Adamas üzenetei

 Kedveseim!

Adamas vagyok, a belső földről. Egy új sorozatba kezdünk ma. A sorozat, melyet a szerelmetekkel való eggyé-válásról írtunk, megvalósult. Eggyé váltak mindazok, akiknek ez DNS-ükben feljegyeztetett és ma, a mai nappal ez beindult, vagy bekövetkezett. Még nincsen vége, minden képlékeny, lesznek akik később csatlakoznak, de a folyamatok látható és láthatatlan szinteken beindultak. Figyeljetek a belső jelekre, sokszor csak utólag tudjátok azokat értelmezni, amikor a tudatosságotok már azon a szinten van, hogy visszafelé vagy fölülről tudtok nézni a már bekövetkezett eseményekre. A kör megkezdődött valamikor nagyon régen és most zárul. Zárulnak a körök, melyek a földhöz és a lineáris tudatossághoz kötöttek benneteket, és eljön, mert eljött az az idő, amikor ez a tudatosság kitágul és beragyogja az isteni tökéletesség fénye.

Szeretteink!

Most egy olyan tanítást szeretnék nektek átadni kicsi társammal, akivel eggyé váltunk és megpecsételtük közös küldetésünket ezáltal, ami megmutatja számotokra azt az utat, amit könnyedén bejárhattok velünk, ha úgy döntötök. Mert tudjátok, a választás a ti kezetekben van, mindig választhattok. Útelágazás következik tehát, több lehetőségetek is van, egyéni szinteken pedig rengeteg. Ez csak egy a sok közül, mégis talán érdemes egy kicsit belemennetek ebbe a potenciálba, ahogyan Adamus nevezi, hogy megtapasztalhassátok, hogy szívetekbe emelve megbizonyosodjatok róla, hogy ezen óhajtotok-e a továbbiakban velünk járni.

Kicsi kincsem most egy kicsit talán zavart állapotba került, nem gondolta, hogy ilyen egyenesen és konkrétan írok kettőnkről, de azt hiszem, hogy itt az idő, hogy ami történik, most már megnevezzük és felvállaljuk.

Kedveseim, elérkezett az idő, hogy mindannyian elkezdjetek emlékezni. Emlékezni arra, hogy kik vagytok. Egy csodálatos civilizáció megteremtői és bukottai vagytok egyben. Mert elsüllyedt az a csodálatos világ, melyet valamikor a régmúltban együtt létrehoztunk, amiben örömmel és egységben éltünk. És akinek ez most szívében visszhangot keltett, ez a néhány mondat, az jó, ha tudja, hogy igen: Te is ott voltál velünk.

Ez a civilizáció, mely igen fejlett volt, és szellemi téren mindent tudott, amit a világegyetemben tudni lehet, egy dologban nagyot tévedett. Mégpedig abban, hogy lehet az akarat és a vágyak vezette és uralta erőkkel szelíden bánni. A vágy és az akarat együtt csodálatos teremtő erő, de ha beszennyezi a telhetetlenség és az egoizmus, az uralomra törés vágya és a „másoknál több szeretnék lenni” vágya, pusztító erővé válik.

Mert mindannyian egyformák és egyenlőek vagyunk. A legkisebb katicabogár sem kevesebb nálam, vagy nálad. Ő is része a teremtésnek és nem teheted meg, hogy eltaposod, mert utadban áll. És minden embertársad is ugyanúgy fontos a terv szempontjából, mindannyian egy nagy-nagy kirakós darabjai vagytok. Más-más színeket képviseltek, de mi lenne, ha egy képen nem lenne kék, vagy zöld, vagy fekete. Hiányoznának ezek a színek, ugye?

