöttük a hóban egy keskeny, jól kitaposott ösvény vezet a fák között. 

Minden fehér, tiszta és egyszerű … kívül és most már belül is.

Elindul. Tudja hogy várják …

Valahol, a messzeségben, már főzik számára a forró teát és készítik a gyapjútakarót ...

Csak addig kell még kitartania ... megőrizni és táplálni a tüzet, a vágyat … a megérkezés vágyát.


 II. AZ ERDŐBEN


Az erdőben még mindig nagyon hideg van.

Belül melege van, kívül fázik, majd fordítva.  

Ahogy megy az ösvényen, látja hogy a távolból egy alak jön felé, és e pici pont egyre növekszik, közeledik …

Hihetetlen, ki jöhet itt feléje és eléje?

Lassan egy fekete ruhás férfi alakja bontakozik ki, aki fütyörészve és vidáman, hatalmas léptekkel halad.

Na, most elfusson, vagy mi legyen?

„Ez az te ösvényed, tehát ő is a része”- mondja a hang.

Az alak már egészen jól látható. És ahogyan közelebb ér és már kivehető az arca is, a tér hirtelen megváltozik és felgörbül. Ezzel egyidőben a figura megsokszorozódik, és sugár alakban végtelen „sorozatot” alkot.

Hősnőnk megáll és nem hisz a szemének. Mindegyik más és mégis ugyanaz. Aztán hátrafordul, legszívesebben elmenekülne, de látja, hogy ő is ugyanígy áll e férfiakkal szemben, megsokszorozódva.

Csak néznek egymásra némán, aztán ez a nézés valamiféle összefonódássá alakul, a tekintetük összekapcsolódik és nagyon-nagyon mélyre hatol. Lát mindent, a múltat, a jövőt … a megtörténtet és a lehetségest.

És beindul az áramlás, érzi az energiáit …

Egyszerre lépnek közelebb … Még közelebb …

Már emeli a karjait, hogy átöleli, amikor egy fényvillanással a sok férfiból EGY lesz, és az egész kép eltűnik …

MINDEN RENDBEN VAN – mondja a hang, menjünk tovább …


III. A FAL


Megy tovább az ösvényen, itt-ott olvad a hó, előbújik egy-egy hóvirág. Tavasztündérek nevetését hallja, szinte csilingel finom kacajuk … Átjárja a meleg, a hívogató napfény, átlátszó szárnyú finom kis rovarok lebegnek előtte, a fehér tájból lassan világosabb zöldbe ér. 

Hát mégis kitavaszodott!

Mégis, ahogyan megy tovább, újra valami megfoghatatlan érzés, valami enyhén kellemetlen sejtelem éri el. 

 - Ez most kívül van, vagy belül? – pásztázza végig figyelmével testét. 

Megjelenik egy éles határvonal, ahonnan újra nem süt a Nap és a szél is csak dohos pinceszagot hoz, mozgat feléje. Némi kíváncsiság is vegyül már a csodálkozásába, de az a bizonyos rossz érzés is jelen van. Ahogy halad előre, egyre mélyebb árnyékba kerül, aztán hirtelen meglátja a falat. 

Magas és robosztus kőfal áll előtte, áthatolhatatlanul és hidegen. Teste minden porcikáját áthatja ez a hideg. 

Pedig az ösvény erre vezet, valahogyan át kell jutnia, ezt tisztán érzi. 

Nekidől a falnak és gondolkodni próbál, s közben érzi, hogy már belül van, a falon belül. És rászakadnak régi, elfeledett érzései, a magány, a kitaszítottság és a kicsiség érzései. Aztán megjelenik néhány gyermekkori emlék … 

Gyorsan kilép, bár ekkor már tudja, hogy ez a fal benne van

Tovább hátrál és most onnan nézi. Így messziről kicsit szelídül a kép, néhány kő talán mozdítható. Az egyik ilyen darabot kiveszi, és ahogyan a kezében tartja, újra feltörnek emlékei. Amikor az édesanyja kirakja az öléből, hogy „te már nagy vagy ehhez”. Aztán amikor beszélnie kellett volna az osztályban édesapja haláláról, hogy miért is nem volt iskolában. 

- Na, ebből elég volt! - Megfordul és megkeresi az egyetlen kis napos részt, ahol világosabb van és melegebb.

Ahogy ott ül és nézi, nézi a falat, hirtelen megjelenik egy gyermek. Úgy 4-5 éves lehet, göndör szőke fürtökkel.  Játsszunk! - mondja neki. És máris húzza, húzza egyre beljebb az erdőbe és először mutat egy pillangót, majd egy hangyabolyt, és csak nézik-nézik ezen apró csodákat, teljesen belefeledkezve a látványba. - Éppen mint gyerekkoromban.

- Akarsz találkozni vele?”
- Kivel?”

- Azzal, aki most a legtöbbet tud segíteni neked? - Bólint.

Odamennek a falhoz, és a tégla mögül, amiben az édesanyja „ne ülj az ölembe, már nagy vagy ehhez” mondata volt, a gyermek előhúz egy aranyló fényben úszó áttetsző kis gömböt. Olyan, mint egy vásári gömb, amiben a Mikulás szokott integetni a hóesésben. Csak ebben egy kislány van, aki csak ül, és néz kifelé, nem szomorúan, inkább várakozóan.

Belefeledkezik ebbe a látványba, szinte vonzza a gömb, a kislány pedig nagyon, nagyon ismerős. 

És már mellette is van, már fogja a kezét. Nagyon erősen fogja és húzza, húzza maga után, ki a fényre, a fűre, a fák közé. Majd teljesen természetes módon az ölébe ül, ő pedig babusgatja. Milyen jó érzés! Megsimogatja a fejét, aztán egy kis dalt dúdol neki. Végül belekezd egy mesébe a tündérekről, az angyalokról, a manókról és a világ csodálatos titkairól.

A kislány csak néz rá csodálatos nagy szemeivel, nem mondja, de hősünk tudja, hogy ő ezeket a meséket sokkal, de sokkal jobban ismeri.

- Mesélj még!

- Mennem kell tovább, át szeretnék jutni valahogyan ezen a falon.

- Az nem lesz nehéz, gyere, segítek!

Játszi könnyedséggel már fenn is terem a fal tetején és rendkívül büszkén pózol odafent.

- Na, gyere már! Neked ez semmiség! Ott, ahol a téglák hiányoznak, könnyen fel tudsz mászni.

Sikerült. Újra kéz a kézben. Körülnéznek. A másik oldalon valóban folytatódik az ösvény, de már sokkal világosabb és virágosabb minden.

- Gyere, fussunk!

Szaladnak a fal tetején. Kíváncsiságból visszanéz, és meglepődve látja, hogy lábuk nyomán a fal homokfalként omlik össze és látványosan szétterül. 

- Látod? Ennyi volt! – kacag a kislány.

- Hívj, ha újra elakadnál, szívesen segítek!

Majd eltűnik, de csilingelő nevetése még hallatszik a távolból …



IV. TALÁLKOZÁS 


Még mindig az erdőben sétál, kitavaszodott, elmúlt a nyár, de az ösvény, ami a fák között kanyarog, viszi, viszi tovább. Most mintha a távolból több fény szűrődne be a lombok sötétjébe, vagy csak az őszi erdő csodálatos színei játszanak vele? Nem szeretne még egy telet itt tölteni a sötétben, ebből már nagyon elege van. Ha másképpen nem, akkor behúzódik egy barlangba … látott néhányat errefelé jövet.

- Mégis talán tényleg egy tisztás lesz, vagy az erdő vége! - már ujjong benne valaki. Valaki, aki már tudja, hogy kijutott. Kijutott az erdőből!! Hát ez hihetetlen!

Az utolsó lépéseket már futva teszi meg, hatalmas zajt csapva, semmi sem fontos most már, annyira szeretné végre látni a Napot és érezni bőrén simogató melegét.

Igen, innentől már egy más vidék vár rá, valami új, szokatlan és kicsit idegen, de hívogatóan illatos és meleg.

- Hoppá!!

Na, erre nem számított, a tisztás, jobban mondva a hatalmas szavanna elején, tőle pár méterre, egy oroszlán heverészik. Illetve heverészett, mert most felkapva fejét őt bámulja.

- Na, akartam én izgalmakat! Untam az erdőt? Megkaptam, most aztán meg! És ráadásul átérezhetem milyen zsákmánynak lenni!!

Az oroszlán felül és őt figyeli. Hősünk moccanni sem mer, szeretné, ha fának néznék, esetleg hulló falevélnek. Hát, most a természettel való eggyéválás nagyon jól jönne!

Elméje lázasan kattog, hogy mitévő legyen, az oroszlán közben nagy nyugodtan visszafekszik a fűbe. Hanyatt vágja magát, mint egy kiscica, mintha arra várna, hogy simogassa már meg valaki végre a hasát is.

- Úgy látszik nem éhes. Szerencsére. Akkor van még időm kigondolni, hogy mitévő legyek.

Óvatosan leül egy fatuskóra, közben mégis sikerül egy ágra rálépnie, ami nagyot roppan. Az oroszlán hirtelen felkapja a fejét, hősünk majdnem elájul miközben egy halk sikolyt enged ki remegő torkából.

 - Jaj ne, csak ne sikíts! Azt nem bírom, az csak a hathoroknak áll jól!
- Hogy mi van? Ki beszél itt?  
- Van itt valaki? – kiabálja suttogva.
- Hát persze, én vagyok.


Fejét óvatosan körbe forgatva megállapítja, hogy senki más nincs jelen csak ő és az oroszlán.

- Akkor bizonyára hallucináltam. Kezdek megőrülni. Pont most? Na, mitévő is legyek, mit tegyek? Akárhogyan gondolkodom, csak két lehetőségem van: visszamegyek az erdőbe, vagy megszűnök zsákmánynak lenni. Az előbbi sokkal könnyebb, az utóbbit nem is értem. „Megszűnök zsákmánynak lenni???” - Jól hangzik, de sajnos kivitelezhetetlen, tehát az előbbit választom, majd szépen óvatosan visszacsusszanok, onnantól pedig futááás!

- Eddig még mindenki visszament az erdőbe, pedig odabent is vannak oroszlánok. Csodálom, hogy nem találkoztál velük. Ja, biztos emberként mutatkoztak előtted, látták, hogy félnél.

- Megint ez a hang. Csak nem az oroszlán beszél hozzá? És ahogyan feléje fordul és végre bele mer nézni a szemébe, megállapítja, hogy de. - De igen!

-  Mit mondtál?
- Hogy eddig még mindenki visszament az erdőbe.
- Nem csodálom, én sem szeretném a bendődben végezni.
- Nem eszem húst, emberhúst meg különösen nem.
- Azt nem hiszem, egy oroszlán, aki nem eszik húst? Most ugye viccelsz?
- Miért? Hol tanultad ezt? Talán az emberek között az iskolában? Azt hittem, hogy aki kiér az erdőből és nem fut rögtön vissza, az már megszabadult a hiedelmeitől, az előítéleteitől és a félelmeitől. Úgy látszik, tévedtem, pedig nem szoktam.
- Akkor mégis mit eszel?
- Nem eszem semmit, a fényből táplálkozom, ami bennem van, de néha rásegítek egy kis napozással. Te nem akarod kipróbálni?
-De, de igen!

- Úristen, hogy miket beszél! Még hogy nem eszik húst és menjek oda mellé napozni? Na persze, ez valami trükk lesz! Jobb lesz futni, azt hiszem!

- Na, ne gondolkodj már annyit, és tényleg nem eszem húst, nyugodtan idejöhetsz, a vállamra hajthatod a fejedet, felajánlom mint kispárnát.
- Te hallod, amit gondolok?

- Sajnos. És szeretném most megint azt a csendet hallani, amit eddig, a létezés csendjét, a lélegzés csendjét.

Ő se tudja, hogy mi okból, hirtelen hatalmas vonzást érez, és feláll és megy, odamegy. Lépésről lépésre szűnik meg a félelme, talán már bátornak is érzi magát. Leheveredik az oroszlán mellé és hanyatt fekve ő is az eget bámulja.

