Ez a csatornázás még 2010-ben érkezett..
A folyamat, a változás, melyet lejegyeztem belső hallásom által, kiteljesedőben van.
Egyre több fénypontot, biztos szigetet látok és érzékelek és szívemben ujjongás van, hogy ezt itt veletek megélhetem.
Hála és béke!
Adamus alkímiai sorozata
Kedveseim!
Ma új sorozatba kezdünk és ez a sorozat megnyitja előtettek azt a kincsesládát, amit már oly régen és régóta kerestek magatokban, de még nem találtatok meg. Legalábbis azt hiszitek, hogy nincs meg. Pedig ott van, mélyen elrejtve és csak arra vár, hogy kinyissátok és végre belenézzetek. Miért is mondom én most ezeket.
Azért kedveseim, mert eljött az idő ahhoz, hogy végre kezetekbe vegyétek sorsotokat és ne csak a külső erők játékaként és hullámainak engedjétek magatokat dobálni, hanem hogy felismerjétek, hogy mely hullám az, amin lovagolni szeretnétek, mely hullám az, amiben nem vesztek részt kényszerrezgés formájában úgymond, hanem ellenálltok neki, és mely hullám az, amit Ti magatok hoztok létre azért, hogy általa távolabbra és csendesebb vizekre juthassatok.
És most íme, e szerszámosláda feltárul előttetek, kell hozzá egy kis bátorság is, hogy bele merjetek nézni, de amint megpillantjátok, máris emlékezni fogtok, hogy mikor és hol is volt utoljára kezetek ügyében. Mert volt, bizony, nagyon sokat használtuk ezeket az eszközöket együtt és egymásért, azért, hogy egy fantasztikus földet, egy igazi öröm völgyét hozzunk létre ott, ahol annak idején még együtt voltunk, együtt teremtettünk és alkottunk. Bizony, aki hallja most e hívást, aki szívében rezonál e szavakra, mind társam volt ott az úton, mindannyian velem voltatok, kik most erre a jelre felkapjátok a fejeteket. Mert sokan voltunk, együtt, szeretetben és szerelemben, használva e csodálatos eszközöket ahhoz, hogy megteremtsünk valami szebbet, jobbat és tökéletesebbet, mint ami valaha létezett e világon. És ez a hely bizony Atlantisz volt, s most, hogy Atlantisz kristályai ébredeznek, itt az idő, hogy az ott használt eszközöket is szépen lassan levegyük a polcról, kivegyük a ládából, leporoljuk és újra használatba vegyük.
És még egy-két szó, a kristályokról. E kristályok, barátaim, Ti vagytok. Ti magatokban hordoztok egy-egy értékes darabot, egy-egy értékes részletet a teljes képhez, a mozaikhoz, mely össze fog állni immár hamarosan.
Miért is mondom ezt, miért is beszélek most Atlantisztól?
Mert ott és akkor volt egy kísérlet. Egy csodálatos és hosszan tartó kísérlet arra, hogy a kristályba zárt fény és az anyag egyesülésével létrejöjjön valami új, valami merőben szokatlan, hogy létrejöjjön egy új faj, egy új tapasztalat, egy soha nem látott tudatosság, mely éppen úgy képes mozogni a fényben és az anyagban, mely tudatosságát nemcsak elrejteni, de átélni is képes. Képes mind az angyali birodalmakban, mind a földön - az anyagi világban - egyaránt azonos tudatossággal működni, érezni, teremteni. És ez a kísérlet sokáig nagyon jól működött, egészen odáig, mígnem azok az erők, akik az anyag feletti uralmat tartották fontosabbnak, át nem vették az irányítást, és le nem rombolták azt a világot, melyet a fénylények és a testbe zárt kristályok megteremtettek, megteremteni szándékoztak. De ez szükségszerű volt és egyben hatalmas tapasztalásnak a terepe is.
Mindannyian, akik most ezt olvassátok, ott voltatok, velem együtt és kis társammal együtt. Igyekeztünk a még használható tudást elrejteni, bezárni kristályokba és biztonságos helyekre menteni, mert tudtuk, hogy eljön majd a kor, az idő, amikor ezeket újra elővehetjük és aktivizálhatjuk.
És ez az idő eljött, kedveseim, itt vagyunk, már működnek a kristályok és csak arra vágynak, hogy egyenként és tömegesen is meghalljátok hívásukat és rájuk kapcsolódjatok. Mert a tudás nem veszett el, a tudás megmaradt, és elérhető. Belső kristályod felragyogásával, fénybe való bekötésével kezdődik el a folyamat, de itt nem áll meg. Mert innentől kezdve vagy Te is teremtő, innentől kezdve vagy nemcsak csatornája a fénynek, de létrehozója az immár békés és szerelemteli világnak is velem, és társaimmal.