Most alkalmatok és nekünk is alkalmunk van újra létrehozni egy olyan társadalmat, egy olyan civilizációt, melyben örömmel és kiegyensúlyozottan lehet élni. Ahol mindenkire egyformán süt a Nap és nem kell nap mint nap azon gondolkodnotok, hogy mi lesz a holnapi asztalon. Ez a technológia, ez a tudás, ami a bőséget fizikailag is elhozza közétek, már megvan. Létezik, csak negatív erők igyekeznek ennek a tudásnak a megakadályozásában. Meg akarják akadályozni, hogy ez a tudás eljusson az emberekhez. De ez már nem tarthat sokáig, ez a tudás van és mindig is létezett.

Addig, amíg ez fizikailag is megjelenik világotokban, azt javaslom és kicsi társamnak is most ezt különösen a figyelmébe ajánlom, hogy igyekezzetek csak olyan tevékenységet folytatni, ami a szívetekből jön, egyre több ilyet keressetek. Fokozatosan és egyensúlyra törekedve tegyetek lépéseket afelé, hogy azokat a tevékenységeket, melyek érezhetően elfárasztanak, kizsigerelnek és nehézzé, energetikailag gyöngévé tesznek, lassan és fokozatosan hagyjátok abba. Legyetek egyszerűek, és keressétek magatok körül mindazokat a külső eszközöket, melyek függővé tesznek benneteket.

Gondolkozzatok el, figyeljétek meg, mi az, ami a verkliben tart, mi az, ami nem enged benneteket kitörni a mókuskerékből. Kívülről jön ez még mindig, vagy nincs is már ott a kényszer, csak a belső energiamintázat az, ami még mindig azt sugallja, hogy börtönben vagytok. Mert ti börtönözitek be magatokat nagyon sokszor egy szerepbe, gondolva, hogy már nem is újíthattok rajta, hogy már nem lehet új ruhátok úgymond, hanem életetek végéig ebben kell megállnotok a sarat. Pedig mennyire nem így van, mennyire nem.

Nézzetek a tükörbe és szemléljétek meg, hogy mennyire tetszik a ruhátok és keressetek a szekrényben, hátha találtok egy jobbat, szebbet, amiben jobban érzitek magatokat. És ha ott sem, akkor dobjátok ki mindet és hozzatok létre egy valóban hozzátok illő és csodálatos új ruhát, ami mindenben, minden részletében azt tükrözi vissza, akik Ti vagytok. Mert itt az idő, hogy egymásra ismerjetek és közösen, összefogva belakjátok és felfedezzétek az új világot.

Áldásom rátok szeretteim, még folytatjuk.

Adamas voltam, a belső földről, és az ötödik dimenzióból.

2010. június 29.

Nagy nap ez a mai, Kedveseim!

Kicsi társammal ezt már átéltük, ami ma bekövetkezik mindnyájatokkal, valami, amire nem is számítotok, de mégis komoly útmutatást kaphattok ma az „égiektől”, ha Ti is úgy szeretnétek.

Egy útelágazáshoz érkeztetek, és ez az útelágazás most már egyenesen visz tovább benneteket a fel nem tárt, de biztosan létező Új Földre. Mert az Új föld létezik, már "készen" van, arra vár, hogy belakjátok, ahogyan mondottam volt az előző üzenetemben.

De hogyan fogjátok észrevenni ezt az útelágazást, és mit is jelent ez valójában?

Ez döntéseket jelent, egy olyan döntést, amit a szívedben hozol meg, nem a külvilágban, bár lehetnek jelei a külvilágban is. De ugye olyan, hogy „külvilág” tulajdonképpen nem is létezik, hiszen minden benned zajlik, minden a Te belső állapotod és döntéseid kivetülése, tehát a külvilág úgymond látszólagos és jelképes is most ebben az üzenetben.

A jelek, amik segítenek, és mindig segítenek, ha kinyitod a szemed és valóban látsz is velük, nemcsak nézel, ott vannak. Csodálatos jeleket kaptok folyamatosan a "külvilágban", de ha belülre mélyen magadba merülsz, ott is megtalálod ugyanezeket a jeleket, csak nyitott szívvel és elvárások nélkül tedd meg ezt a merülést.