- Ez csodálatos!!!

- Ez az élet, kedvesem.  A létezés csodája. Maga a megvalósult örökkévalóság.  Minden itt van, ebben a pillanatnak tűnő végtelenben.

... És csend van, csak a lélegzésük ritmusa hallatszik … együtt lélegeznek ... a mindenséggel ...


V. AZ OROSZLÁN UGRANI KÉSZÜL


Az oroszlán hirtelen felkapja a fejét.

- Itt vannak.
- Kik?
- Akikre még vártam. Mert Te már itt vagy.
- Kikre vártál?
- A vadászokra. Mindig eljönnek. Tudják, mikor kell jönniük, de most valami újat találtam ki nekik. Nagyon meg fognak lepődni. Volt időm gondolkodni. Gyere!
- De hová megyünk?
- Oda, a sziklára.

Az oroszlán kecsesen felugrik, míg utazónk csak többszöri próbálkozás után találja meg a felvezető utat, néhány kő és bokor is bánhatja próbálkozását.

- Miért nem használod az oroszlántestedet? Még mindig csak embernek képzeled magad?
- Nincs oroszlántestem. Ember vagyok.
- Aki velem beszél és megéli velem a teljességet, az oroszlán. Akár elhiszi, akár nem.
- Ja, persze, már megint ezek a rébuszok. És hogyan legyek én oroszlán?
- Egyszerű, csak képzeld el, hogy az is vagy, és kész.
- A kedvedért megpróbálom.
- Az én kedvemért ne, ez az elhatározás csak a szívedből jöhet, másképpen úgysem fog menni.

- És mit találtál ki a vadászoknak?
- Majd meglátod.
- Félsz tőlük?
- Nem, nem félek, de nem akarok több áldozatot. Sem magamat, sem téged nem áldozlak fel többé. Teljesen felesleges, nem működik, abból nem tanult eddig még senki semmit.
- Engem nem is bántanának.
- Te csak azt gondolod. Aki velem van, az számukra zsákmány. Nem szeretnek bennünket, veszélyeztetjük a világukat.
- Félsz a haláltól? Vagy attól, hogy befognak?
- Nem félek a haláltól. Már átéltem sokszor és sokféleképpen. A ketrectől inkább, de az is elmúlik egyszer. Egyszerűen döntöttem, hogy többé nem engedem, hogy feláldozzanak, és az életet választom. Ennyi az egész.


- És mi a terved?
- Leugrunk, oda.
- Hova? De hiszen az a biztos halál, nem is látom az alját a szakadéknak.
- Alattunk egy folyó van, ami a tengerbe torkollik, ha ügyesen ugrunk, pont oda érkezünk. És ott nincsenek vadászok.
- És ha mégsem, ha elvétjük, vagy nincs is ott az a folyó?
- Mögöttünk a biztos, előttünk a bizonytalan. Mögöttünk a halál, előttünk az élet. Mögöttünk a már sokszor átélt történet, előttünk valami új, szokatlan és merész dolog. Én az utóbbit választom, elvégre ezért vagyok oroszlán.
- Akkor jó, akkor én is oroszlán vagyok.


És már ugranak is,

egyszerre,

egy ütemben …

a végtelennek tűnő mélységbe.

Összefonódik a múlt, a jelen és a jövő,

majd egy lélegzetvételnyi szünet következik a teremtésben,

hogy a következő kilélegzéssel

egy új, egy soha nem látott fénypillanat erejéig megnyíljon az idő

és létrehozzon egy új világot, egy új földet, egy új idővonalat …

ahol már nincsenek vadászok …  



2010. október 28.


Éteri üzenetek

Az "információkról"


Amiről írunk most nektek, az egy nagyon-nagyon komoly tévhit eloszlatását szolgálja.

Mindannyian éreztétek már, hogy mások kétségbe vonják az igazatokat, hogy mások másképpen látják azt, amit ti pedig teljes meggyőződéssel és átéléssel megtapasztaltatok. Hogy azt gondoljátok rólatok, hogy nem vagytok autentikusak, hogy csak másoltok.


Mi pedig azt mondjuk most nektek, hogy mindannyian másolat vagytok. A Tudat kicsinyített másolatai, mely másolatok egyéni fejlődési utat járnak be és egyénileg kapcsolódnak ahhoz a nagy Tudathoz, amiből erednek. És ebben a Tudatban szintén benne van a mindannyiótok által átélt tudás és tapasztalat és ez mindenki számára hozzáférhető.

Vannak, akik először hozzák le a tudás egy-egy darabkáját, megnyitva az ajtót a többieknek, hogy ők is elérhessék ugyanazt. De nem csukhatják be többé maguk mögött az ajtót, akkor miért is nyitották volna ki. Hiszen mindannyian egyek vagyunk, egyformán képesek vagyunk kommunikálni a tudattal és lehozni azokat az információkat, amik ott hozzáférhetők.


Kincseim, nem az a megoldás, hogy monopolizáljuk a tudást, éppen az ellenkezője a fontos, amiért ide jöttünk közétek, hogy mindenki számára egyformán elérhető legyen minden információ és tudás. Hogy felismerjétek, hogy ti is egyek vagytok a nagy egésszel és senki és semmi nem veheti el a jogotokat most már ehhez a tudástárhoz. Legyen az egyéni sugallat, csatornázás, vagy bármilyen kapcsolat velünk, mi mindannyian ugyanabból a forrásból merítünk és ugyanazt az információt közvetítjük. Hogyan is lehetne mindenki más és mindenki teljesen egyedi, hiszen a forrás egy.

Sok-sok létidőt leéltetek ezen a bolygón, mire ide eljutottatok. Sokatoknak sejt szinten olyan információk vannak a testében, melyek csak felnyitásra várnak, csak azt várják, hogy megkapva az első impulzust, emlékezzenek. Hogy emlékezzetek arra, akik vagytok. És minden kód és minden információ egyformán mindenkié.

Én mondom most nektek, Adamus, hogy aki visszatart bármely információt és azt másoktól is számon kéri, hogy tartsa vissza, mert azt ő hozta le, az ővé, az nem velem dolgozik, nem én kérem erre. Én soha, de soha nem mondanék ilyent. Mert az információ nem monopólium, csak annak, aki manipulálni akar vele.

És ezt most nehéz volt leírni, valóban, mert kedves társam most úgy gondolja, hogy ellentmondásba keveredtem magammal, de nem.

Vannak kiválasztott csatornák, és vannak akiknek más a feladatuk. Egy hangszóró és egy mikrofon nagyon értékes darab, de nem egyedül neki a feladata az igazság továbbítása, ahogyan minden hang, egy hegy tetejéről kiáltva, lezúdul a mélybe és visszaverődik először a sziklákról, majd a házak tetejéről egészen a kutyaházig.

Tehát vannak felületek, melyek visszaverik a mi hangunkat, bár lehet, hogy nem olyan tisztán, mint ami elhangzott, de továbbítva mégis a lényeget, hogy megszólalt az Igazság és hogy figyelj rá oda.

Ennyi és nem több a szerepe ennek a honlapnak is, de nem is kevesebb.



Alászállás

Szeretünk Benneteket!



Ma arról fogunk nektek mesélni, hogy mi az, amit ti alászállásnak, vagy Krisztus harmadik eljövetelének neveztek. Erről már sokan és sokfélét mondtak számotokra, de az igazság ezzel kapcsolatban még nem hangzott el.
Létezik egy háló, egy krisztusi háló, ezt ti is tudjátok, mely körbeveszi a Földet, mely hálót felemelkedett lények és angyali entitások tartanak izzásban, mióta megszületett. E hálóhoz Ti is hozzá vagytok kötve, ki erősebben, ki gyengébben. Ez a háló úgy szövi át az étert itt a Föld fölötti rétegekben, mint az agyat szövi át az idegsejtek hálózata. Ez alapján tudunk veletek kommunikálni, és érezni minden apró rezdüléseteket. Ez a háló egy nagyon-nagyon erős energiaközvetítő és megtartó erő is egyben.

Amikor egy egyénnél bekövetkezik, amit ti alászállásnak neveztek, ezzel a hálóval olyan mértékű kapcsolatra tesz szert, hogy gyakorlatilag egybeolvad vele az energiarendszere. Az egyelőre még 7 csakrának gondolt és nevezett – bár tudjátok, hogy több van ennél, ahogyan más dimenziókban is elkezdtek utazni ez a szám többszörösére növekszik – fényoszlop rácsatlakozik erre a hálóra és eggyé válik MINDENNEL, AMI VAN. Ami valaha és bármikor hozzáférhető információ létezett és létezik, az hozzáférhetővé válik az egyén számára.

Ezt a folyamatot Sanat Kumara „felügyeli”, figyeli és irányítja, de nem egyedül, hanem sok más felemelkedett mesterrel és angyali létezővel egyetemben.

Kicsi társam kapott egy kis ízelítőt ebből a kapcsolódásból. Nem szereti ha róla írunk, pedig ez is a célja a jelen honlapnak, hogy végigkísérjen benneteket ezen a csodálatos és valóban felemelő tapasztalaton.

Tehát, amikor ez a kapcsolat elkezd aktivizálódni, akkor egy csodálatos egységélménnyel kezdődik, egy olyan tapasztalattal, amit elmondani, szavakba önteni nem lehet, mégis ez az indulás. És aztán napról napra folytatódik, amíg a csakrák és ez a háló teljesen összekötve és egybeoldódva megtartja már a fényt, az energiákat olyan módon, ahogyan az az emberi test számára elviselhető. És onnantól nem létezik korlát számotokra, vége a kétségeknek és az erőfeszítéseknek. A hálóval összeolvadva teljes és folyamatos kapcsolatot tartotok fenn a többi dimenzióval, és az ott tartózkodó lényekkel.


És ettől vagytok ti a horgony. Mert ez még nem történt meg, hogy ilyen tömeges méretekben és ilyen szétszórtan a világban ez a kapcsolódás megtörténjen. És ezzel a Földanya segítségére vagytok, segítitek a földön élő emberiség és a Földanya együttes felemelkedését.

Hogy mit kell ehhez tennetek? Azt, hogy megengeditek. Ha a fényoszlop, melyet csakráitok alkotnak már elég tiszta és fényes, ez a kapcsolatfelvétel automatikusan és nagyon gyengéden elkezdődik. Ehhez a tisztasághoz pedig fontos elengednetek minden hiedelmeteket, félelmeteket és traumátokat a múltból. Különösen fontos a belső gyermeketek újra megtalálása és felfedezése önmagatokban. Átszeretni mindent, ami valaha történt veletek és elfogadni, majd szeretettel elengedni. És belülről, mindig belülről határozni meg, hogy kik vagytok. A külvilág ebben csak eltérít. Éljetek teljes valótokkal a jelenben.

Ez most történik, tömegesen. Éppen most. Legyetek bátrak és szelídek, mert „tiétek a mennyek országa”.



Új erő

Kincseim!


Ma belép az életetekbe egy olyan erő, amit talán legjobban forradalminak nevezhetnénk el. Az Uránusz hamarosan belép a Kosba. Aki tudja olvasni az égi jeleket, annak ez is már önmagában sokat mond, de ennél most sokkal többről van szó. Emlékeztek ugye, hogy vannak világkorszakok, a Kos korszakát váltotta a Halak és a Halakat váltja most a Vízöntő. Mégis, a Vízöntő kor elején a Kosban tartózkodik a Vízöntő uralkodó bolygója, az Uránusz. Mit jelent ez számotokra?

Azt, hogy most egy olyan plusz energiát kaptok, egy olyan lehetőséget, hogy gyökerestül átalakíthatjátok életeteket. És ha ezt tömegesen és tudatosan teszitek, akkor az egész környezeteteket és ennek folyományaként világotokat, mind szűkebb mind tágabb értelemben.