Gyere hát, fényesítsd e csatornát és ujjongjunk együtt azon, hogy mindez megtörténhetett, hogy mindez történik és hogy minden a lehető legnagyobb rendben van a teremtés egészében.
Igen, és én Adamus szóltam most hozzátok, bármilyen hihetetlen is ez, e kedves csatornámon keresztül, aki most már remélem, le meri írni a nevemet.
Áldásom rátok drága barátaim. Adios.
2010. október 12.
Mi az, hogy alkímia, mi az hogy alkimizálni? Vajon mivel tudnánk ezt legjobban leírni, ezt a folyamatot?
Ez az eggyé válás folyamata, eggyé válni valamivel, vagy valakivel, kihozva belőle ezzel teljes lényének lehetőségeit, feltárulni engedni az összes potenciált, ami benne van, nem akarattal, nem a hatalom eszközeivel, hanem azzal az átérzéssel, mely a szeretet és a szerelem szárnyán érkezik, ami csak úgy tud behatolni abba a másik energiaformába, csak úgy tudja átérezni, ha feltétel nélkül elfogadja és szereti. Szereti olyannyira, hogy magába is tudja fogadni, hogy nem akar elkülönülni, nem akar más lenni, megmutatni, hogy ő miben más, éppen hogy el akar vegyülni, átérezni és összeolvadni akar.
Ez a szándék, ez az alapja mindennek, és ha végiggondoljátok, na ne az elmétekkel - mert az alkímiához nem az elme kell, sőt nagyon is jó lenne, ha most egy kicsit távolabbra menne, és onnan szemlélne csak - hanem a szívetekkel, hogy mi is az a folyamat, ami éppen ilyen, mi az, ami tökéletes kifejeződése ennek a fizikai világban, az anyagban. Hát igen, persze, a szerelmi egyesülés drágáim, amikor egy női test befogadja a férfi testet, ha ez a szerelem szárnyán és a teljes elfogadás szándékával és érzésével történik, bizony ez a legnagyobb alkímia a világon. És ha még egy olyan szándék is adódik mindehhez, hogy az anyagban egy közös teremtést is létre akar hozni, akkor bizony a gyermek nemzése, a két sejt egyesülése az első és legjobb példája annak, ahogyan a férfi energia a női energia talaján, abból kiindulva és azzal eggyé válva létrehoz valami újat. A két energia tökéletes házassága és egyesülése létrehoz egy új életet, egy új edényt a szellemnek, teremt valamit a semmiből, mert ha fizikai valójában már ott is volt ez a két sejt, az energiát, a kezdő lökést, amitől a folyamat beindul, már nem nagyon lehet megmagyarázni csak önmagában a biológia eszköztárával. Mert ez már nemcsak biológia, hanem annál sokkal, de sokkal több. Ez már alkímia, az egyik legnemesebb formájában.
Igen, ez az első és legegyszerűbb módja az alkímia megtapasztalásának, átélésének. Mert maga a szerelem miről is tanít, mit is tanít nekünk? Szerelemben lenni önmagaddal, hogy egy kedvenc vesszőparipámat fejtegessem. Mit is jelent ez?
Hogy elfogadod magad, teljes bizalommal vagy az iránt a lény iránt, aki Te vagy, akit a testedben hordozol, mert e test csak eszköz, e test csak hordozója egy annál sokkal mélyebb és csodálatosabb tartalomnak, mely élni akar, mely tapasztalni akar, mely látni és érezni akar e testen keresztül. És amikor szerelemben vagy önmagaddal, egységben vagy önmagaddal, minden részeddel feltétel nélkül, akkor e tapasztalások sokkal, de sokkal kellemesebbek. Még akkor is, ha esetleg ez a tapasztalat a fájdalom vagy a veszteség érzése. Mert tudod, hogy minden pillanatban jelen vagy és e pillanatok, melyek testeden keresztül érzékelhetőek egyelőre számodra legjobban, mindig azt a tapasztalatot hozzák el neked, ami ott és akkor éppen előre visz, ami hozzáad, ami neked a legjobb, és amit Te magad hoztál létre, hogy segítsen neked az utadon.
Mindent Te hozol létre és mindent Te érzékelsz!
Hogy hogyan?!