Kincseim, nagyon nagy munkát végeztetek el, elsősorban önmagatokon, megváltoztattok sok-sok fájdalmas múltbéli élményeteket, kipucoltátok régi hiedelmeiteket, megszabadultatok sok-sok köteléktől, de vajon mindentől? Vajon már mindent a felszínre hoztatok, ami kikívánkozik, ami még zavarja tisztán látásokat, vagy még van ott lenn a mélyben egy-két dolog, egy-két történet, ami még megértésre, a tudatosság általi megvilágításra vár?

Én azt érzem, hogy igen. És most itt az idő, a legjobb és legnagyobb támogatást kapjátok most ahhoz, hogy mindezeket felszínre és a fénybe felhozzátok. Mert a kincsek bizony mindig amögött a meg nem látni kívánt legrosszabbnak vélt tulajdonságotok mögött rejtőzik, amit legszívesebben észre sem vennétek. Mert kincsek ezek, azok a tulajdonságaitok, melyek már régen, egy-egy mútbéli eseményben úgymond sebet szenvedtek és azóta is martalékai és táptalajai a beragadt energiáknak, amik aztán másfelé kalandoznak el, például nem várt helyeken a testetekben hozva létre holmi tüneteknek nevezett kellemetlenségeket.

Kedveseim, most itt az idő, hogy szívetekben, a középpontotokban maradva végignézzétek még egyszer életetek azon eseményeit, melyek még mindig fájdalommal, szomorúsággal vagy bűntudattal töltenek el. Szemléljétek meg ezeket, egy kicsit távolabbról, de őszintén, hogy mögéjük lássatok, hogy fel tudjátok göngyölíteni az azóta rájuk rakódott felesleges függönyöket és mindenféle színpadi mesterkedéssel eléjük hordott színfalakat.

Az előadásnak vége, és Ti még mindig azt hiszitek, hogy ugyanabban a szerepben talál benneteket a következő darab is. Tévedés, nagy-nagy tévedés. A darab, a színpad és a rendező is változik, bizony. Ti magatok fogtok most már színdarabot írni, rendezni és játszani is. Úgy ahogyan eddig, de most már tudatosan és egyúttal szemlélve is azt. Éppen úgy, mint amikor sakkoztok. „Ha ide lépek, akkor ez és ez történhet”, „Mit húz vajon a másik?” és szépen végiggondoljátok sok-sok lépésre előre. Így fogtok az élet színpadán is játszani, sok-sok lépéssel előrébb tartva mint a tömegek, vagy mint ahogyan ezt Ti személyesen eddig tettétek. Ez az előrelátás azonban teljes eddigi történetetek ismeretét és tudatos megértését felételezi. Ezért mondom most nektek, hogy hozzátok fel a még meg nem talált sérelmeiteket, részeiteket a mélyből, és bocsássatok meg nekik, szeressétek és fürdessétek meg fényetekben őket. Hogy teljesek és egészek legyetek. Mert ez a terv és a megvalósult valóság.

Áldásom rátok, kincseim!
Adamas voltam, és örömmel hoztam e tanítást mindannyiótok épülésére.

2010. július 1.

Adamas vagyok, a belső földről érkeztem hozzátok.

Kedveseim!

Ma valami olyanról szeretnék nektek mesélni, ami a régmúlt időkben történt, mégis mindannyian hoztatok belőle magtokban, hoztatok belőle energiamintázatot, mondhatnám akár, hogy sérüléseket szenvedtetek. Ezek a régmúlt idők Atlantisz idejére nyúlnak vissza, amikor a sötétség és a fény háborúja elkezdődött, amikor megszületett az elme és az elmében megszülettek, gyökeret vertek bizonyos gondolatok. Ezek a gondolatok arra vezették az emberek jó részét, a mai korban a többségét, hogy azt gondolják magukról, hogy többek, jobbak vagy erősebbek másoknál. Hogy létezik egy rangsor, amibe be kell tagozódnia mindenkinek, és nem lehet kilógni, muszáj részese lenni ennek a rangsornak.