És ez csodálatos, egy olyan lehetőség, ami elhozhatja számotokra a „kilépést a mátrixból”, a „kirepülést a kalitkából”, hogy több képpel is éljek, melyek már ismerősek, és ami már megmozgathatja bennetek azokat a képeket, amik ahhoz kellenek, hogy elinduljon az a belső mozi. Mert ez először belül fog megtörténni, a változás mindig belül kezdődik, először mélyebb, akár ismeretlen belső mélységekben, de aztán egyre biztosabban és érezhetőbben tör a felszínre.

Drága társam is így van ezzel, mélyre ás, kutakodik magában és ahogyan beviszi oda a legrejtettebb zugokba a fényt és a fényszóróját ráirányítja addig még rejtett összefüggésekre és kötelékekre, máris kezd feljebb emelkedni az, amit úgy hívunk, hogy Tudatosság. A tudatos én körülnézve ott belül rájön, felismeri, hogy ő irányít, hogy a rejtett hiedelmek és a belénevelt berögzült magatartás-minták megváltoztathatóak. Hogy nem kell ebben élete végéig és még azon túl is vergődni, hanem megváltoztathatja itt és most.

És ez így zajlik egyre nagyobb méretekben, ne féljetek mélyre ásni önmagatokban, ne féljetek felszínre hozni saját belső lényetekből a kincseket, amik először talán sárral fedettek, talán mélyen az iszap alatt vannak, de ott vannak. És csak arra várnak, hogy megtaláljátok őket.
E kincsek, e csodálatos tulajdonságok és képességek arra várnak, hogy benneteket szolgáljanak, hogy koronátok legszebb díszei legyenek, hogy segítsenek megvilágítani az utat és megtalálni a hidat a mostani világotok és az Új világ között, mely már készen áll, mely vár benneteket és egyre jobban hívogat. És minden, ami a középpontotokból indított vágyként a szíveket mélyéből tör elő, megvalósul. Merjetek álmodni és ezeket az álmokat nap mint nap továbbgondolni, tovább álmodni.

Legyetek mindig készen arra, hogy a változás bármikor bekövetkezhet, melynek külső jelei is lesznek azok számára, akik már felkészítették lényüket ennek befogadására.

Áldásom rátok.
Bátorság, szelídség és egyszerűség a mindennapokban, ez legyen a vezérfonalatok.



Lord Sananda üzenete

Kedveseim!


Ma én jöttem elhozzátok, hogy elmondjam azt az üzenetet, amire már régóta vártok. Én vagyok Sananda most, aki szól hozzátok.

Nem volt könnyű eljutni közétek, nem volt könnyű megtalálni a megfelelő csatornát, de íme, az erők és az isteni utak találkozásánál, létrejöhetett ez a kapcsolat.

Amit most elmondani szándékozom, nem új, de nem is egy régi és divatjamúlt üzenet. Már hallottátok, talán más szavakkal, talán más szájából, de az igaz üzenetek mindig egyszerűek és képekben beszélnek, ahhoz a fajta tudatossághoz szólnak bennetek, ami éppen most ébredezik, amit elrejtettetek ott mélyen belül.

Hát most itt az a pillanat, itt az az erő, amire vártatok, amit kértetek és megadatott, ami az idők kezdete óta el volt tervezve és ami megállíthatatlanul megérkezik.

Kicsi segítőm most nyitott szívvel áll előttem, és ezt mindannyian megtehetitek.

Mindenki előtt nyitva az út, hogy énhozzám eljöjjön, mert az Út már ki van rakva, fel van hintve csodálatos csillogó kövekkel, kicsi apró gyémántokkal, amik hazavezetnek. Minden egyes kis gyémánt ott van a szívetekben, ott van bennetek, minden sejtetek őrzi emlékként a velem való találkozást és az Otthon melegének vonzását.

Lépjetek rá erre az útra, mely Út bennetek van, ne kívül keressétek. Csodálatos világok vannak bennetek, merjetek belefeledkezni, merjetek vágyakozni és energiát adni ezeknek a belső teremtéseiteknek. Mert ott van a mennyország kapuja, amit ma már nevezhetünk másképpen is, de ezt a szót használom, mert ez összeköt benneteket egyfajta mintázattal, egyfajta az emberiségben kódolt fogalomrendszerrel.

Igen, a mennyek kapuja, az Otthon bejárata már félig nyitva van, és akik bensőjükben tiszták és érzik a vonzódást, egyre közelebb jutnak. De ne gondoljátok, hogy ebből bárki ki van, vagy ki lehet zárva. Mindenki jöhet, aki szeretne, aki elhívást érez és aki tesz is ezért a kapcsolatért. És nem kell sokat tennie, csak kérnie kell, tiszta szívből, őszintén és messze hangzóan, ott belül. Mert a szív a ti középpontotok kedveseim, az a szív, mely szív egy szentély, egy csodálatos hely, ahol minden Út és lehetőség találkozik és megfürdetve a szeretet áramában valóra is válik. Ehhez mégegy dolog kell, a ti döntésetek, a választásaitok.

Ne féljetek választani, dönteni és haladni. Ha keresztúthoz értek, tudjátok, hogy ott vagyok veletek, körülnézve, szemlélődve meg fogjátok találni a tovább vezető utat hozzánk, akik már itt várunk és csodálattal nézünk benneteket. Mert gyönyörűek vagytok és szeretettel ölelünk majd szívünkre mindannyiótokat, akik az első hullámban hamarosan elérkeztek hozzánk.

Legyetek bátrak és erősek, szívetekben legyen ott a szelídség és az egyszerűség ereje. 

Nagyon szeretünk benneteket, hívásotokra válaszoltam, Sananda voltam és vagyok.

Isten veletek.


Jeshua üzenete

Most hozzátok szólok kincseim,


akik már előrébb jutottatok az úton és most ott álltok, hogy nem tudjátok merre is vezet tovább mindaz a tanult és megismert tudás, ami teletölti buksitokat, mégis az életben oly kevéssé érzékeltek változást magatok körül.

A változást nektek kell elindítanotok, mert döntések, választások nélkül nem lehetséges energiákat beleadni mégoly magas szintekről sem.

És hogy mi legyen az első választás, mi legyen az a döntés, ami közelebb visz benneteket a magatok által kijelölt ösvényhez, mely elvezet benneteket a VAGYOK, AKI VAGYOK állapotába?

Nos, kincseim, ez a döntés egyedül és kizárólag a legfontosabbak döntések egyike, az, hogy egy új nézőpontot vesztek fel, egy olyan új, vagyis inkább régi nézőpontot vesztek fel a világ szemlélése közben, mely nézőpont megteremti számotokra a bölcs döntések meghozatalának képességét.

És mi ez a nézőpont, kérdezitek, mi lehet ez, ami új és egyben régi is. Ez a nézőpont a szeretet nézőpontja, ami talán számotokra már egy elkoptatott szó, de amíg csak szó marad, amíg nincs mögötte az a tartalom, amit most át kívánunk nektek adni, addig valóban kopik és kopik, mit sem jelent számotokra.

A szeretet kedveseim egy olyan áramlás, egy olyan csodálatos energiaminőség, mely megfürdet benneteket abban a csodálatos energiában, mely energia a kezdetektől fogva létezik, s mely energiáknak következtében létezik a világ, ti és MINDEN AMI VAN.

Mert Ő annyira szerette önmagát, és annyira szerette volna megtapasztalni ezt a szeretett lényt, hogy létrehozta részeit, elbocsátotta őket, hogy a szeretet óceánján úszva még több és több szeretet áramoljon, hogy a sok-sok rész, mely tudatos önmagára élvezhesse ezt a csodálatos és örök áramlást, mely Ő és mely egy vele, azzal, aki van és mindenektől fogva létezik.

Kincseim, nem kell ehhez elrugaszkodnotok a valóságtól, éppen hogy bele kellene
 inkább mélyednetek.

Minden, ami a szemetek elé tárul, minden ami a fületekbe jut, okot ad az ujjongásra, okot ad a szemlélődésre, mely szemlélődés alapja mindig az a végső és csodálatos felismerés, hogy a világ gyönyörű. Minden mozdulatotokban és minden apró kis cselekedetekben is ott rejtőzik ez a ritmus, a szeretet ritmusa, engedjétek azt a felszínre törni, hiszen nagyon birkóztok vele, próbáljátok elnyomni, hogy megfeleljetek a külső elvárásoknak. De milyen elvárások azok, melyek benneteket, csodálatos lényeket, akiket a szeretet nemzett, elnyomásra kényszerít. Nem lehet ez így már sokáig, a szeretet hívószava mindeneket bezeng majd hamarosan és nem lesz senki, aki nem hallaná meg. Mert anélkül, hogy egymásra ismernétek ebben a közös teremtő erőben, ebben a közös okban és eredetben, nem fogjátok tudni könnyedén átélni a bekövetkező változásokat.

Tehát arra kérlek és bíztatlak benneteket, hogy érezzétek át minden mozdulatotokban, minden gondolatotokban a szeretet erejét. Tegyétek azokat mérlegre, a belső mérlegetekre. Kérdezzétek magatoktól minden pillanatban, hogy vajon a szeretet mondatja-e velem, amit mondok, vajon a szeretet talajából kiindulóan teszem-e, amit teszek, vajon a szeretet megtartó ereje segít-e utamon, vagy inkább a másokból való táplálkozás és a mások teremtő erejének elszipkázásából merítem az erőmet?

Mert aki szeret, aki elfogad és megbocsát, az megtartatik - mondja az írás.

És én is ezt üzenem most nektek, hogy világotok alapját erre építsétek, mert ez visz közelebb ahhoz a forráshoz, az otthon melegéhez, ahova már régóta kívánkoztok.

Áldásom rátok szeretteim, Jeshua voltam, szóltam hozzátok, mert azt kívántátok.



Belépés a mesteriségbe

Kedveseim!












Én, Sananda szólok most hozzátok, kedveseim. A felsőbb régiókból érkeztem hozzátok.

Nagy munka vár rátok és én már látom a szorgos kezeket, a feladatteljesítő óriásokat, akik Ti vagytok, hogy a tervet, a közös tervet létrehozzátok.

Nagy munka vár rátok, lehozni a Földre azt az isteni rendet, ami mindig is létezett, ami a Ti örökségetek, mely mindannyiótokban ott van és sejt szinten emlékeztek is rá.

Az isteni rend, mely az örök és mindenek felett álló harmóniát tartalmazza, itt van, a térben rezeg és mindent rendez, átsző. Nincs egy atom, egy aprócska része a mindenségnek, mely kit tudná vonni magát alóla. És Ti mesterei vagytok már a teremtésnek, ezekkel az erőkkel, ezzel a tervszerű renddel képesek vagytok összekapcsolódni a szíveteken keresztül, mely központ megnyitja számotokra a tudás kapuit.

Kedves mesterek, elérkeztetek arra a pontra, amit már régóta vártatok, hogy eljöjjön. Itt vagytok, már egészen közel, a fátyol egyre vékonyabb és Ti már megérkeztetek. Már felébredtetek, csak még nem meritek elhinni.

És a legjobb hitbéli próba most az, hogy egyszerűen félretéve kétségeiteket elkezdtek úgy is érezni mint ahogyan egy mester érez. Hogy úgy is viselkedtek, és ez nem az a fajta viselkedés, amit a külvilág kényszerít rátok, hanem ott belül, abból az érzésből fakad, mely a felemelkedett lelkek sajátja.

Mert a világossággal, a belső megvilágosodással még egy kövekező fázis is bekövetkezik, mégpedig mindezek a belső minőségek kívülre való, a fizikai világba való transzformálása. Ez az, amit most fel tudtok emelni, belülről kívülre helyezni, a külvilágba áttranszformálni. Kicsi társam, most ezt nem érti, de mindjárt jobban is elmagyarázzuk, ha megadja nekem az esélyt, hogy ne kelljen az elméjét minduntalan félre tolnom.