Na, ez itt a legnagyobb kérdés és a legnagyobb falat, tudásfalat, amit együtt, kis szeletekre vágva még boncolgatni fogunk egy darabig. Addig is néhányszor merüljetek el az alkímiai egyesülés boldog és beteljesítő tapasztalatában, kinek ahogyan megadatott, ahogyan önmaga számára létrehozta az úton …
Áldásom rátok drága barátaim, holnap folytatjuk.
2010. 10. 13.
Üdvözöllek benneteket kedves barátaim!
Hol is hagytuk abba tegnap? Igen, a szerelemnél, a szerelmi alkímia mint alapfogalom bemutatásánál. És valóban, ez az egyik legteljesebb és legkönnyebben elérhető módja annak, hogy Ti az alkímiát a maga teljességében megtapasztaljátok. Hogy alkalmazhassátok, hogy két ember egymásra hatását érzékelni tudjátok, azt a hatást, mely a feltétel nélküli elfogadás és szerelem forrásából táplálkozik és onnan soha ki nem apadóan tovagyűrűzik, ha azt választjátok.
Drágáim, ma továbblépünk. Megbeszélünk még egy rendkívül fontos dolgot, ami nélkül ismételten hiányozna valami az eszköztáratokból, valamit, ami egy hozzáállás, egy olyan szemléletmód, ami ahhoz segít hozzá, hogy a jelen eseményeit még könnyedebben és áttekinthetőbb formában érzékeljétek.
Mert mi is történik, mi történt a ti idősíkotokon nem is olyan régen?
Valami elszabadult, egy energia nem tűrte már tovább, hogy korlátozzák, beindultak bizonyos folyamatok, mely folyamatokat fizikai világotokban nagyon jól megjelenítette egy bizonyos esemény, egy katasztrófának látott és átélt folyamatsorozat. Minden jelképes, minden, ami a fizikai világban történik, egyúttal jelen van a többi dimenzióban is, ezek az energiák változásának és behatolásának a jelei és következményei. Létezett egy edény, mely nem bírva tovább a feszültséget, egyszer csak megrepedt és kiengedte tartalmát, engedte, hogy ez a feszítő tartalom elkeveredjen a körülötte lévő minőségekkel. Ezzel fizikai szinten látszólag nagyon nagy, szinte helyrehozhatatlan károkat okozva, a nem látható dimenziókban viszont beindítva egy olyan folyamatot, amit már nem lehet és nem is szabad visszazárni a palackba, egy zárt tartályba, amit már nem lehet visszatuszkolni a tudatból az öntudatlanságba.
Kedveseim, az alkímia éppen erre a legjobb módszer, ezt a kihívást, ezt a tragédiát lehet vele másképpen, kicsit más szemszögből és sokkal hatásosabban megközelíteni, szemlélni.
És ez a szemléletmód az együttérzés, amiről beszéltünk már nektek, amit alkalmaztatok már utatok során sokszor és sokféleképpen. És ez az együttérzés, ha az alkímiai egyesülést is beleteszitek, ha át tudjátok egyúttal érezni mindazt a fizikai közeget is, amiben maga ez az együttérzésre hívó jelenség, lény, vagy történés zajlik, akkor előhívhatjátok belőle azokat a potenciálokat is, amelyek a kivezető útra viszik, amelyek szállítják az információkat és a gyógyulás módjait magához a történéshez.
Tehát együttérzés, de mit is jelent ez? Mi az a plusz, amit most el szeretnék nektek mondani? Amit már tudtok, de valahogyan mégis nagyobb hangsúlyt lenne jó kapnia, hogy jobban beivódjon magába a folyamatba, amit tenni szándékozunk, amiért itt vagyok most, amiért tanítalak benneteket.
Az együttérzés energiái a feltétel nélküli isteni szeretet energiáival azonosak, a teljes elfogadás és a szemlélés egyfajta közös metszete, valami olyan, amibe még ezen felül benn van a tudati érzékelés, az átérzés és a befogadás is. Befogadás és átérzés, mindenféle akaratlagos gondolat és cselekvés nélkül. Csak a jelenlét, az együttlét azzal, ami eleddig esetleg szánalmat, vagy fájdalmat váltott volna ki belőletek, most egy alkímiai nézőpontot felvéve az együttérzés, együtt légzés és együttes jelenlét folytán új dimenziókat kap, és a felsőbb dimenziókból beáradó energiák látszólagos fizikai pusztítását könnyeden és viszonylag hamar orvosolni tudja.
Tehát, mit kérek én most tőletek, ha ti is úgy gondoljátok, hogy ebben a kalandban részt vesztek?