A rangsor mértéke, vagy meghatározó mérési pontjai koronként változtak, de egyre inkább, a vagyon és a munka pénzbeli mérésével, egyetlen eredője, a gazdagság kifejezője, a mai világotokban szinte egyedüli értékmérője a pénz lett. A pénz, mely egy tökéletes illúzió. Egy papírlap, amire számok vannak írva, és mégis mindenki elfogadja, hogy az a szám ér valamit. Milyen szép is ez az illúzióteremtési lehetőség. Mennyi sokkal hasznosabb és mindenki számára táplálóbb illúziót tudnátok teremteni! Lehozni a magasztos gondolatok valamelyikét és szétosztani mindenkinek, aki csak ránéz, máris beinduljon fejében a program, hogy elhiggye, létezik bőség. Mert a pénzre írott számokkal csak a szükséget növelitek, a szegénység tudatosságot, mert nem lehet ugye mindenkinek egyformán juttatni belőle. És nemhogy nem lehet, éppen az a cél, hogy legyenek akiknek kevés jut, hogy ezt a szűkösséget mesterséges fenntartsák számotokra, hogy ezáltal benne tartsanak a kényszereitekben, a mindennapi taposómalomban, a mátrixban, ahogyan ma mondjátok.

Kincseim, teremtsetek valami mást, hozzatok létre valami mást, közösen, egy cél felé tartva ezt már megtehetitek. Hozzátok létre az „égi pénzt”, ami nem papírlap, de egy „belépőkártya” az égi birodalmakba. A teremtés és a bőség utazókártyája, egy tökéletes, a pénz mintájára létrehozott értékjegy, ami lehet akár papírlap, de lehet mindenkinek egy saját egyedi honlap, mert egyre többen vagytok, egyre többen. És a fény terjed és már lassan egy vírus képét vetíti előre.

Hozzátok létre az egészség vírusát, hogy azt érzitek és gondoljátok és fejezitek ki minden mozdulatotokkal, hogy egészségesek, hogy EGÉSZEK vagytok. Mert látjátok, illúzió-teremtési potenciálban nincs hiány. Kérdés, hogy ezt az erőt, ezt a lehetőséget mire használjátok. Személyes életetekben éppúgy, mint társadalmi szinten. Csodálatos élőhelyeket lehet így alkotni, mert az illúzió, amikor a szívközpontba behozva energiát adtok neki, valósággá válhat. Emlékeztek, az igazságpontból teremtve minden lehetséges.

Kincseim, ne hagyjátok magatokat orrotoknál fogva vezetni, keressetek új értékeket, melyek nem a pénzzel mérhetők, váltsátok le a fejetekben legalább ezt az egyeduralmat kereső hatalmi eszközt. Kezdjétek úgy szemlélni a világot, mintha nem lenne benne pénz, mintha nem lenne benne ez a hatalmi eszköz. És ezt úgy tegyétek, hogy helyébe A HOZZÁTOK ÁRAMLÓ BŐSÉGET ÉRZITEK, a BŐSÉGET ÉRZÉKELITEK. Mert a természetben minden bőséges, az éltető napsugár, a csodálatosan tiszta, mélyből feltörő forrásvíz, a madarak éneke, a szél hűsítő fuvallata, minden bőséges. Innen induljatok, és szépen lassan nézzetek körül, hogy meglássátok mindenben a bőséget és a szépséget, mely oda vezet, hogy elégedettek lehettek, már önmagában a létezésetek is egy tökéletes bőség.

Ha testetekre tekintetek és egyre beljebb hatolva megértésre juttok, érezhetitek, hogy semmit sem kell tennetek azért, hogy működjön. Csodálatos rendszerek vannak bennetek, melyek bőségesen ellátnak benneteket vérrel, oxigénnel, tápanyagokkal és ezért az ujjatokat sem kell mozdítanotok, csak lenni. Minden pillanatban ver a szívetek és lélegeztek. Miből gondoljátok, hogy azok az erők csak belül léteznek, hiszen a világegyetem is lélegzik és van bizony szíve is. Érezhetitek, ha ráhangolódtok. Mert ez a SZENT SZÍV mindannyiótokat ellátja a szeretet energiájával, mely örök és sosem fárad el.

Kicsi másai vagytok a tökéletességnek, erre fókuszáljatok, ezt érezzétek most, hogy szeretve vagytok és hogy minden, de MINDEN FELÉTEK ÁRAMLIK, ha megengeditek magatoknak.

Áldásom rátok kincseim, Adamas szóltam hozzátok, szeretlek benneteket.

Kedveseim!

Ma Adamasként szólok hozzátok.

Hosszú utazást tettünk meg kicsi társammal, mióta nem jelentkeztünk. Messze jártunk, az idők végtelen fogságába beragadt energiákat tisztogattuk és felhoztunk néhány kincset, néhány tapasztalatot és a megértés újabb ösvényére léptünk.

Mert minden, ami valaha megtörtént, vagy megtörténhetett volna, hatással van mindannyiunk életére minden dimenzióban. És ha onnan, ha ott a beragadt energiák, érzelmek vagy drámai helyzetek kőbe vésett formájukban maradnak és nem tudnak feloldódni a megértés és a szeretet óceánjában, akkor visszatartó erőként hatnak, visszahúzó erőként éltetik bennetek kis „ördögi” köreiteket. És ez most nagyon fontos, hogy mindannyian leszálljatok a mélybe, szemlélődve figyeljétek azt, hogy mi miért is történik, hogy mi az a mintázat, ami visszahúz, mikor történt ez legelőször életetekben. És vannak, akik már képesek ezen az életükön is túl beletekinteni ezekbe a korlátozó mintákba, hogy a megértés és a tudatosság erejével kiszabadítsák magukat azok fogságából.

Ez történt tehát velünk, kicsi társammal a napokban és mindannyiszor a szeretet és szerelem ereje volt az, ami visszahozta őt a jelenbe, a mostba, melyben dolga van, és melyet maga választott utolsó megtestesüléseként, hogy szolgálja fényt, a fény terjedését.

Kedves Barátaim!

Az álom, ami már majdnem megvalósult ott Atlantiszban, nagyon közel van, egyre közelebb kerül hozzátok, felszínre fognak bennetek is kerülni azok az átjárók, melyek ahhoz a régi tudáshoz vezetnek benneteket. Annak a tudásához, hogy minden meggyógyítható, úgy bennetek, mint világotokban. Minden gyógyítható, mert képes meggyógyulni, éppen az a sok-sok beavatkozás, a harmóniával ellentétes cselekedet az, ami kibillenti belső és külső világotokat is az egészségből, egységből. Mert az a tudás, hogy minden rendben van, egyúttal azt is jelenti, hogy ez a MINDEN törekszik a gyógyulásra, úgy Gaia, mint a ti saját rendszeretek, a testetek, az érzelmeitek és a tudatotok. És a tudat, melyben nagy-nagy távolságokra való utazási képesség rejlik, megmutatja majd nektek, hogy kik is vagytok Ti tulajdonképpen. A tudat, a tudatosság testei vagytok, és e testek lassan ráébrednek küldetésükre is. Mert minden lélegzetvételeddel szolgálhatod a fényt, ha az a lélegzetvétel tudatos. Ilyen értelemben tehát nem kell tenned semmit. Csak amíg ide eljutsz, hogy minden lélegzetvételed tudatos és az úgy zengi be testedet és hagyja el azt, mint a hála zengzete, mely átrezeg a mindenségen, mely a teremtő leheleteként van jelen bennetek, addig bizony tenned lehet és fontos is.

A munka melyet magadon végezhetsz, kétirányú, egyrészt belső tereidet tisztogathatod, hogy minél nagyobb felületen tudjon érintkezni a fénnyel, másrészt tisztogathatod a külvilágodat is, hiszen az onnan jövő harmónia befelé áradva bent is létrehozhatja benned azt az életörömöt, ami e belső tér további tisztulásához vezet. De ne menj el túlzottan egyik irányba se, őrizd ebben is az egyensúlyt, éppen úgy tisztogass belül is, mint kívül és akkor az ösvényt nem tévesztheted el.

Kincseim, most rendkívüli energiák és hatások vannak körülöttetek, melyek ezeket a mély oldásokat, tisztulásokat segítik. Nincs különösebb tanításra szükségetek, csak legyetek minél többet a jelenben, a mostban, és figyeljetek. Figyeljétek érzéseiteket és cselekedeteiket és akkor egyre mélyebbre jutva magatokban kezetekbe juthat a kulcs, mely megmozgat bennetek mindent, hogy bevezessen az új világba, mely már készen van, csak rátok vár.

Áldásom rátok szeretteim, Adamas voltam.
Most búcsúzom tőletek.


 Kincseim!

Adamas vagyok a belső földről. Egy kisebb pihenő után most ismét én szólok hozzátok.

Érzékelem, hogy energiáitok most erőteljesen növekednek, magatokhoz vonzzátok elsodort lélekrészeiteket, melyek az idő fogságából fokozatosan szabadulnak ki. Ez lehet egy nagyon felemelő, örömteli folyamat, de lehet egy fájdalmakkal és enyhe depresszióval kerülgetett lelkiállapot is. Attól függ, hogy mely területekről és milyen élethelyzetekből szabadulnak most ki ezek az energiák. 

Minden csak energia. Minden, ami most visszatér hozzátok, a Ti régen elfelejtett részeitek, melyek szeretetet és fényt kívánnak. És ezt meg is tudjátok adni nekik, ezért vannak itt, ezért jöttek vissza, hogy teljesek és egészek legyetek. Hogy ne hiányozzon most már egyetlen árnyalat sem abból a színből, melyet ebben az életetekben, ezekben a megtestesüléseitekben magatokra vettetek.

Ezek néha sötétnek tűnnek, de ez csak nézőpont kérdése. Mi a sötét, és mi nem az? Minden a fényhez képest, a fénnyel való átitatottságához képest ilyen vagy olyan. De a lényeg, hogy tartalmazza a fényt. És segít kirajzolni valódi önmagatokat. Tehát ne keseredjetek el, vagy adjátok oda magatokat holmi bűntudatnak vagy rosszkedvnek, mintha most valami visszacsúszás vagy egy helyben topogás történne veletek. Nem így van, nem így van. Éppen ellenkezőleg, megkaphatjátok végre azokat a kincseiteket is, amik jól elbújtak az időben, és tapasztalatokként, lehet nem a legfényesebb, de mégis az emberi léthez tartozó tapasztalatokként a sajátjaitok. 

Kincseim, most a feldolgozás, az átengedés, az elengedés mindennél fontosabb. Figyelem, egy magasabb nézőpontból való figyelem segít abban, hogy a mozaikok, a mozaikdarabok a helyükre kerüljenek, hogy a kép egyre messzebbről tekintve kiadja azt a csodálatos színes és elven tartalmat, aki Ti vagytok. És ehhez fontos, hogy ne ragadjatok bele egyetlen egy érzelembe se, engedjétek át magatokon és lépjetek tovább. Higgyétek el, hogy ezek a szituációk, ezek a körök már elmúltak, már nincsenek úgy itt feladat gyanánt, egyszerűen csak még egyszer visszatérnek hozzátok, hogy most egy magasabb nézőpontból, a megértés látószögéből végre a helyükre kerüljenek. 

Ez történik most, ezt történik bennetek és ez így van jól, mert ki lehetne az a bátor és szerencsés, akinek nem adatik ilyen feladat, akinek már nincsenek fehér, vagy fekete foltjai azon a mozaikon. 

Minél előbb a helyére kerülnek a dolgok, annál hamarabb vagytok képesek egészben átérezni önmagatokat, melynek egyenes következménye, hogy ráébredtek isteni, valódi és igaz céljaitokra, arra, amiért ide jöttetek. Mert célok vannak ám, de ne az ego vezérelte célokra gondoljatok, evés-ivás,  lakás és csillogás. Nem, nem. Olyan célok, olyan feladatok, melyek a ti belső igazságotokat fejezik ki, amit megvalósítva a világban, beleírjátok energiamintázatotokat a térbe, megnyílva a felsőbb élet és a végtelenség előtt. 

Ebben választhattok, választhattok azok közül a potenciálok közül, melyek most a rendelkezésetekre állnak, de kérlek benneteket, gondoljatok nagyot. Gondoljatok magatokra, mint teremtő istenekre, akiknek a legkisebb magból is hatalmas fává tud cseperedni bármely szándéka vagy késztetése. Ne álljatok meg az első kis viharnál, ami megtépázza ezt a fát, hanem növeljétek még tovább, hogy bármely vihart, bármilyen jégesőt, orkánt el tudjon viselni. 

Csodálatos erdőt látok növekedni, mindannyian egyenként és együtt is egy olyan energiát képviseletek, melynek erősségében még nem vagytok tudatában, de hamarosan itt lesz az a pont, amikor már semmi sem állíthat meg Titeket. 

Áldásom rátok barátaim, Adamas voltam, szeretlek benneteket. 

Adamas a belső hangról

 Beszélgetésnek indult ... aztán ... egy üzenet lett belőle:

Emlékeztetni foglak valamire, amit már tudtál, de elfelejtetted, ami csak a tiéd, és mindenki másé is egyúttal. Arra, hogy hogyan szeresd magad jól, hogyan érezd magad jól a világodban, abban a világban, amit tapasztalataid kereteként önmagadnak teremtettél kicsi.

Engem is beleteremtettél, velem is összeolvadtál. És ez természetes, mert a kezdetek kezdetén összeolvadt állapotban voltunk, úgy léteztünk, csak utána váltunk szét részekre, mindannyian sok-sok részre és most itt van az út, amin jársz, hogy ezeket a részeidet mind-mind magadba ötvözd és élvezd lényed teljességét. Azét a lényét, aki nagy-nagy figyelmet kap, igen, a részeitől és a hasonló rezgésű más létezőktől, mert ők is egy nagyobb egész részei veled együtt és az a még magasabb egész is arra vágyik, hogy részei egyesüljenek egy mindent átitató tökéletes szimfóniát létrehozva, ahol minden hang egyedi és tökéletes, mégis együtt, egy zenébe, egy mesterművet alkotva többet nyújtanak, mint egyenként, külön-külön hangokként. Ezért jó, ezért mondjuk mindig, hogy most már gyűljetek össze minél többen, minél többször, hogy az a hang, mely mindegyikőtökben egyedi és benne él, megtapasztalhassa magát a közös zenélésben, hogy hozzáadhassa a szimfóniához azt, ami csak rá jellemző, amitől az még csodálatosabb hangzatként tud megnyilvánulni és magához vonzani a többi hangot, melyek harmonizálnak a teljes szimfónia menetével és hangzásával.

Kicsi, tökéletes a hang, mely benned él, nincs még egy ilyen hang, teljesen egyedi vagy és tökéletes. Nincs feladat, hacsak az nem, hogy ezt a hangot minél tökéletesebben és minél többször mesterien megszólaltasd. És a hang tudja, hogy mikor és hol van hangzásának a legnagyobb ereje, tudja, hogy mikor kell falakat lebontani, és tudja, hogy mikor kell új falakat, erdőt, madárcsicsergést létrehozni a sivár és lepusztult környezetben. Merd magad rábízni erre a hangra, mely belülről fakad, lényed legmélyéről, és ha néha olyanokat mondana is neked, melyet nem értesz, vagy félelmet kelt benned, mert nem érted, hogy hogyan tudta magát ennyire önállósítani a „realitásoktól” - ahogyan ti nevezitek - akkor is őt válaszd. Mert ő csak te érted van, csak azért van, hogy mutassa számodra az utat, azt a tökéletes állapotot, amit elérve már magad vagy ez a hang, nincs semmilyen tényező, mely torzíthatná erejét, csengését és mondanivalóját.