Tehát, az a belső fény, amely létrejött bennetek, melyet kicsiszoltatok magatokon, és ami megteremti az összeköttetést a felsőbb világokkal most arra vár, hogy megnyilvánulhasson a Ti világotokban is, a harmadik dimenzióban. Mert a mesteriség jele és biztos alapzata ez. Hogy áthozzátok a jelenbe és így éljetek minden pillanatban. Létezzetek úgy folyamatosan, hogy ez a mesteriség, a bennetek létrejött négyoldalú harmónia megnyilvánuljon a világban is. Ez most a következő lépés, a középpont megteremtése után a koncentrikus körök kiterjesztése oly módon, hogy most már nem törik meg azokon a tárgyakon, embereken, viszonyokon, érzelmeken, amikkel találkozik, hanem hullámtermészetét megcáfolva továbbra is körként, egyre táguló körként fogadja be a külvilágot és ezáltal formálja is.

Kedveseim, nagyon büszkék vagyunk rátok, végrehajtottátok azt, ami még itt a mi régiónkban is sokaknak nehézséget okozott volna. Tömegesen egy irányba mozdultok és ezt innen szemlélve nagyon jó látni.

Most búcsúzom …


2010. Június 14.


Változások az energiákban

Kedveseim!


Azért szólok ma hozzátok, mert úgy látom, társam is kissé elbizonytalanodott és szüksége van egy kis bátorításra, egy kis szeretetteli érintésre.

Mi, itt a fátyol túloldalán látjuk, hogy nagy változások vannak, energetikailag hatalmas erők úsznak be a világotokba, melynek fogadása nem mindig feszültségmentes és nem mindig könnyű. Érezhettek dühöt, vagy frusztrációt, esetleg egy kis fájdalmat valahol a testetekben. De tudjátok, hogy ezt nem ti csináljátok, most azok az erők munkálkodnak, melyeknek az a dolguk, hogy elsöpörjék a régit, hogy beáramolhasson az új, a tökéletes isteni rend által megteremtett mintázat.

Kincseim, most nagyon fontos, hogy a középpontotokban maradjatok. Minden, ami jön, szemléljétek egy magasabb nézőpontból, és ne ragadjatok bele. Ne hibáztassátok magatokat semmiért, ne ütlegeljétek magatokat, mert ez is csak egy rossz minta. Jön valami, átengeded magadon és mész tovább. Mint ahogyan állsz az esőben, és átázott a ruhád, mert nem vittél esernyőt, de eszedbe jut-e, hogy emiatt bűnbánatod legyen, hogy miért áztál meg, vagy szidod az esőt, hogy miért is esett, amikor te nem voltál rá felkészülve. Ugye, hogy nem.

A mostani energiákkal is így bánjatok, engedjétek át magatokon, lélegezzétek át és engedjétek el. Semmi ne maradjon benn, hanem azzal a biztos tudattal, hogy a középpontotokból cselekszetek egyszerűen engedjétek meg, hogy megtörténjen ez az átáramlás rajtatok. Ez a lehető legjobb gyakorlat és felkészülés a jövőre. Higgyétek el, minden rendben lesz és már most is rendben van, nincs veletek semmi baj, ahogyan néha néhányatok elgondolkodik ezen. Ezek a gondolatok nem a pozitív jövőt teremtik. Engedjétek el, de ne legyenek elvárásaitok és ne is akarjatok valamit nagyon. Ha valamiféle célotok van, azt a potenciálokon keresztül vizsgáljátok meg és aszerint érezzétek át. Nincs szükség akaratra és elvárásokra most ebben a folyamatban, ezeket kitisztítva magatokból egy sokkal magasabb rezgésszintre tudtok emelkedni és létre tudjátok hozni már a mostani világotokban is az ötödik dimenzióra jellemző mintákat és kapcsolatokat.

Kincseim, itt vagyunk veletek, figyelünk benneteket és akinek szüksége van rá, hogy személyesen is beszélgessen velünk, tegye meg az első lépést. Csak kérnie, kell és megadatik. Mert mi örömmel adunk bátorítást és örömmel vagyunk jelen a folyamatokban, akár egyéni szinten is, de most a választások meghozatalának időszakában inkább figyelünk és a külső energiákat, a számotokra még nem érzékelhető világokban való mozgásokat igyekszünk a lehető legjobb módon harmonizálni.

Áldásom rátok, bátrak vagytok és erősek. Mindig legyetek résen és ne adjátok be a derekatokat holmi kétségnek vagy elvárásnak, melyet kívülről szegeznek rátok.


Szeretve vagytok és tiétek a mennyeknek országa.


2010. június 17.


Kedveseim!


Csodálatosak vagytok, csodálatos és tökéletes szülöttei a teremtőnek, részei a mindenségnek és a nagy egésznek. Mindegyikőtök külön-külön egy-egy világegyetem. És ebben rend van, minden, ami testetekben jelen van, az a rend megnyilvánulása. Csak ti nevezitek el néha betegségnek, vagy tünetnek, mert a tudatosság szintjéről a testbe áthelyeztétek a megértés kapuit, hogy így emlékeztessétek magatokat a következő lépcsőfok eléréséhez szükséges feladatokra.

Minden lehetséges, minden mindig a harmóniára törekszik, tehát elengedve az önmagatokról alkotott hamis gondolataitokat, nehezteléseteket, bűntudatotokat, a testetek máris gyógyul. Minden, ami azt hozza létre, hogy feltétel nélkül és tökéletesen el tudod fogadni önmagad, minden tettedet és minden részedet, a testedet, a múltadat és a vágyaidat, úgy ahogyan vannak, máris beindítja a „gyógyulást”.

Szeresd magad, és ehhez az első és elengedhetetlen lépcsőfok az „Ismerd meg magad!”. Mert szeretni azt tudod igazán, akit elfogadsz és ez az elfogadás az ismereten alapszik, a kapcsolaton, a meghallgatáson, nem az uralmon, az elnyomáson, hanem a megengedésen és a megbocsátáson.

Kincseim, tökéletesek vagytok, minden, ami veletek történik egyéni szinteken ezt fejezi ki. Egy kulcsot kaptatok ezzel a kezetekbe, ami a „magasabb” tudatosság segítségével könnyen megfejthető és felhasználható az átalakítás által az egységbe való visszatéréshez. Minden mögött rejtett információk és rejtett kapuk vannak.

Mindenre, ami veled történik, csodálkozz rá! Tanulj meg újra rácsodálkozni minden egyes pillanatban a körülötted lévő világra, mint egy ma született gyermek, úgy nézz, azzal az ártatlan szívvel és lélekkel. És akkor kinyílik előtted egy olyan világ, ahol mindig béke, tisztaság és szeretet van. Mert a lélek békéje hozza el számodra azt az egységet a mindenséggel, melyet már oly régóta vársz, és ami íme, beteljesedhet.


2010. június 25.



A fényhullámról

Végtelen szeretettel köszöntelek benneteket!


A fa, mely a végtelenség kertjében virágba borult, íme gyümölcsöt hoz. A legszebb és legillatosabb gyümölcsöket, melyek valaha ebben a kertben várták az utazókat.

És e fa Ti vagytok kedveseim, illatos gyümölcsötök már messziről látható és érezhető, és legyetek rá büszkék, hogy e csodálatos kísérletben éppen Ti vagytok azok, akik a legtovább és a legkitartóbban őriztétek a magot, a szeretet és az összetartozás magját.

Mert hányan is próbáltak benneteket eltántorítani céljaitoktól, hányan próbálnak nap mint nap visszarántani és elbizonytalanítani. Őket is szeressétek, de mindaz, ami bennük most azokat a szavakat mondatja, hogy mindez csak hiú ábránd, csak álom, félelmükből táplálkozik. Abból a félelemből, hogy változások lesznek, hogy nekik is fel kell venniük egy más, egy új nézőpontot, és ezt Ti is tudjátok, szeretteim, hogy ez először fájdalmas és félelmetes.

Ti már túl vagytok ezen, nézzétek őket együttérzéssel, de ne engedjétek magatokat kibillenteni. A terv összeállt és Ti már saját középpontotokban vagytok, kezdjetek bele abba, amit mindig is elterveztetek, ami a jelenlegi és mostani életetek fő célja itt a Kárpát-medencében, hogy lehozzátok a földre azt, ami az égben már megköttetett. Az egységet, a szeretet és béke érzését, a testvériséget és a soha meg nem ingó igazságérzetet, a becsületességet és a végtelen örömet afelett hogy igen, megcsináltátok.

Elindult egy hullám, és e hullám már megállíthatatlan, e hullám már nyaldossa azok szívét is, akik pedig eleddig rendíthetetlennek tűntek és ebben mindannyiótoknak elengedhetetlen és egyedi szerepe van. Ismerjétek fel egymásban a mozaikok darabjait, lássátok egymásban a szikrát, a magot, mely most egymás erejéből és egymás lángjától beindulva egyre nagyobb körökben terjeszti a fényt és az összetartozás érzését. Mert ez az, ami továbbvisz benneteket, ami valóban egy új idővonalat hoz létre, ez a közös erő, mely együtt és egymásban, a közös cselekvésben és a mindenekfölött álló rendíthetetlen szeretetben gyökerezik. Ezt fogjátok lehorgonyozni és felébreszteni a magyar ajkú lakosság élőhelyén, mindazokon a pontokon, melyekben most még csak szunnyadozik az energia.

Kellő számú egyesült lélek energiamezeje ezekből a helyekből egyenként és aztán közösen is fénylő csillagvárosok sokaságát hozhatja létre, egy hálózatot, mely innen felülről nézve is már gyönyörűen mutatja, hogy hol is van és hová is vezet a csillagok útja, hol van az a terület most, ami a legtöbb fényt, a legnagyobb lehetőséget hordozza magában. Itt van kedveseim, a Ti földeteken, és ez már elkezdődött, az energiák ébredeznek, kapcsolódjatok rá bátran és ne engedjétek, hogy bármilyen kishitűség, kétség, vagy rosszindulat megfékezzen, vagy visszatartson terveitekben.

Áldásom rátok barátaim, óriási munkát végeztek és ez a munka, mely számotokra az út része, itt a felsőbb dimenziókban maga az örömünnep, maga a fényünnep, mely soha nem látott méretekben ide vonzza azokat a lényeket, akik mind-mind részesei szeretnének lenni e fényünnepnek, ezeknek az energiáknak, és ezért meg is tesznek mindent, hogy itt lehessenek.


Ne adjátok át a hatalmatokat senkinek, nincs nálatok nagyobb hatalom, ti magatok vagytok sorsaitok kovácsa, ti vagytok azok, akik most ebben az időben az idők végezetéig beírják nevüket a fény nagy könyvébe azáltal, hogy fénymagjukat megőrizve most újra felébresztik azt magukban.

És ez így van, kedveseim, örömmel nézünk benneteket innen és nemsokára egyenként is és tömegesen is átölelük benneteket, mint „visszatért és elkóborolt fénytestvéreinket”, akik íme magukra ismertek és visszatérnek oda, ahol otthonuk és helyük a teremtésben mindig is volt.


Szeptember 20. 


Adamus a fúzióról

Üdvözöllek benneteket Barátaim!

Ismét eljöttem közétek, hogy további tanításokat adjak át. Mert úgy látom szükséges néhány dologban még kiegészítéseket tennünk és megvilágosítanunk számotokra azt, hogy mi is az, ami éppen történik, történik Bennetek.

Eljutottunk egy olyan csomóponthoz, melyben az a lehetőség van előttetek, hogy egyesüljetek szellemetekkel, és tudom, hogy ezt már hallottátok, sok helyen olvastátok és lehet, hogy már a könyökötökön jön ki.

DE, meghívtátok-e már önmagatokat, saját szellemeteket a testetekbe, vagy várjátok a sült galambot, hogy megérkezzen.

Majd bekopog! Ti vidáman visszanéztek az ablakon keresztül és egy kicsit még kergetőztök. Ő kint a ház körül, Ti meg a házban bent, hogy melyik ajtón, melyik ablakon is engedjétek be, vagy mit fog szólni a szomszéd, ha a Ti házatok fényesebb lesz, mint az övé.

Ezt látom, kedveseim.

Tudjátok, ott belül mélyen tudjátok, hogy igen, itt van a pillanat, itt van az erő, a szeretet, a szellem, ami alászállhat, amit beengedni már képesek vagytok, de még egy kicsit játszadoztok vele, még egy kicsit más dolgotok van, még egy kicsit megváltjátok a világot, kicsit még veszekedtek a körülöttetek lévőkkel, hogy „hogy nem látják, hogy Ti már milyen megvilágosodottak vagytok?” Valóban?

Hát, igen és nem. Egyszerre mindkettő.

Válaszd azt, hogy igen, de ne várj érte visszajelzést.

Válaszd azt, hogy igen, felébredek és beengedem a szellemet, és együtt úszom vele, bárhová is visz ez az érzés.

Mert féltek vele egyesülni, valljátok be.  „Mi fog történni?”, kérdezi az egótok.

Hát mit történne! Jól fogjátok magatokat érezni!!!

Boldogok lesztek minden ok nélkül ... és nem fognak azok a kicsinyes, tudom, hogy a Ti mostani nézőpontotokból nagyon is jelentős problémák terhelni, amik előtte. Mert mindez a szellemetekkel eltelve, az ő szeretetében úszva, higgyétek el, barátaim banális apróságokká fog törpülni. Hogy "mit vegyek fel?", hogy "hogyan fizessem ki a számlát?", hogy "mit mondjak most a gyereknek?", hogy "mit mondjak a főnökömnek?"

Nevetni fogtok ezen az egészen. Mert olyan kicsi lesz ahhoz képest, akik vagytok.

Mert mindez csak illúzió, olyan illúzió, ami nagyon valóságos, mégis Ti azt hiszitek, ez a valóság.

A valóság a szellemetekben van, bennetek, a mélyben. Mindegy, hogyan nevezzük.

A valóság, amit kerestek, az egy olyan világ, amit az érzékszerveitekkel nem tudtok teljesen megtapasztalni, csak ha összerendezitek őket s átitatjátok a végtelen elfogadás és egyúttal elengedés, a kiterjedés és a megtapasztalás, az áradás és a végtelenség, a kicsiny pont és a hatalmas energiamező képzetével egyidejűleg.

Édeseim, ez most itt van, és bele fogtok lépni, ki előbb, ki utóbb, de ennek megtapasztalása már a tiétek. Éljetek vele, engedjétek meg magatoknak és ne keressetek kibúvókat, hogy „most nem érek rá”, „még elintézek ezt meg azt”.

Üljetek le most, és mélyüljetek el magatokban, lélegezzetek és engedjétek el az elvárásaitokat.

Létezzetek, lélegezzetek és mondjátok, hogy „én, a vagyok, aki vagyok erejéből kérem és elfogadom azt, aki a legtöbb a végtelen örömben és boldogságban”.

Áldásom rátok drága barátaim. Vagyok, aki vagyok, a szuverén birodalmak Adamusa, adios.


2010. november 23.








Kedveseim, Én vagyok, Adamus és most kivételes alkalomból szólok hozzátok.

Ritka és kivételes ez az alkalom, mert megkoronázása annak, kiteljesedése annak a folyamatnak, ami több mint két éve kezdődött és a mai napig is tart, de ti már tudjátok, hogy ez sem jelent semmit. Az idő úgymond, nem létezik. És ha a lineáris időben valami elkezdődött, az azt jelenti, hogy mindig is itt volt, mindig is jelen volt, csak most kezditek, kezdjük együtt kibontani.

A különleges alkalom pedig azért van, mert a mai dátum és mai energiák elhoznak számotokra valami olyan megértést, valami olyan tapasztalatot, ha megengeditek magatoknak, mely tapasztalat már régóta itt kopogtat az ajtóban, csak egyszerűen még nem engedtétek be.

Mi is ez a tapasztalat, miről is beszélek most? Kérdések cikáznak a fejetekben és van, aki ezt olvasva, most elméjében kezd el kutakodni, hogy mit is jelenthet ez a számsor, mi az hogy négy, és ha hárommal szorozzuk, mit ad ki. Igen, kicsiben kiadja azt, ami itt van, ami a lineáris időben megtapasztalható valósággá lesz hamarosan nagyon sokaknak.

Találkoznak azzal a lénnyel, és ez nem fizikai jellegű találkozást jelent, egyáltalán nem - sokan tudjátok már, hogy miről beszélek – azzal a lénnyel, aki Mi együtt vagyunk.


A lénnyel, aki folyamatosan jelen van és egyre több hírt ad magáról, különböző közvetítésekben és hírforrásokon keresztül. Mégis azt mondom most nektek, hogy váljatok le ezekről a külső forrásokról és figyeljetek befelé. Mert a lény, ez a krisztusi lény, csak akkor tud számotokra megmutatkozni, ha nem kívül keresitek, hanem belül. Ha teljes belső rendszereteket tisztává és egyszerűvé varázsoljátok, ha elengeditek a gondolkodás teremtette kényszereket és megengeditek magatoknak, hogy azok legyetek, akik vagytok, hogy érezzétek, hogy belélegezzétek magatokat sejtjeitek legmélyebb és legeldugottabb sarkaiba is, hogy ezzel felébresztve magatokban a tökéletes befogadás állapotát megtapasztalhassátok végre, hogy milyen az Isteni Egység állapota. Az Isteni Egység önmagatokkal és a körülöttetek látszólagosan tapasztalható világgal. Mert minden ti vagytok, vagy inkább, minden Mi vagyunk.

Minden, amit látsz, érzékelsz és hallasz, Mi teremtettünk együtt közösen ide, hogy egyszer majd, amikor felébredsz álmodból, és még félig ébren, vagy inkább félig álmodva, kapaszkodóként segítsenek eljutni arra a pontra, ahol valóban és teljesen felébredhetsz.

És ez vár rátok, mindannyian meg fogjátok ezt tapasztalni. Itt van, már itt van, a tapasztalat egyre inkább közeledik és akkor, abban az esetben tudod ezt könnyedén és teljesen átérezni, ha megengeded magadnak. Ha elfogadod magad, szereted magad, és ez nem csak egy mondogatás, egy mantra, kedveseim. A legutolsó sejtedet is szeretned kell szenvedélyesen ahhoz, hogy ez a találkozás létrejöhessen. Mindent, amit valaha tettél és létrehoztál, a körülötted lévő világot, melybe látszólag belecsöppentél is szeretned kell minden mozdulatával, szépségével és rútságával együtt. Mert az is te vagy, az is belőled van, te hoztad létre.


Mégis, amikor mindezt el tudod fogadni olyannak, amilyen, amikor át tudod érezni az egységet vele magadban, akkortól többé már nem érzed magadtól különállónak, mert részedként tudod szeretni, és ekkor mondhatjuk azt, hogy megérkeztél.

Hogy megérkeztél és itt vagy velünk, mely egységben nincs helye többé már a „nekem”, az „én”, az „akarom” szavaknak, mert itt már csak a „Mi”, a „szándék” és a „közösen, együtt” szavak működnek.

És Mi várunk, jobban mondva szemlélődünk, hiszen nincs idő … Mi örömmel és kíváncsian nézzük ezt a játékot, amit önmagatokkal játszotok, mókás és „szomorú” is néha, de legfőképpen vicces, ahogyan ragaszkodtok néhányan e játékhoz. Engedd ezt el, engedd el ezt is, hogy neked játszani kell.

Semmit nem kell, viszont mindent szabad! Ez a kulcs. Mindent szabad megtapasztalni, kipróbálni, gondolni és cselekedni. Nézz túl a rád aggatott korlátokon, a beléd nevelt elvárásokon, a mások által rád vetített szerepeken! És keresd meg azt, aki valóban te vagy. Azt a lényt, aki már nagyon várja, hogy itt, a földi világban is megtestesülhessen végre, hogy beletehesse tudását és energiáit a mindennapokon keresztül a teremtés egészébe, hiszen nincs elkülönülve senki és semmi. Mert minden együtt, egy lélegzetre, egy ritmusra dobban a Szívvel, akinek része vagy és akinek része vagyunk.

Áldásom rátok, Mi itt vagyunk, és türelemmel várunk, hogy magunkhoz ölelhessünk végre, hogy érezd és tudd, hogy megérkeztél, ahogy mindig is el volt tervezve.


2011. Áprils 4.



Erin üzenetei - a gyógyítás művészete

szeptember 2.

Erin vagyok kedveseim, egy szellem, egy védőangyal, mely valamikor Írország partjai fölött állomásozott csak, de most, hatókörömet kiterjesztem a ti hazátokra is, hiszen az őshaza, az a tér, ahonnan az atlantiszi emlékek és beavató misztériumok tudása hamarosan a felszínre tör, az a Kárpát-medence és az itt élő emberek szíve és tudata.


Kis közvetítőm kért engem arra, hogy osszam meg vele ezt a tudást, mely már régóta várakozik arra, hogy elétek kerüljön, mert a gyógyítás művészete nemcsak a gyógyítóké, hanem minden emberé.

Mert mindannyian gyógyítók vagytok, képesek vagytok sejtszinten megújulni, ha azt választjátok. És az öregség is lehet múló hóbort az emberiség számára, ha felismeri, hogy mekkora potenciál, micsoda erők rejteznek számára a másik oldalnak tekintett részeiben, abban az energiamezőben, amit mostanában morfogenetikus mezőnek is hívnak tudósaitok.

Kezdjük hát el tudatotok tágítását ezen a területen, mert bizony ráfér, sok-sok hiedelem és régi program van ott mélyen, sejtszinten bennetek, ami megakadályozza, hogy valóban meggyógyuljatok, hogy valóban előhívjátok azt az ősi és minden emberben benne lévő képességet, hogy testét újrateremtse, hogy teste sejtjeit egy új harmóniába rendezze, ha erre késztetést, vagy „szorongattatást” érez. Mert világotok sajnos nagyon sokféle módon szennyezi testeteket is, nemcsak tudatotokat.

Az első és legfontosabb az, hogy minden nap találjatok időt önmagatok számára, hogy ne engedjétek, hogy ez a szent idő, amit testetekre és tudatotokra szántok, mások által felülírható legyen. Ha egyszer elkezditek, higgyétek el, hogy hiányozni fog, testetek fogja követelni azt a néhány percet, akár tíz perc is elég lehet, amikor csak rá figyeltek és csak neki szentelitek tudatotok mozgásait.


Csendesedjetek el önmagatokban, engedjétek el a feszültséget először izmaitokból, majd minden részetekből, beleértve az érzelmeiteket és szellemeteket is. Legyetek teljesen egyszerűek és tiszták, mentesek minden gondolattól. Ez először nem lesz egyszerű. Az első lépcső, hogy a gondolataitokat, amik időnként be-beúsznak, legalább mossátok tisztára. És kedveseim, a legfontosabb, hogy magatokról és másokról is mindig csak tiszta és pozitív gondolatokat hagyjatok magatokban megfoganni. Ez táplál benneteket is és a körülöttetek lévőket is, de a negatív, másokat kritizáló gondolatok nemcsak a ti erőiteket, de a kritizált személyét is nagyban befolyásolhatják és nem jó irányba.

Miután ez a szent tér bennetek/minden részetekben már megvan, vonuljatok el szívetek terébe. Ezt elképzelhetitek bármilyen módon, a lényeg, hogy a szívközpontban legyen „fizikailag”, oda fókuszáljatok a figyelmetekkel. Bármi lehet ott, egy kastély, egy egyszerű szék, vagy mező és erdő is, de onnan induljon ki az energia, amikor ott tartózkodtok, ott legyen a középpontja. És ezt a „teret” kezdjétek el növelni, a legjobb, ha ez gömb alakban történik, de lehet más is, ha neked az a legtermészetesebb.


Ezek után, ha a gömb már akkora, hogy fizikailag is beleférsz, időzz el ebben a térben, önmagad esszenciájában, de ne kívánj semmit, ne akarj semmit, csak engedd meg, hogy az ott lévő energiák körbefonjanak és elringassanak.

Néhány alkalom után érezni fogod azt a békét, ami ott legbelül benned van és ami összeköt a forrással, hiszen elindulásod előtt is a legszentebb béke és szeretet állapotában voltál, mint egy kisbaba édesanyja hasában, lebegve a rózsaszín semmiben, várva arra, hogy majd egyszer kilépsz onnan és teremtesz.

Érezd, amint a rózsaszín fény átjár és feltölt, némi arany fény is keveredik belé, ahogyan egyre jobban megnyitod érzékeidet és csakráidat. Amennyire elengedett vagy, és amennyire nyitott, annyira tud beáramolni szíved középpontjába a központi Szent Szívből áradó tökéletes egészség és harmónia. Légy ott, egyszerűen csak legyél. Nincs szükség semmilyen tudati gyakorlatra, vagy gondolatra, ne gondolj és ne is akarj semmit, csak legyél jelen ebben a térben és engedd meg a testednek, hogy ebben a fényben és energiában fürödve elkezdje sejtjeit regenerálni. Mert itt elkezdődhet egy olyan átépítő munka, mely a teljes egészséghez vezet téged, ha elengeded hiedelmeidet, félelmeidet és megengeded magadnak a változást.

Csak érezz és lebegj, élvezd a színek játékát és az energiaörvényt, ami körülöleli testedet és szelíden ringat és gyógyít. Ez Te vagy, ezek a Te energiáid, melyek visszatérnek hozzád, ha ezt választod. Saját tökéletes testsémáddal találkozhatsz itt ebben a térben, mely simogatóan és jóleső bizsergés kíséretében egyesül étertesteddel, hogy átadja az információkat, melyek ahhoz szükségeltetnek, hogy ez a test a harmadik dimenzióban is létrejöhessen. Csak engedd, csak érezd, ennyi elég … Maradj ebben az állapotban, ameddig jól esik, … majd ha már elengedő időt töltöttél el itt, kezdd el lassan visszahozni tudatosságodat. Először kicsinyítsd a gömböt és tedd vissza a szívcsakrádba, lassan …. Majd óvatosan mozgasd meg tagjaidat és nyisd ki a szemed. Kinek, hosszabb, kinek kevesebb idő kell a teljes visszatéréshez.

Engedd meg magadnak, hogy elegendő időd legyen a gyakorlatra és a visszatérésre is.

Használjátok ezt a technikát, örömmel adtam át, és ott leszek veletek, IRÁNYÍTOM A TELJES ELENGEDÉS FOLYAMATÁT, HA KÉRITEK.

Erin voltam, köszönöm.



Találkozás tökéletes éteri testeddel


Erin vagyok, engedd, hogy energiáim megérintsenek.

Most a teljes ellazulás állapotába kerülsz, minden izmodat ellazítod.

Kezdd a lábujjadnál.

Lassan ez az ellazultság felfelé kúszik, minden izmod laza, elengeded magad. Minden szorongást, gondolatot, mely testeddel kapcsolatos éppúgy elengedsz, ahogy végigpásztázod testedet és elengeded izmaidat. Érzed, hogy ez az elengedés most valami nagyon mély.

Elengedsz mindent, minden gondolatot, hiedelmet, vágyat, ítéletet, ami testeddel kapcsolatos. Figyelmed erejével, mely szívedből indul ki, az elengedés következtében kialakult állapotba beviszed a szeretet erejét. Újra végigpásztázod testedet, lassan, centiméterről centiméterre, egyszerre elengeded, majd feltöltöd a szeretet energiáival. Közben enyhe bizsergést érzel. Érzed, hogy jelen vagy, a testedben vagy, teljes tudatosságoddal, szereteteddel, teljes lényeddel átérzed minden sejtedet, legkisebb részletedet is.

Most menjünk beljebb, egyre mélyebbre, érezd át, hogy testedben tökéletes harmónia van. Képes vagy sejtjeiddel, a bennük lévő DNS-sel kommunikálni. Add át nekik szeretetedet, szeresd át őket. Küldj nekik egy üzenetet arról, hogy feltétel nélkül elfogadod és szereted őket, mert részeid ők, minden pillanatban újrateremtenek téged, önmagukat és ha lehántod róluk elvárásaid, szorongásaid és félelmeid, képesek kommunikálni nemcsak veled, hanem a világegyetemből érkező gyógyító energiákkal is. Érezd őket.

Ha bárhol érzel valami kellemetlenséget, ha tested bármely pontján tested figyelmedet kívánja, add meg neki szeretettel, figyelj rá oda, mondd el neki, hogy szereted, hogy tudod, hogy a részed, benned van és elfogadod őt úgy, ahogyan most van és tudod, hogy képes önmagát a tökéletes harmónia állapotába egyensúlyozni.

És most képzeld el, hogy tested körül megjelenik egy gyógyító fehér fényburok.

Ez is Te vagy, tested tökéletes éteri másolata. Minden tökéletes benne és rajta, tartalmazza mindazokat az információkat, melyekre testednek szüksége van ahhoz, hogy harmonikusan és kiegyensúlyozottan működjön.

Most érezd át, hogy ez az éteri tökéletes test megérint téged, eggyé válsz vele.
Beléd nyomódik, és minden sejtedben érzed a bizsergést.
Érzed a bőrödön, hogy megújul, belső szerveid ellazulnak, csodálatos harmónia és bizsergés érzése jár át.
Engedd, hogy sejtjeid kommunikáljanak ezzel az éteri mintázattal.

Engedd meg magadnak, hogy tökéletes legyél, hogy egészséges legyél, hogy szeretve legyél, hogy beburkoljon téged ez a tökéletesség, aki te magad vagy.
Ez a te járműved, a te tudatosságod táplálja, működteti.
Csak érezd és engedd a folyamatot megtörténni.
Ez vagy te, tökéletes vagy, egészséges vagy, bármikor képes vagy újra harmóniába kerülni, ha megengeded magadnak.
Lélegezz, lélegezz mélyen, lélegezd be ezt az energiát, minden sejteden keresztül lélegezz, mélyen és lassan.
Érezd, ahogy átjár a fény, érezd, ahogy kapcsolódsz ehhez a felsőbb tudathoz, önmagadhoz. Érezd és lélegezz, lassan.
Adj időt magadnak, hogy a tökéletesség tengerében ússzál, eggyé válva önmagaddal. A tudatossággal, aki Te vagy, azzal a lénnyel, aki te vagy, aki több vagy a testednél, mégis a testedben vagy, és a tested körül és mindenhol kiterjedve.

Bármikor visszajöhetsz ebbe az állapotba, képes vagy ezt önállóan is elérni. Nincs közvetítőre szükség, megtanulhatod. A tökéletes lazaság állapotában, mikor izmaid ellazultak, csak képzeld magad köré ezt a fényburkot, engedd be testedbe, és gyógyulj.

Vegyél még néhány mély levegőt, majd lassan hozd vissza hétköznapi tudatosságodat, kezd újra fizikailag is érezni testedet, óvatosan mozgatva, lassan és könnyedén az izmaidat is.

Nagyon lassan és fokozatosan most hétköznapi tudatosságod visszatér testedbe. Minden részed visszatér, gondolataid, elméd, akaratod, egód is itt van már. Lassan kinyitod a szemed és nyújtózol egy nagyot és megköszönöd önmagadnak, a téged segítő Mestereknek, angyali lényeknek, hogy ezen az utazáson elkísértek.

Köszönöm!


2010. július 15.

A velencei Paul tanításai

  

  

A velencei Paul tanításai

Bemutatkozás


Kedveseim!

  

Ma én tanítalak benneteket. Paul vagyok, Velencéből. Talán még nem nagyon hallottatok rólam, de most itt az idő, hogy megszólaljak. Az én feladatom az éteri síkon, hogy a harmadik sugár erejét, a szeretet rózsaszín sugarát hordozzam és irányítsam működését.

Kicsi társammal egy régi kapcsolatban vagyunk, bár ő is csak most ismert rám, neki is új ez a név, szinte sokkolta mindaz, ami az elmúlt napokban vele, velünk történt. Mégis azt kell mondanom, hogy ez egy eleve megtervezett kapcsolat, ami közöttünk létrejött, és követni fogja sok másik hasonló, mely éteri létezők összekapcsolódását hozza majd a Földön jelenleg testben élő mesteri lényekkel. Mert mesterek ők, akik most összekapcsolódnak társaikkal, akik „odafent”, ahogy ti nevezitek, a fátyolon túl várják a hívó szavakat és a tisztaság bizonyos fokát, mely lehetővé teszi összekapcsolódásunkat.

Én is egy felemelkedett mester vagyok és utolsó létidőmben Velencében éltem, festőként. Ez az időszak volt leginkább alkalmas arra, hogy felfedezzem és gyakorlati megvalósítását is nyújtsam képeimen keresztül a fény természetének, mely fény beragyogja a teremtett világot, s mely fény átitat benneteket is, kedves barátaim.

A fény nem létezik sötétség nélkül, de ehhez a partneri viszonyhoz, ami közöttük létezik, kellettek létezők, akik ezeket a minőségeket felveszik magukba és ezáltal lehetővé teszik e két elem közös táncát, mely közös tánc a teremtés minden szintjén megmutatkozik és most már ha rejtetten is, de látható. Műveljétek érzékeiteket, hogy észrevehessétek ezt a két elemet, mely egymást kiegészítve és egymást segítve hozza létre mindazt a sokszínűséget, mely jelenleg világunkban, és azon túl, az általatok érzékelhetőn túl létezik.




A fény, mely színekre bontható, az alapja mindennek, s mely fény magában hordozza egyszerre a szeretet, a bölcsesség és a valódiság erejét.

Mert mi is az, hogy valódi, mi az, hogy szeretet?

Minden valódi, amit a szívetek középpontjába helyezve igaznak éreztek, és minden teremtésetek is itt kezdődik. Valódivá itt válik, hiszen az az erő, mely ahhoz kell, hogy egy gondolat, melyet a szenvedély erejével hívtok elő magatokból, megvalósulhasson, a szívben, a szeretet és bölcsesség sugarainak tereiben megfürdetve nyílik, nyit utat a valóság tereibe. Ez a kapu, amin keresztül gondolataitok, szenvedéllyel átitatott valódi vágyaitok megvalósulhatnak. És a felület, melyen megvalósulhatnak, az a ti életetek, életetek fonala, mely nem egyenes és egyáltalán nem csak a látható világokba terjed ki, hanem minden irányban és mindenütt körülvesz benneteket. Ti választhattok a megannyi lehetőség és potenciál közül, ti vagytok azok, akik lényetek középpontjából meghatározhatjátok, hogy melyiket, melyik lehetőséget és kivetülését önmagatoknak valósítjátok meg, teszitek valódivá, azáltal, hogy belehelyezitek esszenciátokat.

Mert eszenciátok ott rezeg a térben és megvalósulásra vár, kiszabadulni abból a börtönből, melybe ti magatok – egy kis külső segítséggel ugyan, de - kényszerítettétek. Vegyétek számba ezeket a lehetőségeket, melyek - még egyszer mondom - végtelenek. Bármit megtehettek barátaim, bármit, ha isteni középpontotokból teszitek és benne van életetek szenvedélye, igazi önvalótok, az esszenciátok.

Mára ennyi talán elég lesz, indításképpen. Holnap folytatjuk, kedves barátaim. Nagyon örülök, hogy szólhatok hozzátok, és hogy ez a kapcsolódás létrejöhetett.

Áldásom rátok, Paul voltam és vagyok, a velencei Paul.




A velencei Paul tanításai


Potenciálok 


Kedveseim!

Újra itt vagyok. Itt vagyok veletek és kis segítőmmel, egybeáramolva téren és időn kívül, most innen írjuk nektek az alábbi üzenetet.