Azt kérem, hogy menjetek el a katasztrófa helyszínére úgy, hogy a képeket nézegetve, magát a folyamatot felidézve belső képekben csak legyetek ott jelen, vegyétek fel valamely szereplő helyzetét, nézzetek az ő szemével, érzékeljétek, amit ő érez, halljátok, szagoljátok és lássátok, amit ő lát. Váljatok eggyé vele, de ebben az eggyé válásban csak és kizárólag a megfigyelés és az együttérzés szándéka legyen, az elfogadás és a szeretet. Enélkül nem is tudjátok megtenni azt, amit most kérek tőletek.
Tehát, ha velem tartotok - és ez a Ti döntésetek - akkor miután ez az ottlét, a jelenlét megvan, egyszerűen csak engedjétek, hogy feltáruljon előttetek a megoldás, engedjétek beáramolni a képeket, vagy energiákat, amik ebben az állapotban érkeznek, ne akarjatok semmit és ne erőlködjetek, csak legyetek jelen és figyeljetek. Adjátok bele a ti esszenciátokat a helyzetbe, és a jelenlétetek éppen ezt teszi, hogy hozzáadtok új és újabb potenciálokat, melyek enélkül nem lettek volna jelen.
Nem kell ennek sokáig tartania, inkább az a fajta szemléletmód, hogy ezt bármikor megtehetitek és ezáltal lenyomatot hagyhattok, lényetek lenyomatát és tiszta szándékotokat otthagyhatjátok bármely helyzetben, az a legfontosabb. Hogy most már ne járjatok bekötött szemekkel és igen, tudjátok, hogy igenis tudtok segíteni, tudtok változtatni, de most már egy sokkal szabadabb, az egyének szabad akaratát tisztelő és megértő módon, éppen úgy, mint az istenek. Mert ti is istenek vagytok, teremtők, akik megváltoztathatják a világot maguk körül azáltal, hogy önmagukat megváltoztatják.
Hívjátok hát be ezt az isteniséget önmagatokba és teremtsetek barátaim, isteni módon, szeretettel, elfogadással és a végtelen harmónia tiszteletével, amit érzékelni immáron képesek is vagytok.
Áldásom rátok barátaim, Adamus vagyok, vagyok, aki vagyok, a szuverén birodalmak Adamusa, adios.
Újra itt vagyok,
hogy egy újabb üzenetet adjak át nektek e csatornámon keresztül. Aki nem az egyedüli, és nem a legmélyebb kapcsolatban van velem, de nagyon sok mindenen átsegítettem már, ami miatt képes ezt az üzenetet nektek tisztán lehozni.
A mai napon egy másik és viszonylag új technikát tanulunk arra nézve, hogyan tudjátok a körülöttetek lévő energiákat úgy mozgatni, úgy átlényegíteni saját belső esszenciátokkal, hogy az se bennetek, se a körülöttetek lévőkben úgymond ne tegyen kárt - ami nem is lehetséges egyébként - másképpen fogalmazva, hogy tisztelje mindazon lények szabad akaratát, akik körülöttetek vannak, élnek és léteznek.
Erre azért van szükség, mert úgy látom, hogy néhányatok másképpen próbálja hasznosítani azt a tudást, amit tőlem tanult, másképpen próbálja működésbe hozni az energiákat, mint ami helyes és elfogadható számomra, számunkra a fátyol túloldalán.
Mert kedveseim, még mindig próbáltok másokat manipulálni, ez az igazság. Még mindig azt gondoljátok, hogy az energiák behozatalával és bizonyos irányba terelésével majd a tendenciák megváltoznak és felétek fognak áramolni azok az általatok egyedüli bőségként értelmezett emberek, érzelmek, tárgyak vagy energiák, amiket annak véltek. Amire annyira vágytok. Nem és nem, ez nem így működik.
Vegyünk egy egyszerű esetet, mondjuk szerelmes vagy, nagyon. De választottad nem feléd irányítja ugyanezeket az érzelmeket. Mit teszel?