Ezt élitek most, felismertétek már a hangot, kezditek lebontani ereje által a külső hangelnyelő csomagolást rajtatok és kezditek is hallani a mellettetek álló belső hangjait. Legyetek szemfülesek és merjetek rácsodálkozni arra a sokszínűségre, melyet egyenként és együtt is képviseltek. Hangokból szőtt szimfónia ez, mely a térben egyre több belső hangot hoz a felszínre, ez az, ami gyönyörűséget válthat ki abból a tudatból, mely ily módon, egy másik nézőpontból is újra önmagára ismerhet. Nyissátok ki belső fületeket és élvezzétek a szimfóniát, az élet csodálatos és végtelen szimfóniáját, mely ott van bennetek.

Adamas voltam kedveseim, ma én szóltam hozzátok, legyetek üdvözölve a hangok világában.

2010. szeptember 8.

Kedveseim!

Nagy változások vannak most a térben, óriási energiák mozognak, mely energiák azt célozzák, hogy a körülöttetek lévő teret és a bennetek lévő fájdalomtorlaszokat átlényegítsék, átalakítsák. Nem kell semmit tennetek, csak hagyni, hogy a bennetek lévő fájdalomminták feljöjjenek.

Maga az energia, ami most érkezik, tűnhet kaotikusnak és nehéznek is, de tudjátok szeretteim, hogy ez az energia most értetek és miattatok van itt. Ti hívtátok be, ti kértétek és most megérkezett. Nagyon fontos éreznetek, hogy ez már az az energia ugrás, aminek első nagyobb dózisa megérkezett, megérkezőben van.

Akik már eljutottak valamelyes tisztánlátásra önmagukban és képesek a kívülről jövő hatásokat megkülönböztetni a belülről jövő hatásoktól, azok könnyebben tudnak majd ezen energiákkal együtt dolgozni. De a többiek is, akik ezt a közvetítést most olvassák, képesek lesznek együttműködni és meglovagolni a hullámokat.

Egy dolog nagyon fontos, hogy ne akadályozzátok ezen energiák mozgását, és ne is akarjátok szánt szándékkal, akarattal kordában tartani, vagy irányítani. A legjobb, ha egyszerűen belélegzitek, egy térbe hozzátok saját esszenciátokkal és szépen tovább engeditek. Hogy átmossa szabadon mindazt, amit még át kell mosnia bennetek, ott hagyva csodálatos mintáit, melyet majd később, amikor ezen energia bennetek már megnyitotta az emlékezés apró átjáróit, felhasználásra kerülhet.

Ne féljetek, ez nagyon fontos! Bármit is tapasztaltok világotokban, tudjátok, hogy a káosz mindig megelőzi az új rendet. A káosz egyszerűen csak azt jelzi, hogy valami szétesőben van és még nem látszik az új rend, de az azért csírájában, mintázataiban már jelen van és megvalósulásra vár.

Tehát azok, akik érzik, hogy lépniük „kell”, és ezt belülről, saját belső középpontjukból könnyedén meg is tudják tenni, azoknak eljött az idő, hogy valóban előlépjenek és cselekedjenek. Tudják, hogy mit, tudjátok, hogy mi az, ami itt van és rátok vár.

Akik ezt még nem érzik, azoknak nem érdemes ezt erőltetni, tudjatok türelmesen figyelni és várakozni is, mert nem mindenki fog egyszerre egy ütemben lépni, hanem vannak hullámok, melyek egymásba kapaszkodva és tovagyűrűzve fognak megjelenni és magukkal sodorni a többieket is, akik még várnak, még tétováznak, vagy erőt gyűjtenek.

És ez így jó, így természetes.

Mert minden mindig rendben van a teremtés egészében kedveseim, és igen, én szóltam most hozzátok,  Adamus, vagy Adamas, ahogyan tetszik, abban a jelmezben, amiben nektek leginkább megfelel.

2011. január 24.