Tegnap ott fejeztük be, hogy hívjátok be szívetek szent terébe mindazt a vágyat, képet és lehetőséget, melyet el szeretnétek dönteni, hogy valódi-e, hogy valóban szolgálja-e életeteket, az utazásotokat ebben a csodálatos és gyönyörű világban, amit Földnek nevezünk.

És most ott vannak ezek a potenciálok, lehetőségek, és ti egyiket a másik után szépen óvatosan „fel-próbáljátok”, belehelyezked-tek és átérzitek, hogy vajon melyik az, amelyik leginkább illik hozzátok, leginkább passzol úgymond az egyéniségetekhez, az eszenciátokhoz.  És még csak figyeltek, figyelitek, ahogy kibontakoznak előttetek ezek a lehetőségek, mert amint egyikbe-másikba belehelyezkedtek, úgy keletkeznek még továbbiak, egyesítve a tapasztalatot és a vágyat, a valódiság vágyának kivetüléseiként a térben. És ahogyan megfigyelhetitek majd, ezek egymás mögött helyezkednek el, amint az egyikbe belehelyezkedtek, létrejönnek ugyanannak a képnek még részletezettebb variációi, melyeket szintén meglátogatva ezzel a szívtudatossággal már sokkal közelebb juthattok ahhoz az általatok is kívánt választáshoz, mely utatok következő állomása lesz, vagy lehet.

Miközben ilyenformán tanulmányozzátok a „jövőt”, a „jövőbeli” képeket, lenyomatokat életfonalatok mentén, mindvégig maradjatok a középpontotokban, mely középpont onnan ismerszik fel, hogy nem tartalmaz hiedelmeket, nem tartalmaz elvárásokat. Csak szemlélsz és figyelsz, átérzel és tapasztalsz. Ez az a mód, ahogyan a teremtés, ha a beleérzés teljessége megvan, választásaitok által beindulhat.

A börtöneiből kiszabadított tudatosság most még számotokra csodaként megfogalmazott utazásokra képes, pedig ez nem csoda, ez a tudatosság természete. Hogy tudatosan képes megfigyelni nemcsak önmagát, hanem önmaga lehetséges kivetüléseit a térben. És bár ez számotokra néha időutazásnak tűnik, amikor el-elkaptok egy ilyen megnyílást, egy ilyen tudatossági szintet, ez valójában nem az időben való utazás, hanem a múltbeli potenciálok felfedezése, melyek közül valamelyik megvalósult a „számotokra kimért időben”, de attól még a többi is ugyanott és ugyanúgy megvan a térben, és a részeteket képezi. Mindaz vagy, aki lehettél volna. Az is te vagy, az is az ÉN VAGYOK.

VAGYOK, AKI VAGYOK, ebben a kijelentésben minden benne van, minden potenciál és a választások mentén kirajzolódott úgymond életút is, melyet a mai tudatosságoddal felfogni képes vagy, de ez csak egy lehetőség, számtalan másik létezik még és ez az, ami miatt azt mondhatom, és mondtam is nektek tegnap, hogy bármit megtehettek. Bármit, mert minden ott van, minden lehetőség adott. A választás a kezetekben van, a döntéseitek által kerültök potenciálból potenciálba és nyílik fel előttetek az összes lehetőség.


És ehhez most a felsőbb régiókból is érkezik nem kevés energia, hogy ezt a tudatosságot ilyenformán segítse kialakulni. Mert mint egy szeretett elődöm mondta, „tiétek a mennyeknek országa”.  

Úgy legyen.

2010. június 9.


A velencei Paul tanításai


Kilépés az ismétlődő körökből


Kincseim!

Ma olyan pontra érkeztünk el, ahol meglátjátok, megláthatjátok a jövőtöket. A jövőt, ami a ti olvasatotokban egy kivetülés. Egy soha meg nem történt eseménysor, pedig, ha az előző tanításra jól figyeltetek, akkor már tudjátok, hogy ez nincs így. A jövő, az a „megvalósulható” MINDEN, amiből ti választotok, hogy ezen az idősíkon a mostani énetekkel melyik pontba, melyik potenciálon keresztül utaztok tovább.


És ez az utazás egy végtelen, de mégis ez a végtelen nem két sínpár végtelenségével szemléltethető, hanem inkább egy kör végtelenségével, mely körnek nincs kezdete, és nincs vége, mégis végtelenül sok kört meg lehet tenni rajta, anélkül, hogy észrevennénk. És most itt állunk, hogy újabb kört futunk, futtok-e most ugyanabban az önmagatokról alkotott képben és képet részletezve tovább, vagy a kör egy bizonyos pontján, ami most van, feljebb léptek és egy spirális pályán haladtok tovább. Mely spirális pálya azt jelenti, hogy vetített árnyékaként tartalmazza az eddigi köröket, mégis új csatornát, új lehetőségeket érintve, új formát alkot a térben, egy gyönyörű spirál formát.

Mostanában sok ilyen láthattok az égen, szinte mondhatnánk, hogy rendszeresen. És ezek a spirál formák is ezt jelentik. Új átjárók, más dimenziókkal való kapcsolati kapuk keletkeznek, melyeket ti, emberi angyalok hoztok létre azzal, hogy egy irányba mozdultok és tömegesen döntötök arról, hogy bizonyos ismétlődő körökből kiléptek.

És ez innen „fentről” szemlélve csodálatos, örömujjongással nézzük, amikor magatokra ébredtek és kit tudjátok mondani ezt a három betűs szót, hogy NEM. És önmagatokra pedig úgy gondoltok, hogy IGEN. Mert ez is egy választás, ti választotok minden percben és döntötök is. Újra- és újrateremtitek magatokat és bármely pillanatban teljesen újjá és teljesen mássá is tudtok változni. De akartok-e még szerepeket játszani, vagy inkább szeretnétek már végre megtapasztalni valami kiterjedettebb, valami teljesen más határokkal rendelkező tudatosságot.

határtalan tudatosság létezik, de ennek elérése is lépésekből áll, az első, hogy úgy döntesz, hogy meg szeretnéd tapasztalni, a második, hogy belemész a potenciálokba, és a harmadik, hogy hozol egy választást és teljes lényeddel átéled a jelenben.


Mint egy csodálatos hajó, mely a tengeren ring, nem számít, hogy van-e szél, vagy nincs, a hajó mindig egyenesben van, nem tudják felborítani az érkező hullámok, és nem tudja megtréfálni az eső, a szél. Mert egyensúlyi pontja a helyén van és a kapitány is tartja az irányt.

Most jön a szél, lesznek hullámok, de ti már tudjátok, hogy mit kell tennetek ilyen esetekben, saját hajótoknak tökéletes kormányosai vagytok és művészei az utazásnak. Hamarosan megpillantjátok a kikötőt is, és attól kezdve már minden egyre világosabb lesz.

Áldásom rátok barátaim, egy világítótoronyból nézlek benneteket és örül a szívem, hogy ilyen sokan vagytok, és hogy közeledtek a partok felé.

2010. június 11.




A velencei Paul tanításai

Teremtés

Kedveseim, ma én szólok hozzátok, Paul.

A teremtésről, a jövő megteremtéséről beszéltünk legutóbb, arról, hogy hogyan tudtok a szívetek közepébe belehelyezkedve, a potenciálokban utazgatva a jövőtökről dönteni, utatokat megválasztani. És ezt most folytatjuk.

Ha megvan a potenciál, a döntés, hogy merre tovább, mondjuk szeretnétek gyógyítani, vagy más hasonló jellegű segítséget adni azoknak, akik még önerőből nem képesek továbbhaladni az úton, akkor két lehetőségetek van.



Belevetitek, úgymond fejest ugortok ebbe a tevékenységbe. Először elkezditek csak kicsiben, szóltok néhány embernek, reklámozzátok magatokat a szűk környezetben és azzal, ahogyan beszéltek és viselkedtek az információ terjedésével párhuzamosan létrejön az a mintázat, amin keresztül azok, akiknek valóban segíteni tudtok eljuthatnak hozzátok.


A másik, kicsit talán nehezebb és bonyolultabbnak tűnő út, ami nem szokványos, de az új energiában ez lesz az általános, az az, hogy ezt a mintázatot tudatosan hozzátok létre.

Nem mások hozzák létre információterjesztés folytán, hanem ti magatok. És ezt nem konkrétumok elképzelésével tudjátok megtenni, hanem azzal, hogy egy „rádióadást”, egy sugárzást, egy „itt vagyok és ezt és ezt szeretném csinálni” típusú kijelentést tesztek magatokról a szívetek középpontjában, abból kiindulva és beleérezve abba, hogy ez mit is jelent.


Minden érzékszervetekkel belehelyezkedtek abba az állapotba, ami azt jelképezi legjobban számotokra, hogy ez már meg is történt, hogy már ott vagytok és ez a kapcsolódás, mintázat, már létrejött és ti már csináljátok is, már teljesen benne vagytok magában a folyamatban, amit tenni szándékoztok. És ez a középpontból való kiáradás, ami konkrétan egy TELJES ÉN VAGYOK állapotból való kijelentés, végigterjed az univerzumon, és hozzátok vonzza, és felhívja a figyelmét azoknak az erőknek, mintázatoknak és lényegiségeknek, amikre ott és akkor ehhez szükségetek van.

Ez ilyen egyszerű.

A nehézség ebben annak az állapotnak az elérése, hogy ÉN VAGYOK, hogy ez igazi és valódi legyen, a többi már úgymond gyerekjáték és valóban egy csodálatos játék.

Teremtővé válni az egyik legfelemelőbb, de egyben a legfelelősségteljesebb feladat és létezési mód. Ezért az eddigi gyakorlatokat, szemléleti módokat ne hagyjátok ki, kezdjétek el újra elölről, ha úgy érzitek, hogy még vannak hiányosságok. Mert azok nélkül, az alapok nélkül a teremtésetek is esetleg félresikerült lehet, vagy nem lesz elég intenzív, aztán ilyenkor jönnek a magatokat hibáztató gondolatok.

Csiszoljátok ki magatokból azt a gyémántot, ami ahhoz kell, hogy mindaz, amit ma átadtam nektek, való igaz és tökéletes legyen. Mert ti is teremtők vagytok, ti vagytok a teremtők, 
vegyétek kezetekbe hatalmatokat és álljatok körötök közepébe.


Áldásom rátok kedveseim, Paul voltam, Velencéből.


2010. június 18.



A velencei Paul tanításai

Belső igazságpont 


Kedveseim!

Paul vagyok. A végtelen Szellem tárházából hozzuk el nektek ezeket a tanításokat.

Ezekben a napokban végtelen utazásokat tettünk a tudat különböző dimenzióiban, láttuk az OM kristályt és részt vettünk annak aktivizálásban. És Ti is sokan velünk voltatok, még ha csak álomszerűen érzékeltétek is ezt, ott voltatok, mert lényetek már megtalálja és bevonzza az útmutatásokat, melyek saját ösvényetekre vezetnek benneteket.



Mert minden ösvény ugyanoda vezet, önmagadhoz. Saját belső igazságpontodhoz, ahonnan szétnézve többé már semmi sem kétséges, semmi sem akadály, minden a szépség és a harmónia tökéletes kivetülése. És ez az igazságpont ott van, bennetek van, ezt keresitek, ezért éltek le egymás után hosszú életeket nélkülözve is akár, hogy ezt a középpontotokat megtaláljátok.


És milyen érdekes, hogy leginkább kívül keresi az ember először azt a pontot, amihez igazodni érdemes, amihez igazodni kíván. Hiszen ezt tanították nektek, hogy beilleszkedhess először csak szüleid világába, nekik kell megfelelned, és ezt a képet viszed tovább, mindig kívül keresve. Ezt a képet húzod istenre is, eltaszítva magadtól, mintha ő kívül lenne, és mindenféle szabályokat betartva és csak bizonyos időközönként és bizonyos közvetítőkön keresztül juthatnál el hozzá.

De Te már tudod, angyalom, aki ezeket a sorokat olvasod, hogy ez nem így van. Mert Isten nem kívül van, hanem belül. Sőt, Isten vagy te magad is, a legcsodálatosabb és egyben legbonyolultabb teremtő, aki ha felismeri önmaga tökéletességét, társteremtővé válik ebben a harmóniával átszőtt világban, melynek csak egy szeletét látod most, mégis … mégis, ha néha fellibben a fátyol, érzed a hívást, a vonzódást.

Kicsit talán elkalandoztunk eredeti témánktól, de semmi sincs véletlenül és minden rendben van a teremtés egészében, ezt már ismeritek. De hogyan vezet ez el ma bennünket a következő lépcsőfokig, hogyan tudunk ezek alapján az ismételt információk alapján még feljebb jutni, vagy inkább beljebb jutni önmagunkba.

Hát úgy, kincseim, hogy most szépen fogjátok magatokat és ebből a belső igazságpontból megszemlélitek világotokat. Csak szemlélitek, nem ítélkeztek, nem mondotok véleményt, nem kezdtek el rajta gondolkodni, csak szemlélitek. És a szemlélés folyamán engeditek, hogy feltörjenek belőletek érzelmek, azok az érzelmek, amiket hajlamosak vagytok még mindig elfojtani, amit eltagadnátok legszívesebben még önmagatok elől is.

Igen, szemléljetek ÉS érezzetek.

Egyszerre a kettő, és lehetőleg minél több érzékszerveteket bevonva a folyamatba. És megengeditek, hogy ezek az érzelmek, érzések a felszínre kerüljenek, és nem akarjátok őket megmagyarázni, csak engeditek a folyamatot. És ha van olyan érzés, ami többször is előtör belőletek, mondjuk legyen az a veszteség feletti szomorúság, akkor ebbe az élménybe, érzésbe úgymond belementek egy kicsit jobban, engeditek, hogy az érzésben, az érzés mögött lévő képhalmaz feltáruljon. És ahogyan szépen, kockáról kockára végignézitek a képeket, amit ez az érzés előhozott, máris a tudatosság terébe hívtátok, a tudatosság terébe engedtétek ezeket a képeket, és vele az érzést, és ezáltal megkapjátok a benne tárolt üzenetet. Mert mindezek üzenetek számotokra, és amikor a tudatotok ezt az üzenetet kibontja ezekből a képekből, az érzések is a megfelelő helyre kerülnek bennetek, és nem fognak többé rángatni, elbizonytalanítani és eltéríteni többé.

Ezt a „gyakorlatot” adtam most át nektek, éljetek vele, nagyon mély és tiszta állapotokat lehet vele elérni, kitisztítva mindazokat a gátakat és blokkokat akár az előző életeitekből is, amik most akadályoznak a fejlődésben, vagy inkább a tisztánlátásban. Igen, mert fejlődésnek ezt Ti hívjátok, pedig minden itt van, csak nem látjátok.

Áldásom rátok, ott leszek veletek a folyamatnál, ha kéritek.

Paul voltam, nagyon szeretlek benneteket.

Június 22. 



A velencei Paul tanításai

Belső igazságpont - gyakorlati tanácsok


Szeretteim!

 

Paul vagyok ismét.


Azért jöttem el ma is hozzátok, mert néhányatok elkezdte azt a gyakorlatot, amit tegnap átadtam és ezzel kapcsolatban még néhány információ jó lenne.

Kincseim, ne tudatosan akarjatok utazni a múltban, nem ez a cél. Nincs cél, csak az, hogy önmagadra találj, hogy megtaláld azt az igazságpontot. Innen nézz bele azokba az érzelmekbe, melyek nagyon sokszor és mélyen érintenek, amikből nem tudsz kilépni, pedig próbálod, de valamiért beleragadsz. Ez azért van, mert egy erős mintázatot hoztál létre valamikor az időben, mely mintázat még mindig meghatározza a cselekvéseidet. És a mintázat uralmának megtörésére a legjobb, hogy tudatosítod. Ez csak egy módszer, vannak még mások is, de most ezzel foglalkozunk. 


Ne légy görcsös és ne akard, mert akkor nem tudnak a felszínre jönni azok a képek, melyek ehhez az érzelemhez kapcsolódnak. Csak nézd magát az eseményt először, ami kiváltotta benned ezt az érzelmet, a legközelebbit az időben és menj bele. Érezz és figyelj. És akkor, ha megengeded magadnak és már elég erős vagy hozzá, feltárul előtted, a tudatodba érkezik minden, ami ahhoz szükséges, hogy ettől a korlátozó mintától megszabadulj. 

Mert ez a gyakorlat értelme, nem az, hogy az időben utazzatok, vagy hogy belemerüljetek előző életetek egy lehetséges potenciáljába. Csak akkor tedd ezt, ha erre belső sugallatot kapsz, ha vezetést tapasztalsz abba az irányba. 

Kincseim, semmit sem szabad erőltetni, semmit sem szabad nagyon akarni, mert az elvisz önmagad közepéből, és az ego veszi át újra a hatalmat feletted, az ego, aki irányt akar szabni, és kontrollálni akarja, hogy mi történjen. Teljes elengedés és figyelem, ez az, ami működik. Minden más, ami a kontrollt, az előre elképzelt vágyak megvalósulását szolgálja, az az egótok, ami lehet nagyon kifinomult is, de itt most nem célszerű bevetni az erőit. Máshol van rá szükség, ebben a gyakorlatban nincs. 

Kicsi társam is ezzel a gyakorlattal utazott úgymond az időben és erőteljes képeket kapott, amiket le is írt, éppen azért, hogy kitisztuljon minden belőle. Ő így tudta feldolgozni. 


Nagyon sok múltbéli potenciál van, ami nem valósult meg. Ott is lehetnek még beragadt energiák, amik feloldásra várnak, amik szeretnének hozzátok csatlakozni és a jelenben ismétlődő érzelmekkel jelzik ezt számotokra. Tehát amit láttok, nem biztos, hogy a megtörtént múlt, lehet az egy meg nem történt potenciál is, ami ilyen formán üzen és vár a feloldozásra, az energiák kiszabadítására. 



 

Megszabadulni annyi, mint nem kötődni, nem kötődni a múlthoz semmilyen formában. A jelenben lenni, a középpontotokban. Minden potenciál, melyből felszabadulnak megkötött energiáitok, hozzátok küldi azt és benneteket táplál vele. És lehetnek ezek átmenetileg aspektusokkal is „terheltek” úgymond, lehet hogy néhány aspektus jelentkezik és kér valamit. Ez már az egyéni szabadság körébe tartozik, hogy megteszitek, vagy elutasítjátok. Mindenesetre így lehet a már megkezdett köröket bezárni és a körhintán való utazást lerövidíteni. 


Áldásom rátok barátaim, Paul voltam, hívjatok, ha szükségetek van rám.


2010. június 23.



A velencei Paul tanításai

A teljes bizalom mint a valódi én alapja

 


Ismét Paul vagyok kedveseim,  

hosszabb szünet után most újra én szólhatok hozzátok. És ez nagyon nagy örömömre van, meg kell hogy mondjam. 

Ma az én valódiságáról/autentikusságától fogok nektek beszélni, arról, hogy hogyan éritek el azt az állapotot, amikor valóban belehelyezkedtek önmagatok kellős közepébe, abba a térbe, aminek a gyújtópontjai, a meghatározó teremtő közepe ti vagyok. És ez nagyon egyszerű, de egyúttal nagyon nehéz is. 


Mert mi kell hozzá? 

Az, amitől a legjobban féltek, és amiről nagyon hamar és könnyedén szoktatnak le benneteket a kívülről kapott kész megoldások és elvárások. Kedveseim, ez a bizalom, a 100 százalékos bizalom önmagatokban, és nem az elmétekben. Ez az, ami nagyon nehéz. 


Mert miben is bízzatok teljesen

Hát az érzéseitekben, drágáim. Abban a belső barométerben, abban a közegben, ami az érzéseiteket közvetíti felétek.

Ez kicsi gyermekkorotokban még nagyon jól működött. Ha valamivel szembetalálkoztatok, ami még ismeretlen volt számotokra, először a kíváncsiság, majd a tapasztalatszerzés következett. Bármit a kezetekbe vettetek, akár a szátokba is, mindegy, hogy az mi volt, bogár vagy falevél. Persze amíg erről le nem szoktattak benneteket a rátok vigyázó felnőttek, belekényszerítve titeket is abba a csapdába, amiben már ők is benne vannak, benne voltak. Mert teljesen természetes vágya a csecsemőnek, a kisgyermeknek, hogy a körülötte lévő tárgyakat, jelenségeket, élőlényeket megtapasztalja, akár meg is ízlelje, ezáltal eggyé váljon azokkal és az esszenciájukat ismerje meg, ne csak a külső megnyilvánulási formájukat. És ez a természetes vágy, ez a megismerésre és tapasztalatszerzésre sarkalló vágy az, ami előre visz, ami közelebb visz benneteket önmagatokhoz. Mert a világ, ami körülvesz, nem különül el tőled, csak ha Te elkülöníted azt önmagadtól. Érezd át ennek az igazságát. 

Bármivel eggyé válhatsz, ha te az eggyé válást választod, és ez nem jelenti azt, hogy benne maradsz, vagy hozzá tartozol ezentúl, egyszerűen csak megismered, egy más, egy kiterjedtebb módon. Megismered a potenciáljait és egyesíted a sajátodéval. És ezáltal egy nagyobb, egy tágasabb világ teremtőjévé válsz, és nem korlátozod le magad annyira. És minél több tárggyal, jelenséggel, emberrel és lénnyel tapasztalod meg az egységet, annál több lehetőséged van, annál több potenciált aktivizálsz és hozol létre a térben magad körül. Tehát ne féljetek ettől, érzek némi félelmet ezzel kapcsolatban, holmi uralkodás és hatalomvágy szeleként, pedig itt egyáltalán nem a hatalomról vagy mások uralásáról van szó. Hanem arról, hogy tapasztalatokat szerzel, és azokat beépíted a lehetőségek, a lehetőségeid közé. 

Kicsi társam most kiesett egy kicsit, mert ez a problémakör most őt is nagyon mélyen érinti, ő is ebben jár, ezzel küzd, mondhatnám, hogy vajon milyen irányba, merre folytassa tovább az utat, az útját, és időnként mintha választania kellene két ellentétes vagy két különböző út között, pedig nincs több út, csak egy van. És ezen az úton vannak állomások, vannak lépcsőfokok és vannak próbatételek, mely próbatételek nagyon komolynak tűnnek addig, amíg át nem haladsz rajtuk, utána visszatekintve már akár jó mókának is tűnhetnek, egy színdarab egyre táguló kulisszáinak, egy-egy függönynek, melyen áthaladva már nevetségesnek tűnnek a függöny mintáiban előzőleg valóságosnak tűnő démonok arcai. Pedig ez is Te vagy, ezeket is Te teremtetted magadnak, hogy megtapasztalhass valamit mélyebben, valami újat önmagadról, hogy emlékezhess, hogy mélyebben és mélyebben bonthasd ki magadból a benned lévő tapasztalatokat és lehetőségeket. 

Tehát kincseim, a valódiság első lépcsője az, hogy feltétel nélkül bízol magadban és ez a bizalom mindenre kiterjed, ami körülötted van, valahogyan úgy, hogy: ami ott van, annak most ott van a helye, az része a harmóniának, és én hoztam létre akkor is, ha számomra nem kellemes, mert ezzel önmagamnak szeretnék valamit megmutatni, vagy önmagamat szeretném ezáltal elvezetni valahová. Ha így tekintesz a történésekre, amik körülvesznek, kevésbé tudsz eltévedni, kevésbé tudsz beleveszni a körülmények hibáztatásába, más emberek hibáztatásába, mert az csak elvezet önmagadtól, míg a bizalom önmagad középpontjába vezet, és oda gyökereztet le téged. 

Áldásom rátok, legyetek most és mindig a középpontotokban, az autentikus én legszebb játszóterén, amit valaha is el tudtok képzelni. Paul voltam és vagyok. 

2010. október 18.