Először is megvizsgálod, hogy amit Te magadban belül érzel, az mennyire tiszta, mennyire belülről jön, valóban a szíved mélyéről érzed ezt, vagy inkább valamiféle birtoklási vágy az, ami hajt, a harc öröme, vagy tényleg egy nagyon mély szenvedély az, ami meg akar nyilvánulni, ami kapcsolódni akar, ami egyszerűen csak szeretni akar, nagyon mélyről és nagyon erősen. Ha ez utóbbi az igaz, akkor minden rendben van, mert választottad ezt meg is fogja előbb-utóbb érezni, és feléd fog fordulni. Mert ugye ezt a mély vágyat és szenvedélyt Te magad hoztad létre, tehát létrehoztad hozzá azt a valakit is, aki mindezt majd címzettként előbb-utóbb átveszi. De ha a birtoklási vágy, a harc és az elengedés képtelensége tart még mindig kordában téged, egy kalitkában, ami nem engedi szabadulni tőled ezt az akaratot, ezt a vasakaratot, hogy neked márpedig őt, vagy bármi mást meg kell szerezned, bármi áron, akkor bizony azt mondom neked barátom, hogy csak egyre távolabb fogsz kerülni vágyad tárgyától, egyre távolabb.
Mert a vonzás törvénye nem így működik, bármennyire is papolnak nektek erről, nem és nem. A vonzás törvénye úgy működik kedveseim, hogy ha benned magadban a legtisztább forrásból előtört egy vágy, egy megvalósulásra törő szenvedély, vagy valami, amit meg szeretnél valósítani a világban, lehet ez egy tudás, egy képesség, de akár egy vállalt szolgálat is, ha benned ez tisztán és erőteljesen benned van, akkor az meg is fog valósulni. Magához vonzza azokat, akik ebben még részeid, akik és amely körülmények e mozaik darabjai, hiszen minden kép kiegészül és kiteljesedik, minden lehetőség, ha belsővé teszed, ha felismered, ha a szívedbe hozod, megvalósul. Tehát, hogy a lényegre térjek …. de lehet, hogy már ismerős lesz, amit mondok.
Végy egy nagy levegőt és lélegezz egyenletesen és mélyen, semmi gyakorlatozás, csak ahogyan kényelmes, a lényeg, hogy lélegezz tudatosan.
Aztán érezd át magad teljesen, minden sejtedet külön-külön érezd át és lélegezd át saját esszenciáddal. Erre szánj elegendő időt. ….
Aztán ahogyan ez az állapot, az ÉN VAGYOK állapota megjelenik, kezdd el belélegezni a körülötted lévő világot is. Elképzelheted ezt a tárgyakkal egyenként, de akár égtájanként, vagy képileg, mintha mindent belélegeznél magadba, ami kívül van, hozd be abba a szent térbe, amiben tartózkodol, a belső szent térbe, az esszenciád terébe.
És itt egyek vagytok. Ha jól csináltad, érzed, hogy minden egy veled, egy tökéletes világegyetemben csücsülsz, aminek középpontja Te magad vagy. És ekkor egyszerűen csak „engedd el magad”, engedj el minden elvárást, minden akaratot, mindent, ami bármilyen erőltetést létrehozhatna, mert itt ebben a térben azzal nem mész semmire. Csak lebegj eggyé váltan mindazzal ami és aki vagy, amit teremtettél. …
És ekkor és ott hívd elő ezt a szenvedélyt, ezt a vágyat, amit előzőleg is már éreztél, ami úgy érzed, hogy hajt és szeretnéd, ha megvalósulna. Ebben az elengedett állapotban hívd elő és engedd megnyilvánulni, engedd, hogy a körülötted lévő világba belerezegjen, hogy ne csak belőled, hanem ebből a világból is, aki Te magad vagy, hiszen Te teremtetted, felvegye a megfelelő információkat, a lehetőségeket, hogy előhívja, közelebb vonzza azt a potenciált, amin keresztül majd meg is jelenik fizikai valójában is a világodban. Mert ha benned ez a teremtés már élő, egy valódi belső tűz által szított szenvedély, akkor ez ily módon az általad külvilágként megélt valóságodban is meg fog jelenni. Előbb vagy utóbb.
Drágáim, ezt most azért adtam át nektek ebben a formában és e csatornámon keresztül, mert szeretném, ha beindulnának azok a teremtéseitek, amiket már egy ideje érleltek, amik már teljesen készen vannak, csak az utolsó simításokat várják, a tett erejét, a felvállalás örömét és a szenvedély tüzét.
Szeretlek benneteket és nagy szeretettel búcsúzom most tőletek, de nem megyek messzire, hiszen hamarosan még intenzívebben leszek veletek, mint eddig.
Adamus voltam és vagyok, a szuverén birodalmak Adamusa, adios.
2010. október 19.
És annak a csodálatos emberi lénynek a honlapját, akivel Adamusnak a "legmélyebb" kapcsolata van, itt olvashatjátok.
Béke, béke, béke!
2012. 10. 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése